Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » "Anyának lenni szuper dolog" azaz a szülés utáni első pár hét tapasztalata fórum

"Anyának lenni szuper dolog" azaz a szülés utáni első pár hét tapasztalata (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: "Anyának lenni szuper dolog" azaz a szülés utáni első pár hét tapasztalata

1 2 3
2011. szept. 20. 15:58

Nálunk szintén ugyanez volt a helyzet. A lányom 37.hétre született, a kórházban besárgultunk, maradtunk +1 napot. 2hónapos koráig tudtam szoptatni bimbóvédővel. Ugyanis a kórházban SENKI sem mutatta meg, hogyan kell helyesen mellre tenni a babát. Az elején még ment is a dolog, de egyre jobban fájt és elkezdtem használni bimbóvédőt. Hízott is szépen a kishölgy, aztán megállt a súlya. (Nem is értettem, azt gondoltam, nekem van elég tejem) Egész álló nap üvöltött a gyerek, mire rájöttünk, hogy éhes (ja azt elfelejtettem írni, hogy refluxosak vagyunk. Ne tudjátok meg mennyire idegörlő volt,hogy amit nagy nehezen kiszívott, az utána ki is jött belőle) Nem volt segítségem, nemhogy fejni,de enni,pihenni sem tudtam..és nem voltam éppen nyugodt abban az időszakban. A tejtermeléshez meg ugye enni, inni, pihenni kell, na de kérdezem én: ki tud nyugodt maradni és pihenni, ha ordít a gyerek egész nap?) Idegbeteg voltam és vádoltam magam, hogy mit/miért nem csinálok jól...aztán kiegészítésképp adtam neki tápszert. Ettől jól lakott, viszont ugyanúgy bukott, ekkor a védőnő javasolt egy savvisszaolyásgátlót és kaptunk refluxos tápot, így oldódott meg a problémánk. Nem szivesen adtam neki tápszert, de be kellett látnom, hogy ez a lehető legjobb megoldás mindkettőnk számára. A férjem ráadásul nagyon tápszerellenes, nagyon nehezen értette meg, hogy tulajdonképpen éhezik a gyerek... Azóta minden rendben van, szépen fejlődik, sokat ficánkol és mosolyog. :)


A tanulság a következő: ha a kórházban megmutatják, hogyan kell helyesen mellre tenni a babát, nem kellett volna használnom bimbóvédőt, megtanulta volna a helyes technikát, és talán még most is tudnék szoptatni. Azzal vigasztalom magam, hogy a másodiknál minden másképp lesz. A legbosszantóbb mégis az, hogy fizetek egy szolgáltatásért, (ugye kapják a nővérek/orvosok a fizetésüket és a hálapénzt) de mégsem tudták megmutatni, mert nem volt idejük...pedig minden szoptatás előtt szóltam a csecsemős nővérnek...

2010. nov. 2. 11:40

Végre egy cikk, ami nem azt hangsúlyozza, hogy 6 hónapig a gyereknek csak anyatejet kell ennie.

A cikk akár rólunk is szólhatna, én 1 hónapos koráig szoptattam a Lányomat, kínszenvedés volt, utáltam az egészet, ő meg nem tudott szegénykém eleget enni. De mivel nagyon türelmes baba, beérte kevesebbel is egy darabig. Aztán ahogy mértem néha, rájöttem, hogy nagyon keveset eszik, pótoltam tápszerrel és majdnem a dupláját ette meg. Most nyugodt és kiegyensúlyozott, jókat eszik és rengeteget mosolyog.

Megtettem-e mindent? Talán nem. Sosem ment a fejés, éreztem, hogy van a cicimben tej, de pár cseppnél többet nem tudtam fejni. Kipihent voltam-e? Haha. Hát nem, pár hetes pici baba mellett nagyon kipihent az ember. És a Lányom egyébként ritka jó baba. Ittam gusztustalan teákat, ettem homeós bogyót. Ettem rendesen, pedig nem kívántam semmit.

