Gyerekkorom nyarai

Bezzeg régen, úgy a 60-as években nekem és más sok gyereknek maradt a napközi. Reggel elindultunk, már akkor táska nélkül, és vittük a kis játékainkat! Na azért olyan sok nem volt, de a baba és a labda velünk volt.

A szüleim dolgoztak és abban az időben nem nyaralhattunk, néha strand, ha volt a közelben. Igaz, Tatára átjártunk, mert akkor még jó minőségű, fürdésre alkalmas volt az Öreg tó vize.

Vissza a nyári napközibe, azért jó volt, olyan helyen laktunk, ahol megtanultam fára mászni, békát fogni, a réten a csigáknak énekeltünk és koszorút fontunk a mezei virágokból. A térdemen látszott az egészség, mert kint voltunk a friss levegőn.

Emlékszem, amit kinőttünk torna cipőt, kivágta anyukám az orránál, és bizony azt nyáron tönkre is tettünk.

Mi lányok is tudtunk focizni, és nem túl büszkén írom le, néha még meg is védtem magam, ha valakivel összezördültem!

Ezek hosszú délelőttök a játékról szóltak, majd visszamentünk az iskolába, 1 órakor ebéd volt, utána játszottunk az iskola udvarán.

Bizony a délután is hamar elszaladt, mert a játékból sosem volt elég.

Akkor is voltak meleg nyarak és sütött a nap is rendesen, de nem emlékszem, hogy mennyi folyadékot is ittam, még talán az evés sem volt fontos, csak kint lehessünk, súnyót játszottunk órákon keresztül és fogócskáztunk, sláger volt az ugráló kötél is!

Ami még nagy élmény volt, az ugrálós, amit megrajzoltunk és eljátszottunk rajta, míg az el nem kopott. Mára ez már retrónak tűnik, de nekünk egy jó, egészséges korszak volt.

Még egy emlék... az 50 filléres fagyi, hát ez felejthetetlen, mint az én gyerekkorom.