Dóri manó érkezésének története

Nagyon sok történetet hallottam a szülésről, és a terhességem idején is állandóan ezeket a történeteket olvastam, és meg kell mondanom, féltem a szüléstől, de ezt nem mertem kimutatni.

2008 szeptemberében elterveztük a férjemmel, hogy több mint 6 év együttélés után megérett a kapcsolatunk arra, hogy végre babát vállalhassunk, és én is azt éreztem, hogy az első babám születésére 25 évesen már épp itt az idő. 2008. november elején az első terhességi teszt 2 csíkot mutatott. Alig akartam elhinni, és gyorsan mutattam a férjemnek is, hogy ő is annyit lát-e. A teszt igazat mondott, november közepén megerősítették a tényt, hogy babát várunk. Onnantól kezdve én nem is a földön jártam, nagyon boldogok voltunk. A terhességem problémamentes volt olyannyira, hogy még egy hányinger sem volt, és semmim nem fájt. 19 hetes terhesen megtudtuk, hogy kislányunk lesz.

Nagyon vigyáztam magamra, rengeteg gyümölcsöt ettem, rendszeresen étkeztem, és igyekeztem tudatosan felkészülni Dóri érkezésére. Rendszeresen jártam a vizsgálatokra, de már az elején eldöntöttük, hogy nem lesz fogadott orvosunk. Ebben volt ki támogatott, és volt aki ez ellen volt. Dórit 2009.07.21 re vártuk, de ahogy közeledett ez a nap, én egy percig nem éreztem, hogy nekem szülni kéne. Dóri mocorgott, jól érezte a pocakomban magát, pedig szegénykém alig fért el. A 32. hétig harántfekvésben volt, ezért én már császárra készültem. A 38. heti UH-on jelezték, hogy Dóri úgy néz ki természetes úton fog megszületni. Eljött a július 21-e, és el is múlt. Ettől kezdve naponta mentem be a kórházba, ahol mindig nagyon kedvesek voltak velem. Egyik nap NST, másik nap magzatvízvizsgálat. A végére már teljesen belejöttem ebbe a dologba. 07. 27-én megbeszéltük az akkor vizsgáló orvossal, hogy másnap úgy készüljek, hogy már bent maradok, és beindítják a szülést. Hát úgy néz ki erre volt szükség, hogy ez a szó elhangozzon, mert 07. 28-án hajnalban fájásokra ébredtem. Hajnal 5-kor mentünk be a kórházba, ahol megvizsgáltak, és sajnos a magzatvíz akkor már nem volt tiszta, így az előkészületek után azonnal burkot repesztettek. Ezután a fájások egyre erőteljesebbek lettek.

Én nem voltam a fájdalomcsillapítás híve, és nem is terveztem, de a szülésznőm javaslatára kértem EDA-t. Én aki a tűtől is rosszul vagyok.

Az EDA után minden sokkal jobb lett. Mindig azt csináltam amit mondtak, mindenki nagyon kedves volt és amikor nem volt fájás, még volt idő nevetni is. Szegény párom meg kint idegeskedett, és izgult értünk az anyukámmal. Mindenki azt mondta, hogy délre Dóri már a kezeimben lesz. Hát ez nem így történt...

Dóri az én testalkatomhoz képest elég nagy volt, ezért úgymond rá kellett segíteni, hogy végre kibújjon, mert a szülőcsatornában elakadt az én kis Drágám. Végül vákuum segítségével 13 óra 15 perckor meglátta a napvilágot. Nagyon gyönyörű hajasbaba volt, és számomra a legszebb. 3600 grammal, és 53 cm-rel született.

Számomra az EDA segítségével egy csodálatos szülés élménye maradt meg, amit így utólag sem bántam meg. Nagyon gyorsan gyógyultam, pedig igazán nagy vágásom volt a vákuum miatt, de megérte, és 3 nap után már haza is jöhettünk. Dóri ma már elmúlt 4 hónapos, és nagyon jó kislány. Vele lett igazán teljes a család. Azt hiszem, egy nő életében ez a legcsodálatosabb érzés.