Megmondom őszintén annyira elegem van a kérdésekből: Hogyhogy nem szoptatsz? Elment a tejed? Fejtél? Ettél rendesen?

És azt érzem, hogy mentegetőzök, hogy miért is nem tudunk szopizni. Pedig senkinek nem kellene emiatt mentegetőzni, mindenki azt nézi, hogy a gyereknek mi a legjobb.

2009. nov. 11. 11:13

szia!kár hogy nem olvastam korábban a cikkedet, mert akkor lehet hogy kicsit könyebb lett volna nekem is. Ahogy ancsa is írta megnyugtató:) én 5 hétig küzdöttem a tejért, megjártuk a poklok poklát mindektten, én is a babóm is aztán teljesen áttértünk a tápszerre és én sem voltam Zombi vagy éppen mamarabszolga ahogy magamat hívtam, mert az első egy hónapban nemhogy babázni nem tudtam, de másból sem állt az életem mint etetés fejés ettés fejés... mindeketten sírtunk én azért mert fájt Ő azért mert nem jött...AZ első két hét még csak-csak de utána már arra sem volt erőm hogy a gyerekemet ellássam, mert persze éljen a szoptatás:) 2 hétig küzdöttem a tejlázzal, gyulladt cicikkel, aztán 5 hetesen végképp feladtam, azóta mindketten jól vagyunk, boldogok és kiegensúlyozottan éljükl az életünk:) Nnapi 1x kap anyatejet igaz nem az enyémet, de azóta minend rendben.

szóval köszi hogy megírtad ezt a cikket mert én is átéltem mindazt amiről írtál és tényleg jó volt olvasni még igy egy hónap távlatából is hogy nem vagyok egyedül és mégsem vagyok "rossz" anya mert nem szoptatok:)

2009. szept. 26. 10:35

Szia!

Nagyon jó a cikk,és számomra kicsit megnyugtató!

Mert mi is pontosan ugyanígy vagyunk az 1hónapos kislányommal!Sokat szenvedtünk,sírtunk mindketten!

És én nagyon sokat idegeskedtem az első napokban...

De mióta tápszerezünk sokkal nyugodtabbak a napjaink,éjszakáink!És ez a legfontosabb!Hogy anya és a baba is nyugodt,kiegyensúlyozott legyen!

63. dolores (válaszként erre: 62. - 9461d5d8fe)
2009. jún. 18. 09:05

Olvastam a cikkedet. Tetszett.


Igen, nem mindenki húzható egy kaptafára. Örülök, hogy kis mosolygós kislányod van.:)

2009. jún. 10. 11:04

Sziasztok!

Látom jó rég volt itt mozgás azért remélem még vki nyomon követi a fórumot.

Nálam úgy alakult a szoptatás hogy császár utáni másnap megindult a tej(tea+homeo bogyó segítségével) és a lányom is nagyon ügyesen szopott.Pár nap után semmit nem tettem a tejért csak rendesen ettem,vigyázva hogy ne okozzak neki hasfájást ám ő mégis rettenetesen hasfájós lett.2 hónapig úgy éltünk hogy szegénykém mindíg sírt,és ez már senkinek nem volt jó.A gyerekorvos és a védőnő is látta hogy ez így nem mehet tovább és ekkor jött a tápszer.Azóta minden rendben.Hiányzik a szoptatás,de ez a kiegyensúlyozottság sztem többet ér!

És aki ilyenben sose volt az nem ítélkezhet!

Ez anya függő hogy ki hogyan viseli!

61. kszisz
2009. máj. 16. 14:09

Sziasztok!

Nem attól lesz vki jó anya, h szoptat! A tápszeres baba ugyanúgy kaphat szeretetet, törődést, figyelmet! Én nem azért érzem magam jó anyának, mert szoptatok, hanem mert odafigyelek a kislányomra, próbálom értelmezni minden szösszenetét, mert sokat mosolyog, vidám és kiegyensúlyozott baba!!

