Hozzátáplálás: mikor kezdjük, mit adjunk a picinek? - Ahogy én csináltam...

15 hónapos a kisfiam. Születése után közvetlenül nagyon jól evő baba volt. Rengeteget cicizett, volt is tejem bőven, nem kért pótlást. Ám 2 és fél hónapos korában külső hatások okozta stressz miatt – főiskola, költözés, sok idegeskedés – lassan elapadt a tejem. Én szorgalmasan ittam a tejserkentő teákat, szedtem a homeopátiás bogyókat, de sajnos hasztalan volt minden próbálkozásom. Egy darabig elég volt a tápszeres pótlás, végül teljesen át kellett állnunk. Féltem, hogy most mi lesz. Elhízik, vagy felfújt baba lesz? Nem tudtam mit tegyek, rosszul éreztem magam, amiért nem küzdöttem jobban a tejért.

Lassan-lassan megszoktam a gondolatot: tápszeres a babám. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire sok vitamint tartalmaz, hogy nem fújja fel a kicsiket, hogy egy teljesen jó készítmény és semmivel sem vagyunk kevesebbek, mint azok, akik még szoptatnak. Az idő gyorsan telt, kisfiam pedig alig hízott néhány 10-20 dkg-kat. Úgy éreztem nem érek semmit, mint anya, hiszen soványka a fiam. Erre az érzésre rátett még a védőnőnk is, aki rendszeresen piszkált, hogy SOVÁNY a gyermek, miért nem eszik jobban, ne 3, hanem 4 óránként adjak neki enni. Hozzáteszem, amikor ezt mondta, akkor már tökéletes napirendünk volt, minden étkezés ugyanabban az időben, 3 óránként történt. Tehát ezt meg kellett volna változtatni. Kisfiam nem ette meg a korának megfelelő mennyiségű tápszert sohasem. Mai napig 120 ml-nél nem eszik belőle többet. Ezt a mennyiséget pedig el sem fogyasztotta kisebb korában. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem kínzom a gyermekem, tudom, hogy nem lakik jól.

4 hónapos korában már üveges bébiételeket adtam neki, plusz külön főztem. Volt olyan nap, hogy 4 üveg bébiétel fogyott. Ebből kettő konkrétan valamilyen főzelék, többnyire hústartalmú és 2 üveg valamilyen gyümölcsös készítmény volt. Ezek után sem hízott tökéletesen, de az én lelkem nyugodt volt, mert láttam milyen mennyiségben eszi a „szilárd” ételeket.

Mikor már minden kételyem elszállt és teljes lelki nyugalomra találtam, akkor jött a következő negatív beszólás. Téli napon mentem nagy lelkesen mérésre Drágasággal, mikor a védőnő felmordult: nem hízott SEMENNYIT a kicsi. Kiakadtam, ilyen nincs, valami nem működik. Erre megkaptam, hogy lisztérzékeny, meg vashiányos, meg adjak neki speciális tápszert, stb. Elmondtam, hogy húsos ételeket eszik, meg azt is, hogy naponta több üveg étel elfogy. Erre le lettem hordva, hogy ne tegyem tönkre azt a gyereket és ne merjek neki többet húsosat adni, hanem evésenként 180 ml tápszer. Elmentem haza, sírtam és úgy tukmáltam bele szegény gyerekbe a 160ml-t. Többet nem evett. Vártam, hogy büfizzen, hogy aztán le tudjam tenni aludni. Eredmény: mindent, amit aznap addig a percig megevett, kihányta a nyakamba. Akkor nagyon kiborultam, elegem volt mindenből. Majd jó sok idegeskedés után eldöntöttem: mindent úgy fogok tovább csinálni, ahogyan eddig. Nem számított, ha nem hízik, hiszen amíg nem veszít a súlyából, addig nagy baj nem lehet. Eljött a 7-8-9. hónap. Én pedig egyetlen mérést sem vártam. Persze volt némi súlygyarapodás, de hát soha nem annyi, ami a nagy könyv szerint elő van írva.

Úgy az előbb említett hónapokban elkezdtem a tehéntejet. (Kövezzetek meg, de olvassátok tovább is.) Először csak keveset, majd egyre többet, de naponta csak egyszer. Lefekvéskor adtam, lehetőleg melegen, de iható állapotban. Kiemelkedő hízást így sem értünk el, de kiütései sem lettek és soha semmilyen ételtől nem lett baja. A kezdeti fokozottság után már 10 hónaposan nem vacilláltam, abból adtam a fiamnak enni, amit mi is ettünk. Soha sehol egy kiütés, soha egyetlen komolynak mondható betegség, ellenben rengeteg zöldség, gyümölcs, vitamin. Ezt kapta és azóta is kapja a szervezete folyamatosan. Így sem mondom azt, hogy tökéletes a testsúlya. De semmilyen betegségben nem szenved, nincsenek allergiás kiütések, elváltozások a testén, a viselkedésével is minden rendben van. Egész egyszerűen ilyen a testalkata. Pontosan olyan, mint nekem, és az apukájának.

Mire ez a cikk megjelenik, addigra túl leszünk egy súlymérésen. Nagyon várom már, hogy mit fog mutatni a mérleg. Nem várok nagyon nagy változást, mert másfél hónapja tud járni ez a kis Törpe, és csak addig áll meg, míg napközben alszik egy órát, meg éjszaka, amikor nyugalomban van. Örökké mozgásban van, örökké csinál valamit, így nem is lehet elvárni, hogy majd nagyon zsírosodni fog.

Ma már nem kell külön főznöm a Kisfiamnak, mert akármit eszünk, neki abból kell és én oda is adom neki. Meghagyom neki a lehetőséget, hogy eldöntse ő, mi tetszik neki, mit eszik meg szívesen.

Ami a saját magam véleménye: ne hagyjuk magunkat befolyásolni. Az anyai ösztön biztos, hogy nem fog minket cserbenhagyni, minden nőben megvan és megfelelően működik. Mi ismerjük a kisbabánkat, mi látjuk őt minden nap, mi tudjuk a szokásait, mi látjuk azt, hogy egy nap mennyit mozog. Mindig, minden időben tudjuk és tudni fogjuk, hogy mire van szüksége gyermekünknek. Nem azt mondom, hogy ne hallgassuk meg mások véleményét, tanácsát, pusztán csak azt mondom, ne hagyjuk magunkat, a legbelsőnket befolyásolni, ne hagyjuk megfélemlíteni magunkat, hogy anyai mivoltunkba tiporjanak bele kívülálló személyek.

Nem azt mondom, hogy én jól csináltam, mert például a tehéntej miatt biztos, hogy sokan fújhatnak rám. Lehet mondani, hogy felelőtlen vagyok. De én láttam, látom, hogy mi az, amivel biztosan nem fogok a gyermekemnek ártani.

Kívánom minden kismamának, friss anyukának, hogy legyen ereje és bátorsága az elképzelései szerint alakítani kisbabája étrendjét. Próbálkozni lehet, kell. Legfeljebb nem jön be, s akkor még mindig vannak más alternatívák is.

Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a cikkemet!