Egy csodás nyár (beszélgetés)

Nagyon szomorú a történet, de egyben érdekes is számomra. Csak abból az apropóból is érdekes, mert én magam is Pécs közeli (Pécstől 12 km-re lévő) kis faluban élek, ahol még annyi infrastruktúra sincs, mint amennyit az általad írt cikkben felsorolsz. Nálunk nincs körzetes iskola, csak egyetlen egy kisbolt és "természetesen" kocsma és játószótér az van, de sem posta, sem orvosi rendelő, szóval nagyjából semmi. A falu két utcából áll, viszont rendkívüli módon szépül és fejlődik. Az utóbbi években rengeteg új családi ház épült, sőt két társasház is megépült, ami teljes mértékben benépesült. Nagyon sok a fiatal család, sok gyerek népesíti be a szépen felújított játszóteret. A családok normális körülmények között élnek, a szülők dolgoznak, sok gyerek jár iskolába autóval, ahová a szülők viszik őket. A környék, a házak környezete rendezett, a falu gyönyörű szép virágos tiszta. Mint egy kis ékszerdoboz. Nagyon sok rendezvény, hagyományőrző rendezvények, bálok, szüreti mulatságok felvonulások stb. van. Mivel nagyon közel vagyunk a városhoz, busszal is könnyedén, 20 perc alatt be lehet jutni, de jellemzően szinten minden házban van autó, van ahol több is. A fiatalok nincsenek elszigetelődve semmitől, a munkanélküliség sem jellemző egyáltalán. Én magam is Pécsre járok dolgozni, 16 éve ugyanazon a munkahelyen dolgozom és azért szeretem ezt a kis falut, mert a mindennapi nyüzsgő belvárosi élet után rendkívül jó érzés hazamenni a nyugodt, csendes környezetbe. De ez így teljesen összhangban és egyensúlyban áll egymással, ezért is jó. Én nagy állatbarát vagyok, 3 kutyám és egy macskám van, ezért is költöztünk az aglomerációba. El sem tudnám képzelni az életet városban, de azt sem tudom elképzelni, hogy a mostani viszonyok között hasonló távolságra, mint ahol én élek Pécstől, valakik ilyen nehéz helyzetben, nehéz sorsban éljenek. Mármint arra gondolok, hogy nem a munkanélküliségből adódó szegénység a jellemző, hanem amit Te írsz, abból úgy tűnik, hogy az ottani emberek mintha elmaradottabbak lennének, mint kellene. Lehetséges, hogy egy nagyon szerencsétlen helyzetben lévő faluról írsz, ahol a faluvezetés sem tesz meg minden annak érdekében, hogy más legyen a színvonal,mindenesetre nekem furcsa, hogy ez tényleg így van, ahogy leírtad.

Hát nagyon sajnálom,elég kilátástalan a helyzet.Én is mindig panaszkodok,közbe megvan mindenem,olyan dolgok is,ami másnak luxusnak számít,évi 2-3szor nyaralok,minden hónapba új ruhákat veszek,kozmetikushoz,körmöshöz járok.Hétvégenként programok,jégkorcsolya,kirándulás,bowling.Ezek a szegény gyerekek meg lehet sose próbálták még ki.Ezek a történetek kicsit visszahúznak,h megelégedjek azzal,ami nekem van.

Koromnál fogva, nekem már nem ifjak a gyerekeim. 50 évesen ujra kezdeni, egy Budapesthez közel kisvárosban, mindennélkül ( hisz a házukat eladni nem tudják, csak fillérekért, azon venni semmit nem lehet) több, mint felelőtlenség. Én abban segítem, hogy minden lehetőséget, ami pénz keresésre alkalmas, megragadjon és fenn tudja tartani a családot. Ők azokhoz a kevesekhez tartozan, aki még talpon vannak.

Ez nagyon durva..és szomorú..számomra kicsit hihetetlen is.Kéne szervezni nekik egy kirándulást Pestre.Hogyhogy nem költöznek hozzád vagy a közeledbe az gyerekedék?Miért sínylődnek egy ilyen helyen?