Mindezt úgy mondom, h nekem szerencsére semmi problémám nem volt a szoptatással. Viszonylag gyorsan beindult, jött is a tej bőven. Volt persze többször is mellgyulladásom, azt a fájdalmat nem kívánom senkinek, de nem adtam fel és szoptattam tovább. Kislányom az elején hasfájós volt, nehéz volt vele, de ő ügyesen szopizott mindig is. Örülök, h így van, most 16 hónapos és a mai napig szopizik. Nem örültem volna, ha tápszert kellett volna adnom neki, de attól még nem lennék rosszabb anya!!!

Gratulálok mindenkinek, amiket olvastam, sok kitartás kellett hozzá! De a tápszeres babák anyukái se érezzék rosszul magukat, ha ők mindent megtettek és mégse ment a szopizás!!!!

2009. máj. 16. 13:12
Én első gyerekes anyukaként,a szülés utáni pár napban sokat kinlódtam a szoptatással.Persze megmutatni senki nem mutatta.Próbáltam én a kicsit mellre tenni,ő is igyekezett a drága,de nem tudtam mit kell érezni amikor igazán szopizik.A nővérkék meg csak jöttek -mentek,mindig mondogatták tessék próbálkozni.Amikor már elegem lett ezt hallgatni,és úgy éreztem a mellbimbóm is kezd sebesedni,minden bátorságomat összeszedve /nem vicc/odamentem egy idősebb nővérhez,aki egy tündér volt,és bejött megmutatni a dolgot,és mellre tette a lányom.És akkor a drága úgy szívta,hogy csak na..akkor már tudtam mit kell érezni ilyenkor.Azóta is / ma 8 hónapos/imád szopizni.Minden hálám azóta is azé a nővéré.Nem biztos,hogy a kismama igyekezetén múlik a dolog,és a folytonos mérencséléssel meg csak stresszelik az embert a nővérkék.Tisztelet a kivételnek.....:)))
2009. máj. 16. 12:15
Ez a szopiztatás dolog sokszor nem az anyukán mulik,még terhes voltam alig vártam hogy szülés után szopizhasson a lányom,de teljesen az ellentétje lett mint amit elképzeltem. Én több okbol sem tudtam szoptatni. De amikor a párom megcsinállta a tápxert és a kislányom ugy itta hogy csak na és közben nézett a gyönyörű szemeivel,utánna meg 4-5 orákat szunyállt már egyálltalán nem bántott hogy tápxert kapott. És a párom is örömmel etette meg,éjjel is többxör,igy nagyon közel kerültek egymáshoz. Most 2,5 éves makk egészséges kiegyensulyozott boldog kislány. Nem mondom az elején bántott hogy nem tudtam szoptatni de hamar rájöttem hogy nem ettöl leszek jo anya.
58. nagyreni (válaszként erre: 56. - Gabilive)
2009. máj. 13. 15:35
Igen, sajnos olyan is van:-( Ha lenne még egy gyerekem (ami valószínűleg nem lesz), már nem lennék ilyen butuska. De talán a segítség sem jó helyről jött, habár a jószándékban nem volt hiány. A lányom "csak" 8 hónapos koráig szopott, gondoltam, na!, majd a másodikkal! Akkora pofára esés volt:-(
57. nagyreni (válaszként erre: 56. - Gabilive)
2009. máj. 13. 15:32

(Köszönöm! Ha van kedved, a naplómba minden újdonságomat berakom, aztán szép lassan a régebbieket is.)


Bocsi az OFF-ért!

56. gabilive (válaszként erre: 55. - Nagyreni)
2009. máj. 13. 14:03

Hát sajna nálunk meg pont az ellenkezője van.Itt "divat" a tápszer.Nagyon sok anyuka szinte büszkén közli,hogy ő már nem szoptat,mert nem volt elég a teje.Na az ilyenektől nagyon ki tudok akadni,mert nem hiszem,hogy 10-ből 9 kismamának nincs teje.Akinek meg tényleg nincs,az meg szoptatna,és depis,hogy miért nem tud.


