Egy időkerék, amely még forog

Életünket, időben mérjük, mert amikor az emlékeimet rendezem kutatom, bizony már sokszor az idő múlása is benne van, úgy kezdjük a beszélgetést: "Emlékszel..."

Bizony már sok van belőle.

Emlékszel az első találkozásunkra?

Emlékszel amikor megfogtuk egymás kezét?

Emlékszel az első csókra, milyen ügyetlen volt?

Bizony van miről, mire emlékezni, annyi megélt, átélt éveinkre, dolgos hétköznapok, az első lakás megvétele, majd a gyerekek születése.

Ünneplőbe öltözve (mert régen így illett) köszönteni egy névnapost, szülinapost, vagy mert ünnep volt, maga a szó legszorosabb értelmében.

Milyen szépek voltak a karácsonyi fények, a gyermeki szem csillogása, a kacaj, az óvodai és iskolai emlékek, de régen is volt!

Szomorúság is volt, sajnos fájdalmas nappalok, álmatlan éjszakák, de az idő kereke ekkor is tovább ment, de szívünkben tovább él minden! Ápoljuk a fájó emlékeket is.

Hosszú évek vannak mögöttünk, de végigcsinálva, átgondolva, bizony annyi mindent láttunk együtt, ilyen örömök, mint a napfogyatkozás, átlépni egy évszázadot, de voltak szörnyűségek is, ez is az élet része, ez erről is szólt.

Kerek házassági évfordulóra gyúrunk és szeretnénk a tortát felszeletelni, mint akkor régen, csak az asztalnál leszünk kevesebben, mert sok szerettünk mára már nincs velünk.

Van miről beszélgetnünk, visszahozni a múltat és még tervezni a jövőt a másik felemmel, mert ennyi eltöltött év megerősítette a döntésünket!