Ha a kis településnek nincs közlekedése, halott.Az unokám itt járta az első 4 osztályt és nem vitték be Őket Pécsre egyszer se, mert az osztály fele nem tudta bevinni a busz költséget és az iskolának nem volt pénze kifizetni helyettük. Kéne ismerni a modern dolgokat: igen Nyolc éve vettem az unokámnak számítógépet, és neki volt először a faluban. Kocsija van több családnak, de alig használják, mert a kötelezőt nem tudják fizetni. Persze van itt is olyan, aki ennél jobban él, de az elenyészően kevés, és nagyon elkülönül. Ők, azok a kevesek, akiknek van munkájuk, nagyobbára a környező városokban, de azok is keveset tudnak felvenni.Helyben az önkormányzat, Pósta, Takszöv, és egy 15-18 főt foglalkoztató kis üzem van, meg a tsz. Ott csak az állattenyésztőknek van állandó munka, mert a mezőgazdasági munkát idény munkában végzik.Hihetetlen, de amikor elmesélte az unokám a tanító nénijének, hogy volt Pesten a terráriumban, és a cápák olyan közel voltak hozzá, hogy ha felemelem, eléri az üveg falat, nem hitte el. A tanító néni se járt még Pesten soha.

Nagyon megható volt, meg is könnyeztem. Szép történet!

Ez a falu, Pécstől 16 km-re van. Nem volt mindig ilyen szegény ez a térség. Amíg létezett Pécsen az urán - és szénbánya,dohány gyár, a kesztyű és bőrgyár, porcelán gyár, tsz-ek, addig volt munka, volt jövedelem ez fejlesztette az infrasrtukturát. Ide jártak dolgozni az itt élők, jól kerestek. Ahogy ez szédületes gyorsasággal megszünt, magával vitte a buszjáratot is, hisz minek járjon üresen ( vonat nincs ) a nép elszegényedett, a házak értéke lenullázódott, a munka és kereset lehetősége fényévnyi távolságba került tőlük. Jelenleg minden család, ahol nem nem dolgozik a két felnőtt 28 000.- Ft/család megélhetési segélyt kap ( + családi pótlék . Ha van pénze a falunak még lakásfenntartási segélyt).Mindegy hány gyerek van. Így lett egy gazdag , csinos kis faluból," szellem falu " ahol az est leszálltával a sötét az úr, mert a falunak nincs pénze közvilágításra, az ott élők nagy részének pedig már nincs villanya, kikapcsolták a gázzal együtt. Ez a magyar falu ma. És innen nincs menekülés, mert egyetlen " vagyonuk " a ház és hozzá tartozó kert itt van, eladhatatlanul. Itt nem ismerik csak a fekete munkát és a 250-300 Ft-os órabért.Innen jött ez a kislány.

Ez nagyon szép volt tőled.Szívesen csinálnék ilyet én is.Ha nem túl diszkrét honnan jött ez a kislány?És hogyhogy az unokád ilyen szegény részen lakik?

Elsírtam magam, eszembe jutott, amikor ötévesen először voltam Bp-n, és minden ámultam-bámultam, annyira más volt a falumhoz képest (pedig iparosodott körzetben van), és eszembe jutott egy kislány, aki a kollégiumban három évig a barátnőmre és rám volt bízva, kárpátaljai volt - Ő mesélt félve a mélyszegénységről több hónap után nekünk (félt a megaláztatástól), Ő általa láttam meg újra, hogy mindaz amink van mekkora érték - sokszor éheztek, télen a -20 fokban nem volt fűtés, és még sorolhatnám...

Nagyon meghato es elgondolkodtato tortenet!

Akkoriban, amikor még mindig sok gyerek volt körülöttem, néha úgy vágytam egy kis csendre, nyugalomra. Ma már az unokák is megnőttek és bizony van csend is, nyugalom is bőven. Több a kelleténél. Ez adta az ötletet. Megbeszélem az unokámmal, ha jön hozzám a nyáron nyaralni, hozzon egy kisebb gyereket is, kislányt - a falujukból. Persze ezt a felnőttek bonyolították.

Ugrás a teljes írásra: Egy csodás nyár