(Nem ide tartozik,de gyönyörű dolgokat csinálsz.Nagyon tetszik.)

55. nagyreni (válaszként erre: 54. - Gabilive)
2009. máj. 13. 13:03

Igen, az örökös fekvésen kívül én is mindent megcsináltam, mégsem lett semmi:-( A legszomorúbb pedig az, hogy mindenhol azt döngölik az emberbe, hogy anyatej nélkül a gyereked nem lehet egészséges és nem alakul ki az ősbizalom. Én pedig mindkét állítást tudom cáfolni, csak el kellett fogadnom a dolgokat. Ami azért nagyon nehéz volt, mert az első gyerekemnél semmiféle ilyen problémám nem volt. Nagyon ügyesen szopizott, és elég sok tejem is volt, 1-2 hónapig állandóan fejtem. Nem is gondoltam, hogy nekem bármiféle problémám lehet, főleg, hogy a kisfiam a születése után közvetlenül, még a szülőszobán elsőre teljesen profin szopott. Viszont már a kórházban éreztem, hogy nem olyan először volt. A lányom minden alkalommal jól lakott egy mellből, akár 2,5-3 dl is volt egy-egy adagja pár hónap után. A fiam mindig kiürítette mindkét mellemet, aztán ahogy elértük (2 hetesen) a 150 grammos adagot, egyszercsak elapadt. És hiába csináltam bármit is, egyre csak kevesebb lett.

Azt sem tudom, mi történhetett, hogy elsőre tökéletesen meg minden, másodjára pedig így elromlott:-(

54. gabilive (válaszként erre: 53. - Nagyreni)
2009. máj. 13. 10:03

Nekem az a tapasztalatom,hogy az orvosok és védőnők a szoptatáshoz nem sokat értenek(tisztelet a kivételnek persze).Adnak mindenféle tanácsot,de a gyakorlatban nem igazán tudnak segiteni.Utólag már annyit olvastam a témáról,és ugye több mint 2 év tapasztalattal a hátam mögött,mondhatom,hogy sokszor olyan hülyeségeket mondanak,hogy az embernek égnek áll a haja.A mogyoróval,és hasonló allergizáló dolgokkal pl. kifejezetten óvatosan kell bánni szoptatás alatt.

Az én"okos" gyerekorvosom pl.már a lányom 2 hós korában azt ajánlotta,hogy már kezdjem el a hozzátáplálást gyümilevekkel.Miközben annyi tejem volt,hogy másik 2 gyerek is vigan jóllakott volna vele.Még jó,hogy nem fogadtam meg a tanácsát.

Én nem mondom,hogy a kórházban nekem nem segitettek,de ahány csecsemősnővér,vagy asszisztensnő mutatta a szoptatást,annyiféleképpen,sokszor egymásnak teljesen ellentmondva próbáltak segiteni.Végül már teljesen össze voltam kavarodva,és még annyit sem tudtam,mint azelőtt.Akkor nagyon jól jött volna egy szoptatási tanácsadó,aki kimondottan ehhez ért.

Azóta már rájöttem,hogy nem kell semmiféle csodaszer.A legfontosabb:enni(változatosan,és egészségesen),inni(főleg vizet),nyugalom(már amennyire lehetséges),és mellre tenni a babát minél sűrűbben,és igény szerint(ami néha nagyon nehéz,mikor fáradt az ember,és más dolga is volna),de minél sűrűbben szopik,annál több lesz a tej.És kitartás,kitartás,kitartás!

Ha ezeket betartjuk,valószinűleg pár héten belül élmény lesz a szoptatás a babának,és a mamának is.

A szomorú az,hogy ha valakinek mégsem sikerül,tőle független okok miatt,ő bánkódik a legjobban,pedig nem kell.Tápszeren is fel fog nőni a baba,és úgy is lehet bensőségesen etetni.Sokan viszont szoptathatnának,és mégis megfosztják tőle a gyereküket,kitudja,miért.De ez legyen az ő problémájuk.

