Egy kismama dilemmái - hol és kinél szüljek?

Most vagyok 29 hetes terhes, elmúltam 35 éves, még nem szültem. Sajnos két babát az elmúlt 2 évben már elvesztettem - egyiket 6 hetesen méhen kivül, másikat 6 hetesen - spontán vetéléssel Jelenlegi orvosom egy jó hírű pesti kórháznál dolgozik, de utóbbi pár vizsgálatnál rossz érzéseim támadtak vele kapcsolatban - főleg mikor felhoztam, hogy a szüléssel kapcsolatban szeretnék lassan pár dolgot a kórház protokolljáról megtudni.

A helyzetet bonyolítja, hogy egy hónapja vidékre költöztünk, és területileg most máshová tartozom .

Védőnőm a Szent Imre kórházat ajánlotta, a szülésznők miatt. Ha a szülés itthon megindulna, a mentő oda is bevinne, mivel közelebb van hozzánk mint Székesfehérvár. Igazság szerint találtam már korábban egy nagyon jó orvost - ő mentette meg petevezetékemet a méhen kívüli első babánál, de az ő kórházában az ügyeletes dokikkal nagyon negatív tapasztalatom volt a vetélésemnél és semmiféle képpen sem szerettem volna még egyszer, szülés közben hasonlót átélni.

Igazából semmi extra elképzelésem sincs szüléssel kapcsolatban - de nem szeretném, ha automatikusan gátmetszenének, mint először szülő nőt.

A mostani orvosom kórházában ez protokoll. Ráadásul én szerinte öreg vagyok (36 éves) és a szöveteim már nem úgy tágulnak, ezért elviekben a császármetszés valószínűsége is nagyobb, amit én pedig mindenképp el szeretnék kerülni.

A doki kérte, hogy a következő alkalomra gyűjtsem össze a kérdéseimet, hogy meg tudjuk beszélni és időben kiderüljön, hogy amit én szeretnék, az náluk belefér-e a keretbe.

Szívem szerint itthon szülnék egyébként és nagyon félek, hogy a kórházban kiszolgáltatott helyzetbe kerülök, ahol megkérdezésem és beleegyezésem nélkül hoznak döntést velem kapcsolatban. Ugyanakkor a babám egészségét mindenek elé helyezem - viszont úgy gondolom ami nekem nem jó, az neki se, ha a szülést lassítja, komplikációt okoz... stb. Eredetileg gyógypedagógus végzettségem van, lehet ezért is van bennem félsz, elég sokat tanultam a szülés körüli sérülésekről is.

Talán az orvosokban rég megrengett hitemet kellene visszanyernem. Néha arra gondolok feleslegesen agyalok, rá kéne bíznom magam egyszerűen a gondviselésre és nem aggódni.

Kérlek adjatok tanácsot! Voltatok hasonló helyzetben? Mit tettetek? Mit tennétek a helyemben?