Egy gyerek vagy több? (beszélgetés)

Minél több annál jobb, ők adják a mindennapi apró örömöket, nélkülük üres lenne ez a világ....

3 gyermek anyukája

Sziasztok,

nekem 5 hónapos a lányom, egyelőre egyedüli. a terhesség alatt volt h azt mondtam h egyke lesz egy-egy csontfájdalom miatt, sőt születése után is volt olyan, h azt mondtam nem lesz testvére... miközben még a terhesség alatt megbeszéltük a párommal, ill kértem, bármi történik ha és rajtam múlna, ne engedje h egyke legyen - értettem ezt pl a szülési fájdalmakra...

ennek oka van... anyukám a terhességem 7.hónapjában meghalt. és nagyon sokat jelentett akkor (is), hogy van egy öcsém. és ez azóta sem változott. egyel több pont, amivel kapcsolódok a világhoz.

gyerekkorunkban nagyon sokat veszekedtünk, verekedtünk, de ma már nem mondanék le róla h testvérem legyen. ezt az érzést szeretném megadni a lányomnak. örülök, h a szüleim így döntöttek - és a hangsúly a döntésen van...

DE! mindenki maga dönt, nem szabad külső szemlélőnek beleszólnia abba, hogy ki hány gyereket vállal, mindennek van oka....

Néha szeretném, ha lenne még több gyermekem.

Néha pedig bánom, hogy egy ilyen szemét sz@r világban kell felnőnie a Kisfiamnak.

Én is meg tudom érteni azokat, akik nem akarnak gyereket...

SZia!

Először is: egyetértek, szerintem is magadra hallgass. Ha eljött az ideje, vállalni fogtok még gyereket(eket), ha nem, akkor Oli egyke lesz. Az sem tragédia. Sok egyke barátom van, és nagyon szeretem őket, bár tényleg kicsit önzőbbek és kevésbé alkalmazkodók, de ilyen is kell!

Másodszor: én is sokszor érzem, amit te, hogy sok az egy gyerek is, és pont azért, amiért te, mert maximalista vagyok, mert az elvárásoknak akarok megfelelni. Most, hogy olvasom a soraidat, világosodtam meg, hogy ez hülyeség!!! A gyerek öröm, persze nehézség is, de CSAK LAZÁN. A férjem szerint a nagy dolgokat kellő lazasággal, a kis dolgokat kellő komolysággal kell szemlélni. A gyereknek a legjobbat akarod, ez természetes, de nem szabad ezen görcsölni.

Mi már döntöttünk, jön a második baba, 21 hónap lesz kettejük között. Néha megrémülök, hogy fogom én ezt bírni, de szerintem jobban, mint gondolnám. Nincs más választásom, és annyi, de annyi örömöt ad!!! És te is hasznosnak érzed magad, érzed, hogy valamit tényleg teszel a világért, egy (kettő) másik emberért magadon kívül. Engem a gyerekem tanít az önzetlenségre, önfegyelemre, kitartásra, önfeláldozásra, türelemre. És néha bizony nagyon nehéznek érzem, különösen most, terhesen, de ha valaki megkérdezné, hogy cserélnék-e, hogy visszacsinálnám-e, hát egyértelműen nem!!! Örülök, hogy útban van a második, örülök, hogy van Buda, még ha nem is alszom eleget, és ha néha több időre lenne szükségem, hogy magammal törődhessek!

Láttam egy műsort ma a tv-ben, amiben egy asszony arra tette fel az életét, hogy hátrányos helyzetű gyerekeket vesz magához a nyaktól lefelé béna férjével, és ellátja testileg, lelkileg szellemileg őket. Szereti őket, biztonságot, otthont, élelmet nyújt nekik, gondozza őket, simogatja a hátukat, mos rájuk, stb. Egyszerre 23 gyereket nevel!!! És nem panaszkodik, amíg él ezzel akar foglalkozni!!! Nahát!!! Persze erre én nem lennék képes, de le a kalappal!!!

Örülök,hogy elmondtad.Tökéletesn igazad van ,ezért írtam itt az előbb,hogy szeretném elmesélni családunkat,csak az annyira privát,de hogy az egyke gyereket felnőtt korában is meg lehet ismerni az biztos.

Egyszer egyik munkahelyemen hirtelen azt kérdeztem egyik munkatársamtól :Ugy-e neked nincs és nem is volt tetvéred?

Hát ezt honnan tudod?- Kérdezte.