53. nagyreni (válaszként erre: 52. - Gabilive)
2009. máj. 13. 06:07
Én is nagyon bánom azóta, hogy nem kerestem fel valami szoptatási szakembert, csak a védőnőt és a természetgyógyászt kérdezgettem. A védőnő ajánlotta a rengeteg fekvést, pihenést, amit már korábban írtam, miért nem tehettem meg. A nőgyógyász a mogyorót, különböző sajtokat, amiktől csak híztam és híztam, de tejem nem lett. Teákat ittam, homeopátiás bogyókat is szedtem, az sem használt, pedig szakember által javasoltat és az általa javasolt mennyiségben, nem csak úgy, ahogy a könyvben van. Talán ha akkor "komolyabb" segítséget kérek... Ő talán meg tudta volna fejteni, mitől apadt el óráról órára szinte teljesen, és visszafordíthatta volna a folyamatot. Én egyvalamire tudok így utólag gondolni. Mivel rendületlenül szoptattam tovább (a nagy semmit:-( ), érezni lehetett a különbséget, nekem mindig nagyon fájt a szoptatás azután is, hogy a berepedések a mellbimbómon a begyógyultak, viszont már több hetes volt a kisfiam, mikor "felvágták a nyelvét". Miután hazajöttünk és először megszoptattam, éreztem, hogy igen, ez az igazi szopiélmény, nem az, ami eddig volt. De akkor már nagyon a végefelé jártunk a szopinak. De arra, hogy miért apadt el olyan hirtelen, azóta sem tudtam rájönni.
52. gabilive (válaszként erre: 50. - Szecsilla)
2009. máj. 13. 00:03

Teljesen igazad van.Nagyon kevesen vannak,akik tényleg nem tudnak valami miatt szoptatni,a többiek túl könnyen feladják,vagy el sem kezdik,mert úgy kényelmesebb.Bár nem értem,miért kényelmesebb az,hogy állandóan el kell késziteni,melegiteni a tápszert,sterilizálni az üveget,stb.A szopit meg csak előkapja az ember,és már adhatja is,mindig kéznél van.

Az elején nem könnyű szoptatni,az biztos.Mi is megszenvedtünk vele.Az én lányom is besárgult,emiatt állandóan belealudt a szopizásba.Sokat veszitett a súlyából,nyomták bele a tápszert,nekem meg nehezen indult meg a tejem.Aztán meg annyi lett,hogy nem győztem fejni.Babám elég kis ügyetlen volt,csak úgy tudott szopizni,ha az ujjammal tartottam a szájába a mellbimbót,hogy ne ejtse ki.Miután hazaengedtek a kórházból,tiszta ideg voltam,teljesen bestresszeltek a nagy súlyvesztesége miatt.Állandóan méricskéltem,és dugtam a cicit a szájába.A mellbimbóm nekem is kisebesedett,sokszor majdnem üvöltöttem a fájdalomtól,és már majdnem feladtam,de legalább 6 hónapig szoptatni akartam,ezért erőt vettem magamon,és végül a bepanten segitett.(És nyugodtan lehet sebes mellbimbóval szoptatni,semmi baja nem lesz a gyereknek!).De csak aztán jött a java!.Annyi tejem volt,hogy hiába fejtem,és öntöttem literszámra a lefolyóba,3-szor lett mellgyulladásom,40 fokos lázzal feküdtem,a hideg rázott,és annyira fájt,hogy orditani tudtam volna.Végül a párom segitségével sikerült elmasszirozni a göcsöket a mellemből,és másnapra mindig jobban lettem,de azt a fájdalmat nem kivánom senkinek.

Kb.2 hónap után rendeződtek a dolgok,de még nagyon sokáig olyan voltam,mint egy tejcsarnok.3 fejőgépet vertem tropára.

