Dolgozni vagy "24 órás" anyának lenni. (beszélgetés)
Bár én nem vagyok fodrász, hozzám járnak a vendégek házhoz de csak kisebb munkákra.
De ezek apró munkák, ezért megyek vissza dolgozni, már így is sok vendéget vesztettünk....
Nállunk itt csak 1 bölcsi van és itt 6 hónapos kor után sem igazán"veszik be" a gyereket....
Ha tudnám kire bízni talán könnyebb lenne.
Az "irodámból" nyílik egy pici "szoba" amit most raktárnak használok, ha azt megcsinálom "gyerek szobának" úgy magammal vihetem.
És nővérem is tudna vigyazni rá.
Hidjétek el ha tehetném nem vinném magammal, de sajnos az anyagiak miatt vissza kell mennem dolgozni. Egyenlőre csak "kipróbáljuk" megy e így, ha nem akkor marad minden a régi...
A sógornőm kozmetikus, amikor a kisfia született ő is csak pár hónapot hagyott ki. Mondjuk ők együtt laknak a nagymamájával, meg az édesanyja is sokat segített, így "könnyű" volt neki újra vendégezni (a lelki oldalát nem nézve). Eleinte heti 1-2 délelőttre rakta össze a vendégeket, majd ahogy nőtt a kisfiú, egyre többet, aztán 2 évesen ment bölibe.
A szükség nagy úr ... Ne legyen lelkiismeret furdalásod, te a vendégeidből élsz, ha sokat hagysz ki, új vendégkört kell építened, ahogy neki is. Ő így döntött, nem bánta meg. (amúgy asszem fél éves kortól lehet bölcsibe adni, más kérdés, hogy mennyire életszerű ez).
sok sikert, és mindentől függetlenül jó babázást, akárhogy is lesz :)
A 2 hónapos még nagyon kicsi, ne vidd magaddal dolgozni!
Ha meg tudod oldani, bízd rá szülőkre, rokonokra, vagy baby sitterre pár órára esetleg, amíg tudsz valamennyit dolgozni.
Mintha én írtam volna! :)
Én is 2 éves korában adtam be a gyermekem bölcsibe,és imádott oda járni. Eleinte én is féltem, hogy mi lesz, de kénytelen voltam elmenni dolgozni, mivel én voltam a családfenntartó.
Sok múlik a gondozókon!
Itthon végzem a kisebb munkákat ami nem kerül sok időbe addig anyukám szokott vigyázni a kisfiamra ha épp nem dolgozik. De ezek csak kis munkák....
Párom nincs ezért gondolkodtam el azon, hogy visszamennék dolgozni...
Én is úgy éreztem, de nem úgy, hogy ezzel én áldozatot vállalok. :)
A pénz meg nagy úr, de a nem babáddal töltött időd nem tudod pénzen megvenni. Nehéz döntés.
Esetleg nem tudsz köztes megoldást? Esetleg otthon egy-egy vendéget fogadni. Vagy csak pár órában dolgozni, amíg a férjed, vagy valaki vigyáz a babátokra?
Én sem birom itthagyni, se mot sem pedig később úgy érzem...
Viszont ott van az is, hogy anyagi szempontból jobb lenne nekünk.
De képtelen vagyok itt hagyni, úgy érzem cserben hagynám....
Annó én is úgy terveztem,hogy egy gyerek lesz,és megyek vissza dolgozni. Most a harmadikat várjuk,és már rég tudom: maradok itthon,amíg megtehetjük.
Persze,minden ember más...Mások az igényeink!
Neked is a saját igényeidhez kell ezt igazítanod,akár lelki oldalról,akár anyagi oldalról nézed.
Természetes,hogy a gyereknek az a legjobb,ha otthon vagy vele,nem adod bölcsibe néhány hónaposan,vagy nem hurcolod a melóhelyre,de ha "muszáj",vagy igényed van rá,akkor ő még könnyen alkalmazkodik.
én a kettővel 5 évet voltam otthon, három év és hat hónap van köztük.
Életem legszebb évei voltak. Imádtam Velük lenni.
Megszakadt volna a szívem, ha nem addig alszanak, amíg jólesik nekik, ha nem akkor esznek, amikor jólesik nekik, ha nem nekem mondja az első szót, ha nem előttem teszi meg az első lépését.
Egy ilyen munkakör mint a Tiéd más. Nem tudom mit tettem volna. Azt tudom, hogyha az ember nem unatkozik a gyerek mellett, olyat veszíthet, amit soha nem tud pótolni már.
Persze mindenki más, az én lelkületem ilyen beállítottságú.
Nagyon szerettem otthon lenni.
Nekem a családi élet nyugalma fontosabb volt, pedig nagyszerû munkahelyem volt.
Persze egy kozmetikus, fodrász az más.
Két éves kora előtt mentem vissza, de már majd" megevett a fene itthon.
Nekem nagyon hiányzott a felnőtt társaság.
Sziasztok mielőtt megszületett a kisfiam úgy terveztem a szülés után nem sokkal vissza megyek dolgozni.
A fiamat pedig ha kell magammal viszem mivel a magam főnöke vagyok így nem lett volna gond, de most már teljesen máshogy látom. Még csak 2 hónapos lesz a fiam.
Nem szívesen vinném magammal, nehogy megbetegedjen plusz nem egy babának való hely.
Megy a munka nélkülem is mert a két tesóm tartja a frontot, de igaz ami igaz több lenne a bevétel ha visszamennék. És most jól jönne a pénz....
De nem tudom "magára hagyni" a kisfiam...
A visszatérő vendégeim is csak engem akarnak, és nagy kiesés lenne számunkra ha "elpártolnak" tőllünk.
Dolgozó anyucik ti mikor mentetek vissza a munkába? (Én úgy érzem pár év múlva se tudnék)
Mennyire volt nehéz?