Anyának lenni fiatalon v. idősebben (beszélgetés)
39 évesen szültem az ikerlányaimat(mondjuk ha rajtam múlt volna,hamarabb szerettem volna,csak hát nem jött össze)akik igazi kis haramiák, próbára teszik a türelmemet, de köszi,jól bírom:)
Sok ismerősöm 1 babával, és 10-15 évvel fiatalabb kiadásban hamarabb kiakadnak...
Na ne viccelj. Az első fiamat 19 évesen szültem. Igaz türelmem az volt, de állandóan pánikoltam ha sírt. Szültem kicsit később is 24 évesen és türelmem mint a tenger. Szültem 36 és 41 évesen és most is türelmes vagyok, de nem pánikolok, sokkal lazábban kezelem az adódó helyzeteket. A nevelésükben látok némi különbséget. A nagynál lazák voltunk, a kicsiknél sokkal jobban odafigyelünk mindenre.
Egyébként fiatalabbaknál sokkal hamarabb elszakad a cérna, és sajnos a statisztikák is azt mutatják, hogy brutalitásban az élen járnak. Képes agyonverni két pici gyereket, mert éjjel kitakarództak. ez volt életem legszörnyűbb híre ami a mai napig is kísért..
Én 15 évesen úgy gondoltam, 20 évesen anya leszek. Azért is gondoltam, mert mindig komolyabb voltam, mint az átlag. De hiába voltam elég érett, a férfi, akinek szültem volna még láthatáron sem volt. Most, 31 évesen már tudom, kinek szülök 1-2 év múlva és nem bánom, hogy így alakult. Másnak nem szülnék, sokkal több a türelmem és a felelősség érzetem is nagyobb.
De embere válogatja.
Fiatalon!
Idősebb korban már nincs annyi türelme az embernek.
Egy gyerekhez meg nagyon nagy türelem kell!
Sziasztok!Nekem huszonévesen eszembe sem jutott,hogy szüljek,magammal voltam elfoglalva.Túlságosan éretlen,türelmetlen voltam - most ilyennek látom a régi énemet - nem tudtam volna teljes odaadással a gyerekemmel foglalkozni.30évesen éreztem azt,hogy benőtt a fejem lágya,és akkor éreztem,babát szeretnék.
Most 34 vagyok,van egy pici,8hónapos babám és nem bántam meg,hogy eddig vártam.Nekem ennyi idő kellett az "éréshez".
De ez sem törvényszerű.Más talán korábban éri el ezt a szintet...
Én a magam részéről a fiamat alig 21 évesen szültem, a lányomat meg 35 évesen..., de én úgy érzem,hogy érettebb fejjel jobban fel vagyok készülve az anyaságra, mint alig 21 évesen.
Ha újból kezdeném nem szülnék 30 alatt, akkor sem veszít az ember,ha később vállalja az ember a gyereket...csak felkészültebb lehet tobb szempontból....bár nem azt mondom,hogy a fiamat megbántam...csak másképp csinálnék dolgokat...és én javaslom is minden barátnőmnek, már amelyiknek nincs gyereke, hogy nem kell elkapkodni...
Sziasztok!
Én 20 évesen szültem az első gyermekemet, most 23 vagyok és jön a másodikÍ:)
Nem érzem hátrányát h fiatal vagyok, sőt az anyukám is ennyi idősen szült engem és sokkal jobban kijöttünk egymással mert nem volt köztünk akkora generációs különbség.
Szerintem az számit igazán h legyen hova és kinek szülni:)
Sziasztok,
Szombaton volt 5hete hogy szültem a Kisfiamat 20 évesen, ma már 21 vagyok :D
Sziasztok.
A lányomat 16évesen szültem a kisfiamat 36évesen/nem egy apától/.Alegnagyobb elismerés mikor a lányom azt mondta olyan ANYA szeretne lenni mint én.A kor nem számit szerintem.
Sziasztok!
Az első gyerekem mikor született 28 voltam,a másodiknál30.Én tizenévesen úgy terveztem hogy20-25éves koromra megszülöm a gyerekeimet de nem találtam meg azt a férfit akinek szülnék gyereket csak 25évesen.Lehet hogy azért nem jött össze mert annyira koncentráltam rá hogy a tökéletes apát találjam meg a gyerekeimnek.Most már viszont egyáltalán nem bánom hogy csak később sikerült anyává válnom mert a tökéletes családnál mindegy hány évesen szülöm meg a gyereket,az a legfontosabb hogy egy család vagyunk.Boldogan,szeretetben,egészségben egy családszerető édesapával!
szia!
én pl.30 voltam mikor az első gyereket szültem. nem is akartam előbb.nem éreztem magam elég érettnek hogy egy kisbabáért felelősséget vállaljak.
25 évesen kiröhögtem azt aki a gyerket emlegette.szórakoztam dolgoztam elvoltam. egyszerűen tojtam a gyerekre.ugy voltam vele hogy kiélem magam rendesen minden értelemben és ha már lenyugodtam jöhet a gyerek.
28 évesen gondoltam először hogy jó lenne gyerek de akkor nem volt meg a mefelelő pasi.egy évre rá megismertem a párom és szinte pár hónap után már neki is álltunk a gyártásnak.:))
de nem bántam meg hogy nem szültem előbb.söt.élettapasztalattal rendelkezem.komoly lettem és mefontolt.nem akartam gyerek fejjel gyereket.nem biztos hogy jó ötlet lett volna.
A kislányomat 22 évesen szültem, de akkor még nem igazán voltam rá felkészülve(15 hetesen vették észre, hogy terhes vagyok, pedig 3 orvosnál is jártam). Ez abban mutatkozott meg, hogy soha nem volt elég türelmem hozzá. Bevallom sokat jártam mellette bulizni is(sajnos későn jöttem rá, hogy én még nem éltem, mert előtte nem nagyon jártam el sehova), de mindig csak úgy, hogy amikor már elaludt akkor mentem el(nem kelt fel éjszaka), és amikorra felébredt, már otthon is voltam. Persze nem egyedül hagytam otthon sosem, a nagyival volt.
A kisfiamat 28 évesen szültem, és most már minden más. Sokkal több hozzájuk a türelmem, pedig a kicsi nagyon-nagyon eleven. Én azt mondom, ha újra kezdhetném, akkor 30 évesen szülném az elsőt!!!!
Bár nem bántam meg őket, hiszem imádom mindkettőt, de hát én későn érő típus vagyok.:((
Szerintem a gyerekvállalás az ami leginkább személyfüggő, az ember akkor vállal gyereket amikor úgy érzi hogy felkészült rá hogy érkezzen a babó.Ez egyeseknél hamarabb , másoknál később következik be.Ami a türelmet illeti szerintem az inkább az illető személy temperamentumától függ,nem pedig a korától.
Én amig egyetemista voltam egyáltalán nem is gondoltam a gyerekvállalásra (pedig párommal már akkor jó rég együtt voltunk),de aztán elvégeztük az egyetemet s nemsokára mind a ketten elérkezettnek láttuk az időt a babo vállalásra,és tavaly amikor 25 éves voltam megszületett a fiunk, és most boldogabbak vagyunk mint valaha.