Lányom 6 hós koráig csak szopizott,és végül annyira belejött,hogy mostmár abba sem akarja hagyni,pedig mostmár elválasztanám,mivel már 26 hónapos.Tele van energiával,igazi örökmozgó.

Aki szoptatni akar,nagyon fontos,hogy kérjen segitséget,talán úgy megkimélheti magát a kezdeti kellemetlenségektől,és öröm lesz a szoptatás.És ha valamilyen ok miatt mégsem sikerül,akkor se keseredjen el,attól még lehet jó anya.Én is olvastam a Ranschburgot,tényleg a kiegyensúlyozottság a legfontosabb.

51. c62e5b7d24 (válaszként erre: 50. - Szecsilla)
2009. máj. 12. 08:21
Szerintem ne foglalkozz azzal a két "okos" hozzászólással, mert nem volt igaza. Máshogy látja a dolgokat, amúgy is tápSZERezett, miután elfogyott a teje és nem tudja, Te mit éreztél, érzel. Jó dolog a szoptatás és slussz:) Sebes cicivel is:)
50. szecsilla (válaszként erre: 49. - Nagyreni)
2009. máj. 12. 08:16
akkor most mondjátok meg, hogy igazságos volt az ellenem felhozott "vád"? nem mintha érdekelne, mert tudom, hogy a gyerekem miatt tettem amit tettem. a párom is vett 2 fajta bimbóvédőt, a legdrágábbat is, de sajnos mi nem tudtunk vele szopizni. mivel nincs mellbimbóm a pici teljesen más technikával cuppan rá a cicire és mikor rátettem a bimbóvédőt.........hááááátt. na de begyógyult és most már öröm minden egyes cicin eltöltött perc. imádom és remélem még sokáig menni fog ez nekünk
49. nagyreni (válaszként erre: 48. - Lampakorte)
2009. máj. 11. 22:18
Egyetértek. Nekem is kisebesedett mindkét alkalommal, igaz, jobbára csak berepedezett, szóval azért annyira vészes nem volt. De ha valaki mégis úgy gondolja, hogy jaj de undi, vagy nem elég higiénikus, az vegyen bimbóvédőt. Nekem a másodikkal volt, gyorsabban gyógyult és nem éreztem a fájdalmat sem annyira, mint anélkül. Én szoptattam így is és úgy is, és egyik esetben sem lett semmi baja a gyerekemnek.
2009. máj. 11. 19:25
Én ezt nem is értem. A Péterfyben minden anyuka kapott kenőcsöt a sebes melleire. Alapból. Kérés nélkül. Most akkor senki ne szoptasson, mert fúúúúúúúj de undi minden nőnek sebes a melle.... Biztos vagyok, hogy az a ritka, hogyha valakinek nincsenek ilyen problémái. És senki ne mondja nekem, hogy az a rossz anya, aki nem adja fel, és sebes mellel is szoptat. Persze biztos könnyű ráfogni, hogy jaj undi, meg fáj is, jaj hagyjuk mert mi lesz... Mi lesz basszus. Semmi. Lesz pár hét mikor fogcsikorgatva megy minden etetés. De nincs annál szebb, mikor a gyermeked az orrodat és az arcodat simogatja, miközben eszik, és akkor tudod, hogy megérte hogy nem adtad fel, csak azért jaj mert de undi, meg mert fáj...
47. szecsilla (válaszként erre: 46. - Vanianyu)
2009. máj. 11. 09:59
Bocs, kb 10ből 9 nőnél szoptatás miatt kisebesedik a mellbimbója, ha higiénikusan ápolod, a gyereknek semmi baja nem lesz, nem én találtam ki. a másik, hát kvánom neked hogy sose tudd meg milyen érzés az, mikor tehetetlen vagy
2009. máj. 9. 13:24
mÁR BOCS SZECSILLA DE HAGYTAD HOGY A SEBES ,MELLED SZÁJÁBA VEGYE A PICI,?,? MIKOR MÁR LEJÖTT A BÖRÖD IS. PFUJJ. SZEGÉNY GYEREK. ÉS ILYENT IRNI HOGY KIMULLIK? A SAJÁT GYEREKEMRE. NO COMMENT
2009. máj. 9. 13:19
Én meg attol mászok a falra ha azt irják TÁPOT kapott a gyerek. TÁPOT A malacok kapnak .Amit a gyerekek az TÁPSZER.
44. fildus (válaszként erre: 43. - C62e5b7d24)
2009. máj. 8. 17:25

Igen, egy baktérium, de csak másodjára derült ki, mert az első eredménye "nem egyértelmű" lett...


