Anya, még foghatom a kezed!

Múltak az évek, és az egykor erős kéz, ami óvott, vigyázott, mára elfáradt, és bizonytalan.

Kimondani is nehéz, 86 éves lettél! Látom magam gyermekként, és emlékszem mennyit dolgoztál értünk, és óvott ez a két dolgos kéz. Tanítottál segítettél, elengedtél egy hosszú útra, ami az élet volt. Még akkor is, ha gondjaim voltak, volt egy anya, akit hívhattam és jött, segített. Gyereknevelés, majd az unokák, és a dédunokák, hisz ők is megfogták a kezed, és húztak, gyere mama játszunk, gurítom a labdát, vagy színezz velem, és tudom ezek a percek tették szebbé az életed. Már nehéz megfognod a ceruzát, és már a séta is csak emlék lett. Minden lépésedet meg kell gondolnod, de én segítek neked. Amikor megfogom az egykor erős kezed, ami mára gyengének, erőtlennek érzem, bizony múlnak az évek, hisz én sem vagyok már fiatal, az egészségem sem a régi, de most, neked kell segítenem, és vigyázni a lépteidet, mert bizony látom, érzem szükséged van rám. Sokat beszélgetünk, visszaemlékezünk szüleidre, testvéreidre, de te még itt vagy nekem, és foghatom a kezed! Naphosszat csak pihengetsz, hisz elfáradtál, míg minket tanítottál, neveltél, segítettél, pihengess, mert nemsokára meg kell ünnepelnünk a következő születésnapod! Szeretném még akkor is megfogni a kezed!