Csóróság ki mennyi pénzből él meg egy hónapba, hogyan viseli lelkileg? (beszélgetős fórum)

Nem a hülyéskedés a lényeg, hanem úgy kellett volna feltenni a kérdést, hogy mi az a minimum, amiből egy család magyarországon kijön.

Nekem az a véleményem, hogy kijönni valahogy persze kijönnek azok is, akik lentebb írták, hogy 50 000 Ft konyhapénz osztanak be havonta, de a _normális_ élethez ennél sokkal több kellene.

A gyerekek korától és igényeitől függően (mert egy tini már ruhákat meg jóféle telefont, stb szeretne) szerintem a korrekt az lenne, ha minimum 200 000 Ft maradna egy hónapban ruhára, ételre, háztartásra, javításokra mondjuk négy fő esetében.

Legalábbis itt nyugaton azt látom, hogy az egyszerű, tanulatlan, de kétkezi munkát becsületesen elvégző anyuval és apuval (takarítás, árurakodás)egy család már meg tudja adni a gyermekeiknek a rendes ételt, gyümölcsöt, de még a telefont, biciklit, esetleg kisebb nyaralást is.

Sajnos otthon ettől még fényévekre van a helyzet. (Szerintem.)

Az anyagilag "megfelelő lét" az az ember természetes állapota. (Végletekről azért ne beszéljünk most, mert az egy másik kategória.)

/Annyit azért megemlítenék, hogy sok hajléktalannal beszélgettem már, és mindegyik egyértelműen mást hibáztatott azért, mert abban a helyzetben van. Eszükbe sem jutott, hogy talán "ők is benne vannak" abban, hogy ott vannak./

Jaj! Most ugrott be. Pofátlanság, hogy ide írok, de a téma kérdésére nem válaszolok.

A feleségemmel és a 10 éves kislányommal élünk együtt, összesen ~400e ft-ból/hó egy lakótelepi lakásban.

Az "asszony":) és én is "irodisták" vagyunk felsőfokú végzettséggel.

Ennyi.

Szia D.33!

Írok majd priviben is, de ide most azért írok, mert mindenkinek szánom.

Teljesen jól látod a szellemi törvények működését, csak nálad ez azért működik negatív irányba is, mert (még) nem tudatosan "kezeled".

Úgy gondolom, hogy nálad alapból erősebb a tudatalattid kivetülése a tudatba, ill. a külvilágba. Ebben sem vagyunk egyformák, mint sok egyébben.

A fórumkérdésre válaszolnék: az átlag havi bevételünk 250.000.- (fizu+ diákhitel + még egy diákhitel)

A mellet hogyha az albit, rezsit számlákat, hiteltörlesztést kifizetünk, kb marad úgy 50 - 60.000.- ! Egy havi kajára, háztartásbeli dolgokra (wc papír, papír zsepi, törlők,mosópor, öblítő....stb stb)

Nagyon nagyon kevés! Az hajt minket,hogy együtt tudjunk élni, nem nagyon van senkink, csak magunkra számíthatunk,ketten vagyunk egymásnak csak....

Nekem nincs különösebb technikám, ezért vagyok kíváncsi a tiédre,ha nem gond leírnád privibe?

Igazából én ezt gyerek korom óta csinálom, de még csak pár (kb 15) éve jöttem rá,hogy azért sikerül minden mert erősen rákoncentrálok a sajátos módszeremmel. Régen még nem volt tudatos, de ma még mindig megtudok ezen lepődni,hogy működik. Viszont ami a rossz, és azt én megis tapasztaltam sajnos,hogy ugyanugy a negatív dolgokat is betudom vonzani,ha valami túl sokat jár az eszembe. Mint a félelmek. Amiket nem tudtam hárítani annyira erősek voltak bennem,és be is következett. Mint pl: Apukám halála. Annyira féltem tőle,hogy öngyilkos lesz, és az is lett,pedig soha nem mondta,hogy mire készül. Én mégis éreztem, féltettem. Szóval van ennek azért árny oldala is sajnos.

Szia!

Gratulálok és köszönöm, hogy megerősítettél.

Persze nem engem erősítettél meg, mert én már - talán már te is - tutira veszem, hogy "csak" be kell hívni a jólétet az életünkbe és az bejön.

Tényleg így van és nem hiszik el!!!

Ha valakinek 10x mondom el a technikát és még mindig nem hiszi el, akkor azzal mit csináljak?

Bakker, maradj ott ahol vagy! Én igyekeztem segíteni, neked nem kellett.

A kérdés egy eszmecserét volt hivatott indítani-és egyben megvizsgálni a saját élethelyzetet, persze hülyéskedésre is alkalmas, ha valakinek úgy hozza a kedve.

:)

Részben egyetértek, te a semmiből tornáztad fel magad, tudod milyen a sötétből világosba érni.

Nagyon jól tudom hány ember van aki iskolázott, művelt, jómódú életből átkerült egy megélhetésért küzdő oldalra mert én is sok ilyennel vagyok körülvéve.Viszont az már nehezen emészthető, ha ezt a jobb világot feladván felvállalja valaki a rosszabbat és a morzsa amiért megdolgozott sem jut neki mert más sepri le az asztalról akkor hol beszélünk arról, hogy a kisdolgoknak is örülni kell?

Azt írtad kukás vagy külföldön.

Nos az nálunk is egy egzisztenciális protkós állás ahová csak kihalásos alapon lehet bekerülni.

Jó dolguk van ám mert a + sutyi szemétszállításért bezsebelik a dupla fizetésüket de az gondolom neked sem esne ínyedre ha ezt a valljuk be nem épp felemelő munkát bevállalod aztán nem fizetnének.Harcolsz de nincs miért mert éhes maradsz.Szerencsére én még nem voltam ilyen helyzetben de még lehetek és azt hiszem ezt nehéz az embereknek megemészteni.

Figyelj: csak a segítő szándék van bennem.

Most mit mondjak? Olyan lehetőséget ajánlottam, ami:

ingyenes

bárki meg tudja csinálni

mellékhatása nincs

idő: bármikorra beosztható

biztos, hogy mozdul valami jó irányba

Köszi, tudtam.

Ismered az életrajzát Madáchnak? Rohadt rossz élete volt.

Ő tényleg küzdött - hiszen így gondolta.

asszem madách imre:D

"Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

Figyi!

Írj nekem egy privit, ha még fenn vagy! Légyszi!

Nem, nem kell harcolni.

Lehet, hogy hülyét kaptok ettől a dumámtól, de az elfogadás - és nem a harc - adja az eredményt.