De ez olyan baktérium volt, amit a pici baba gyomra meg tud emészteni, szóval a semmire vártam két hetet...

43. c62e5b7d24 (válaszként erre: 42. - Fildus)
2009. máj. 8. 07:38

Szia!

És kiderült, hogy mi volt a tejed "baja"?

42. fildus
2009. máj. 7. 22:20

Nekem sajnos nem lehetett szoptani, mert az előtejem zöld árnyalatú volt, igy bevizsgáltatták, de mire meg lett az eredmény (addig nem lehetett szoptatni, addigra elapadt a tejem ... Utána küzdelmek árán némit sikerult visszhozni, de az csak nasinak volt elég...


Sokszor hallom, hogy igy az anyatej, úgy az anyatej, de ha egyszer nem megy? Én igenis vagyok olyan jó anya mint aki anyatejet ad! Én tápszert adok mert más nincs, de a gyermekem minden áldott nap reggelente mosollyal vár... ez nekem mindennél többet ér, még az anyatejnél is!

2009. máj. 7. 21:57
Ez a helyzet nagyon ismerős :( Sajnos én is jobban szeretném szoptatni a fiam, de mivel az elején cumisüvegeztünk, mert nem tudott szopni és nem is volt mit, most már a cicire rakás, nagy ordításokkal jár. Én is kibukok tőle. Mindenki erőlteti a szoptatást, de nem akarom szegényt sokkolni. Amennyi tejem van, fejem de sajnos mindig ki kell egészítenem tápszerrel :(( Nagyon sokat sírtam az elején, mert se cumisüveget nem akartam se tápszert. Elég kudarcként éltem meg az egészet. 3 hetes picikém, tehát még megpróbálom szoptatni, de nem minden áron. Tényleg fontosabb az ő boldogsága és az, hogy egy kiegyensúlyozott anyukája legyen, nem olyan aki minden este bőg :((
40. lampakorte (válaszként erre: 36. - Szecsilla)
2009. máj. 7. 13:58
Ismerem ezt a küzdelmet. Nagyon tisztellek érte. Velem nem ugyan ez történt, de az elején a dráma hasonló volt. Kislányom 14 hónaposan választotta le magát. Most is csöpög néha a mellemből a tej... :-) Szerintem sem szabad hamar feladni.
39. szecsilla (válaszként erre: 37. - Dolores)
2009. máj. 7. 12:06
persze, hogy ésszel kell csinálni, hisz van olyan mikor nincs tej, ez ellen nem lehet tenni semmit és akkor nincs más megoldás, én csak azokat itélem el, mert olyant is hallottam, hogy idegesitette, hogy a gyerek már egy orája szopizik és inkább tápot adott mert azon hamarabb túl van, és ettől kinyilik a bicska a kezemben. igazság az, hogy mindenhez kell egy igaz társ is aki támogat
38. nagyreni (válaszként erre: 37. - Dolores)
2009. máj. 7. 11:54
A sógornőm kisfia is úgy kapott tápszert, hogy a kórházban a nővérkék erőltették a szoptatást, a sógornőm is próbálkozott szegény szakadatlanul, a gyerek meg csak ordított. Aztán jött másnap a gyerekorvos és sürgősséggel kirendelte a gyereknek a tápszert, hiszen láthatóan éhes volt. Itthon is hiába fejt meg szoptatott egyfolytában, neki igazán meg sem indult:-(
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook