Egy hulló falevél

Mindig várjuk a tavaszt, nézzük a bokrokat és fákat, vajon mikor kezdenek el élni a téli álmukból ébredező ágak! Vele együtt a természet.

A madarak csicsergése is jelez, hisz várjuk, a mindig hosszúnak tűnő tél után, a zöldellő tavaszt.

Egyszercsak megtörténik a csoda, a nap és a meleg felébreszti a természet szépségeit, magát az életet adó csodát a fákat és a virágokat, az életet.

Pár hét és beindul a legszebb dolog, rácsodálkozunk, nyílnak a virágok, ezerféle zöldben ragyognak a fák levelei és tudjuk ők adnak majd árnyat és hűvöset, hogy védjenek a nyári napsugár égető melegétől!

Ekkor láttalak talán először, hisz egész nyáron ott voltál előttem, a szélben integettél, a melegben hűsítetted a levegőt, mert tudjuk értünk lettél ilyen szép zöld.

A viharok néha megtépázták a koronád, de te szembe szálltál, mert talán arra gondoltál, egyszer ott nézhetsz be nálam az ablakon!

Lassan, de meg változott az időjárás, hűvösebbek lettek, az éjszakák és már a napsugár sem simogatott úgy, mint pár hónapja.

Érezted talán, eljön az idő, amikor takaró leszel, ott ahol azokkal leszel, akik vidámságot és árnyékot adtak a madaraknak és nekünk itt a lakótelepen hűsölő embereknek.

Bizony láttam a változást és színed sem a régi, kezded felvenni az elmúlás őszi sárga színeit.

Csodás a természet, az örök megújulás és ezt tőled kapjuk!

Köszönjük és pár hónap után újra várunk, hogy szépséged mosolyt csaljon arcunkra!