"Anyának lenni szuper dolog" azaz a szülés utáni első pár hét tapasztalata (beszélgetés)

Nálunk szintén ugyanez volt a helyzet. A lányom 37.hétre született, a kórházban besárgultunk, maradtunk +1 napot. 2hónapos koráig tudtam szoptatni bimbóvédővel. Ugyanis a kórházban SENKI sem mutatta meg, hogyan kell helyesen mellre tenni a babát. Az elején még ment is a dolog, de egyre jobban fájt és elkezdtem használni bimbóvédőt. Hízott is szépen a kishölgy, aztán megállt a súlya. (Nem is értettem, azt gondoltam, nekem van elég tejem) Egész álló nap üvöltött a gyerek, mire rájöttünk, hogy éhes (ja azt elfelejtettem írni, hogy refluxosak vagyunk. Ne tudjátok meg mennyire idegörlő volt,hogy amit nagy nehezen kiszívott, az utána ki is jött belőle) Nem volt segítségem, nemhogy fejni,de enni,pihenni sem tudtam..és nem voltam éppen nyugodt abban az időszakban. A tejtermeléshez meg ugye enni, inni, pihenni kell, na de kérdezem én: ki tud nyugodt maradni és pihenni, ha ordít a gyerek egész nap?) Idegbeteg voltam és vádoltam magam, hogy mit/miért nem csinálok jól...aztán kiegészítésképp adtam neki tápszert. Ettől jól lakott, viszont ugyanúgy bukott, ekkor a védőnő javasolt egy savvisszaolyásgátlót és kaptunk refluxos tápot, így oldódott meg a problémánk. Nem szivesen adtam neki tápszert, de be kellett látnom, hogy ez a lehető legjobb megoldás mindkettőnk számára. A férjem ráadásul nagyon tápszerellenes, nagyon nehezen értette meg, hogy tulajdonképpen éhezik a gyerek... Azóta minden rendben van, szépen fejlődik, sokat ficánkol és mosolyog. :)

A tanulság a következő: ha a kórházban megmutatják, hogyan kell helyesen mellre tenni a babát, nem kellett volna használnom bimbóvédőt, megtanulta volna a helyes technikát, és talán még most is tudnék szoptatni. Azzal vigasztalom magam, hogy a másodiknál minden másképp lesz. A legbosszantóbb mégis az, hogy fizetek egy szolgáltatásért, (ugye kapják a nővérek/orvosok a fizetésüket és a hálapénzt) de mégsem tudták megmutatni, mert nem volt idejük...pedig minden szoptatás előtt szóltam a csecsemős nővérnek...

Végre egy cikk, ami nem azt hangsúlyozza, hogy 6 hónapig a gyereknek csak anyatejet kell ennie.

A cikk akár rólunk is szólhatna, én 1 hónapos koráig szoptattam a Lányomat, kínszenvedés volt, utáltam az egészet, ő meg nem tudott szegénykém eleget enni. De mivel nagyon türelmes baba, beérte kevesebbel is egy darabig. Aztán ahogy mértem néha, rájöttem, hogy nagyon keveset eszik, pótoltam tápszerrel és majdnem a dupláját ette meg. Most nyugodt és kiegyensúlyozott, jókat eszik és rengeteget mosolyog.

Megtettem-e mindent? Talán nem. Sosem ment a fejés, éreztem, hogy van a cicimben tej, de pár cseppnél többet nem tudtam fejni. Kipihent voltam-e? Haha. Hát nem, pár hetes pici baba mellett nagyon kipihent az ember. És a Lányom egyébként ritka jó baba. Ittam gusztustalan teákat, ettem homeós bogyót. Ettem rendesen, pedig nem kívántam semmit.

Megmondom őszintén annyira elegem van a kérdésekből: Hogyhogy nem szoptatsz? Elment a tejed? Fejtél? Ettél rendesen?

És azt érzem, hogy mentegetőzök, hogy miért is nem tudunk szopizni. Pedig senkinek nem kellene emiatt mentegetőzni, mindenki azt nézi, hogy a gyereknek mi a legjobb.

szia!kár hogy nem olvastam korábban a cikkedet, mert akkor lehet hogy kicsit könyebb lett volna nekem is. Ahogy ancsa is írta megnyugtató:) én 5 hétig küzdöttem a tejért, megjártuk a poklok poklát mindektten, én is a babóm is aztán teljesen áttértünk a tápszerre és én sem voltam Zombi vagy éppen mamarabszolga ahogy magamat hívtam, mert az első egy hónapban nemhogy babázni nem tudtam, de másból sem állt az életem mint etetés fejés ettés fejés... mindeketten sírtunk én azért mert fájt Ő azért mert nem jött...AZ első két hét még csak-csak de utána már arra sem volt erőm hogy a gyerekemet ellássam, mert persze éljen a szoptatás:) 2 hétig küzdöttem a tejlázzal, gyulladt cicikkel, aztán 5 hetesen végképp feladtam, azóta mindketten jól vagyunk, boldogok és kiegensúlyozottan éljükl az életünk:) Nnapi 1x kap anyatejet igaz nem az enyémet, de azóta minend rendben.

szóval köszi hogy megírtad ezt a cikket mert én is átéltem mindazt amiről írtál és tényleg jó volt olvasni még igy egy hónap távlatából is hogy nem vagyok egyedül és mégsem vagyok "rossz" anya mert nem szoptatok:)

Szia!

Nagyon jó a cikk,és számomra kicsit megnyugtató!

Mert mi is pontosan ugyanígy vagyunk az 1hónapos kislányommal!Sokat szenvedtünk,sírtunk mindketten!

És én nagyon sokat idegeskedtem az első napokban...

De mióta tápszerezünk sokkal nyugodtabbak a napjaink,éjszakáink!És ez a legfontosabb!Hogy anya és a baba is nyugodt,kiegyensúlyozott legyen!

Olvastam a cikkedet. Tetszett.

Igen, nem mindenki húzható egy kaptafára. Örülök, hogy kis mosolygós kislányod van.:)

Sziasztok!

Látom jó rég volt itt mozgás azért remélem még vki nyomon követi a fórumot.

Nálam úgy alakult a szoptatás hogy császár utáni másnap megindult a tej(tea+homeo bogyó segítségével) és a lányom is nagyon ügyesen szopott.Pár nap után semmit nem tettem a tejért csak rendesen ettem,vigyázva hogy ne okozzak neki hasfájást ám ő mégis rettenetesen hasfájós lett.2 hónapig úgy éltünk hogy szegénykém mindíg sírt,és ez már senkinek nem volt jó.A gyerekorvos és a védőnő is látta hogy ez így nem mehet tovább és ekkor jött a tápszer.Azóta minden rendben.Hiányzik a szoptatás,de ez a kiegyensúlyozottság sztem többet ér!

És aki ilyenben sose volt az nem ítélkezhet!

Ez anya függő hogy ki hogyan viseli!

Sziasztok!

Nem attól lesz vki jó anya, h szoptat! A tápszeres baba ugyanúgy kaphat szeretetet, törődést, figyelmet! Én nem azért érzem magam jó anyának, mert szoptatok, hanem mert odafigyelek a kislányomra, próbálom értelmezni minden szösszenetét, mert sokat mosolyog, vidám és kiegyensúlyozott baba!!

Mindezt úgy mondom, h nekem szerencsére semmi problémám nem volt a szoptatással. Viszonylag gyorsan beindult, jött is a tej bőven. Volt persze többször is mellgyulladásom, azt a fájdalmat nem kívánom senkinek, de nem adtam fel és szoptattam tovább. Kislányom az elején hasfájós volt, nehéz volt vele, de ő ügyesen szopizott mindig is. Örülök, h így van, most 16 hónapos és a mai napig szopizik. Nem örültem volna, ha tápszert kellett volna adnom neki, de attól még nem lennék rosszabb anya!!!

Gratulálok mindenkinek, amiket olvastam, sok kitartás kellett hozzá! De a tápszeres babák anyukái se érezzék rosszul magukat, ha ők mindent megtettek és mégse ment a szopizás!!!!

(Köszönöm! Ha van kedved, a naplómba minden újdonságomat berakom, aztán szép lassan a régebbieket is.)

Bocsi az OFF-ért!

Hát sajna nálunk meg pont az ellenkezője van.Itt "divat" a tápszer.Nagyon sok anyuka szinte büszkén közli,hogy ő már nem szoptat,mert nem volt elég a teje.Na az ilyenektől nagyon ki tudok akadni,mert nem hiszem,hogy 10-ből 9 kismamának nincs teje.Akinek meg tényleg nincs,az meg szoptatna,és depis,hogy miért nem tud.

(Nem ide tartozik,de gyönyörű dolgokat csinálsz.Nagyon tetszik.)

Igen, az örökös fekvésen kívül én is mindent megcsináltam, mégsem lett semmi:-( A legszomorúbb pedig az, hogy mindenhol azt döngölik az emberbe, hogy anyatej nélkül a gyereked nem lehet egészséges és nem alakul ki az ősbizalom. Én pedig mindkét állítást tudom cáfolni, csak el kellett fogadnom a dolgokat. Ami azért nagyon nehéz volt, mert az első gyerekemnél semmiféle ilyen problémám nem volt. Nagyon ügyesen szopizott, és elég sok tejem is volt, 1-2 hónapig állandóan fejtem. Nem is gondoltam, hogy nekem bármiféle problémám lehet, főleg, hogy a kisfiam a születése után közvetlenül, még a szülőszobán elsőre teljesen profin szopott. Viszont már a kórházban éreztem, hogy nem olyan először volt. A lányom minden alkalommal jól lakott egy mellből, akár 2,5-3 dl is volt egy-egy adagja pár hónap után. A fiam mindig kiürítette mindkét mellemet, aztán ahogy elértük (2 hetesen) a 150 grammos adagot, egyszercsak elapadt. És hiába csináltam bármit is, egyre csak kevesebb lett.

Azt sem tudom, mi történhetett, hogy elsőre tökéletesen meg minden, másodjára pedig így elromlott:-(

Nekem az a tapasztalatom,hogy az orvosok és védőnők a szoptatáshoz nem sokat értenek(tisztelet a kivételnek persze).Adnak mindenféle tanácsot,de a gyakorlatban nem igazán tudnak segiteni.Utólag már annyit olvastam a témáról,és ugye több mint 2 év tapasztalattal a hátam mögött,mondhatom,hogy sokszor olyan hülyeségeket mondanak,hogy az embernek égnek áll a haja.A mogyoróval,és hasonló allergizáló dolgokkal pl. kifejezetten óvatosan kell bánni szoptatás alatt.

Az én"okos" gyerekorvosom pl.már a lányom 2 hós korában azt ajánlotta,hogy már kezdjem el a hozzátáplálást gyümilevekkel.Miközben annyi tejem volt,hogy másik 2 gyerek is vigan jóllakott volna vele.Még jó,hogy nem fogadtam meg a tanácsát.

Én nem mondom,hogy a kórházban nekem nem segitettek,de ahány csecsemősnővér,vagy asszisztensnő mutatta a szoptatást,annyiféleképpen,sokszor egymásnak teljesen ellentmondva próbáltak segiteni.Végül már teljesen össze voltam kavarodva,és még annyit sem tudtam,mint azelőtt.Akkor nagyon jól jött volna egy szoptatási tanácsadó,aki kimondottan ehhez ért.

Azóta már rájöttem,hogy nem kell semmiféle csodaszer.A legfontosabb:enni(változatosan,és egészségesen),inni(főleg vizet),nyugalom(már amennyire lehetséges),és mellre tenni a babát minél sűrűbben,és igény szerint(ami néha nagyon nehéz,mikor fáradt az ember,és más dolga is volna),de minél sűrűbben szopik,annál több lesz a tej.És kitartás,kitartás,kitartás!

Ha ezeket betartjuk,valószinűleg pár héten belül élmény lesz a szoptatás a babának,és a mamának is.