Hááát ahogy viselkedett abból.De még nagyon sok más öröm van családban,még akkor is ha kisebb az kenyér ami jut.

Szerintem ne mások véleményével foglalkozz,ez csakis a Te és a férjed döntése lehet hány gyereket vállaltok.De,én mint egyke,el tudom neked mondani,hogy szerintem a legnagyobb csapás büntetés a legrosszabb amit a szülő a gyerekére hagyhat ez,ha egyke lesz.Nekem még így közel a 40-hez is nagyon hiányzik a testvér:(Még 16-18 évesen sem mondtam le róla,de sajnos nem lett.

Én ezért már szinte gyerek koromban elterveztem,hogy sok gyerekem lesz.Hála Istennek teljesült ez a vágyam,3 gyönyörű gyerek szülei vagyunk a férjemmel.És noha engem nem kényeztettek el mint általában az egykéket(nem voltak túl jók a családi körülményeim),de sok önző magának való ember ismerek ebből a nevelésből adódóan.Gondolj bele,ebben a mai énközpontú világban ki mi marad a gyerekeinknek mire felnőnek?Azért akinek vannak testvérei,és úgy nevelték fel a szüleik,hogy értékeljék szeressék támogassák egymást annak ez nagyon sok pluszt ad mind érzelmileg,mind támasz szempontjából.

Az én apámék 7-en voltak testvérek,mindig támogatták szerették egymást.Nagyon de nagyon jók voltak gyerek korunkban a családi összejövetelek,és örülök,hogy sok unoka tesóm van akiket szerethetek és ők is engem.

És nekem sincsen semmi senki segítségem a 3 gyerekem mellett.Nem mondom,hogy nem fáradok el estére,mert rengeteg a teendő,de olyan hamar felnőnek,és talán ha a legkisebb is ovis lesz akkor majd könnyebb lesz már.Imádom Őket,és nem mondanék le egyikről sem.Sőt,ha az anyagiak engednék és fiatalabb lennék szülnék még.Pont a szeretet az,ami nem fogy el attól,ha sokan osztoznak rajta.Szerintem....

Sziasztok!

Mindenkinek joga van eldönteni, hogy egyet szeretne, vagy többet. Ne számítson mások véleménye, hisz ha egy kisembert a világra hoztunk, óriási felelőséggel tartozunk érte!

Sok "gond" és "probléma" van egy gyerekkel. Én azt tanácsolom, hogy amikor már teljesen kiakadsz és kiakarsz szaladni a világból, gondolj arra, hogy valakinek sokkal rosszabb....

A mi kincsünk betegen született. Nagyon sok minden van már a hátunk mögött....

Sokszor, amikor már nagyon nehéz volt, arra gondoltam másnak sokkal nehezebb.

Vagy nem adatot meg neki, hogy gyermeket hozzon a világra, vagy olyan beteg a kicsije, hogy nem tud rá mosolyogni....

Mi akkor szerencsések vagyunk!!!!!

Itt van még közöttünk, küzdhetünk vele és ÉRTE! Ránk mosolyog, ide szalad.....

Én mindig azt mondom, minden rosszban van valami jó csak meg kell találni!:))

Visszatérve a kérdésre: mindenki annyi gyermeket vállaljon, amennyit erővel, ésszel...... fel tud nevelni!

További szép napot mindenkinek!

"Én hajlandó vagyok feláldozni az időmet,mindenemet a gyerekem miatt"

Ezen a mondaton rágódj egy kicsit!Az édesanyád feláldozta magát?

Megvádoltak,hogy nem vagy anyának való?

Szerintem Nálad az a helyzet,hogy vágynál igazi nagy családra ,(najó nem olyan nagyra).

Valószínű dilemmád van ,hisz épp ezért írtál ide,csak be vagy ijedve az élet nehézségeitől,és persze kényelmesebbnek látszik az egyke,mert ugy-e akkor sajátmagamra is több idő jut.

Ne is engedd ,hogy "mások" mondják meg mit is szeretnél Te!

Úgy szeretném elmondani az én családom meséjét,de a kívülről jövő mese az úgyis értéktelen!

Ez szerintem még nem nagy probléma, képzeld azokat, akik nem akarnak egyet se, na azok mit kaphatnak!

Én megértem őket...

Szerintem egy gyerek is szép teljesítmény, ha "odateszed magad" és mindent megadsz neki, amit tudsz.

Én nem érzem még azt, hogy nekem kellene akár egy is... De természetesen lesz, de akkor is csak egy.