A szomorú az,hogy ha valakinek mégsem sikerül,tőle független okok miatt,ő bánkódik a legjobban,pedig nem kell.Tápszeren is fel fog nőni a baba,és úgy is lehet bensőségesen etetni.Sokan viszont szoptathatnának,és mégis megfosztják tőle a gyereküket,kitudja,miért.De ez legyen az ő problémájuk.

Teljesen igazad van.Nagyon kevesen vannak,akik tényleg nem tudnak valami miatt szoptatni,a többiek túl könnyen feladják,vagy el sem kezdik,mert úgy kényelmesebb.Bár nem értem,miért kényelmesebb az,hogy állandóan el kell késziteni,melegiteni a tápszert,sterilizálni az üveget,stb.A szopit meg csak előkapja az ember,és már adhatja is,mindig kéznél van.

Az elején nem könnyű szoptatni,az biztos.Mi is megszenvedtünk vele.Az én lányom is besárgult,emiatt állandóan belealudt a szopizásba.Sokat veszitett a súlyából,nyomták bele a tápszert,nekem meg nehezen indult meg a tejem.Aztán meg annyi lett,hogy nem győztem fejni.Babám elég kis ügyetlen volt,csak úgy tudott szopizni,ha az ujjammal tartottam a szájába a mellbimbót,hogy ne ejtse ki.Miután hazaengedtek a kórházból,tiszta ideg voltam,teljesen bestresszeltek a nagy súlyvesztesége miatt.Állandóan méricskéltem,és dugtam a cicit a szájába.A mellbimbóm nekem is kisebesedett,sokszor majdnem üvöltöttem a fájdalomtól,és már majdnem feladtam,de legalább 6 hónapig szoptatni akartam,ezért erőt vettem magamon,és végül a bepanten segitett.(És nyugodtan lehet sebes mellbimbóval szoptatni,semmi baja nem lesz a gyereknek!).De csak aztán jött a java!.Annyi tejem volt,hogy hiába fejtem,és öntöttem literszámra a lefolyóba,3-szor lett mellgyulladásom,40 fokos lázzal feküdtem,a hideg rázott,és annyira fájt,hogy orditani tudtam volna.Végül a párom segitségével sikerült elmasszirozni a göcsöket a mellemből,és másnapra mindig jobban lettem,de azt a fájdalmat nem kivánom senkinek.

Kb.2 hónap után rendeződtek a dolgok,de még nagyon sokáig olyan voltam,mint egy tejcsarnok.3 fejőgépet vertem tropára.

Lányom 6 hós koráig csak szopizott,és végül annyira belejött,hogy mostmár abba sem akarja hagyni,pedig mostmár elválasztanám,mivel már 26 hónapos.Tele van energiával,igazi örökmozgó.

Aki szoptatni akar,nagyon fontos,hogy kérjen segitséget,talán úgy megkimélheti magát a kezdeti kellemetlenségektől,és öröm lesz a szoptatás.És ha valamilyen ok miatt mégsem sikerül,akkor se keseredjen el,attól még lehet jó anya.Én is olvastam a Ranschburgot,tényleg a kiegyensúlyozottság a legfontosabb.

Igen, egy baktérium, de csak másodjára derült ki, mert az első eredménye "nem egyértelmű" lett...

De ez olyan baktérium volt, amit a pici baba gyomra meg tud emészteni, szóval a semmire vártam két hetet...

Szia!

És kiderült, hogy mi volt a tejed "baja"?

Nekem sajnos nem lehetett szoptani, mert az előtejem zöld árnyalatú volt, igy bevizsgáltatták, de mire meg lett az eredmény (addig nem lehetett szoptatni, addigra elapadt a tejem ... Utána küzdelmek árán némit sikerult visszhozni, de az csak nasinak volt elég...

Sokszor hallom, hogy igy az anyatej, úgy az anyatej, de ha egyszer nem megy? Én igenis vagyok olyan jó anya mint aki anyatejet ad! Én tápszert adok mert más nincs, de a gyermekem minden áldott nap reggelente mosollyal vár... ez nekem mindennél többet ér, még az anyatejnél is!