Családon belüli erőszak (beszélgetés)

Megváltozott néhány jogszabály.

[link]

Ez sajnos eső után gumicsizma. :(

Időben kellett volna észbekapnia, de a mániás depi és az alkeszság már külön-kūlõn is rémesek. Igy jár akinek nincs betegségbelátása...

Nagyon sajnálok mindenkit ebben a történetben, neked pedig hatalmas respect hogy ki tudtál lépni belőle...

Nagyon szomorúak az ilyen élethelyzetek :'(

Sziasztok, gyors helyzetjelentés. Megbeszéltük, hogy a nehéz anyagi körülményei miatt, ne fizessen tartásdíjat. A gyereket szigorúan csak felügyelettel láthatja. Most keresek neki egy kórházat, ahol van bennfekvő pszichiátriai osztály, hogy végre kezelést kapjon.

Nagyon sajnálom, hogy látom, ahogy lassan felemészti az alkoholizmus, a mániás depresszió és a magány. Fabatkát sem ér az élete, segítem ahogy lehet, de soha nem kezdeném újra vele. Ő pedig azt mondja élete legnagyobb hibája volt, hogy nem ment el kezelésre és hagyta a házasságunkat tönkremenni.

Sziasztok, megint én vagyok, gondoltam bejelentkezem, és gyorsan elmondom azóta mi a helyzet, hátha olvassa valaki, akinek hasznos lehet. Én indítottam a fórumot 2009-ben, 2013 nyarán külön költöztem a férjemtől, és egy évre rá kimondták a válást. Az ügyészség elrendelte, hogy a gyerek minden második hétvégét az apával töltse.

Pokoli érzés volt minden rá eső hétvégén elengedni a gyereket hozzá. Rettegtem tőle, hogy bántani fogja vagy kárt tesz benne.

2016 Augusztusa óta viszont nyugalom van, mert a volt férjem egy alkoholelvonó táborban van, amit a pszihiátere javasolt neki, mivel közben borderline szindrómát diagnosztizáltak nála.

A gyerek semmiről nem tud, az apját szereti, én pedig egy szót sem szólok arról, hogy mi történt velünk. (Most is csak annyit mondtam neki, hogy az apja sokszor ideges, és most elment egy csöndes helyre, ahol kipiheni magát). Remélem ha elég idős lesz, rájön magától is, hogy milyen az apja. Én magam pedig abban a helyzetben vagyok, hogy jó lenne találni valakit, akit szerethetnék, és aki szeret engem, de rettegek belevágni egy új kapcsolatba. A gyerek a legfontosabb nekem és a családom. Aztán a munka és a háztartás. Sem időm, sem energiám sem esélyem nincs ismerkedni. Az online társkeresők pedig távol állnak tőlem. De életem legjobb döntése volt, mikor végre összeszedtem a bátorságom, és elköltöztem a férjemtől. Ha bárkinek tudok segíteni, írjon.

Gratulálok.

Én most olvastam végig ezt a fórumot, hát nem semmi.

sziasztok. Én indítottam a fórumot még 2009-ben. És büszkén jelentem, végre összeszedtem a bátorságom és tavaly Júliusban összepakoltam és hazaköltöztem a gyerekkel.

Itt nincs ugyan munkám. Sajnos nem tudtam még elhelyezkedni, de béke és nyugalom van itthon. Úgyhogy bátorság emberek!

Nos lzzy73 ez nem oly könnyű döntés, pláne cselekedet.

Ismerek pár nőt akik nem azért tűrnek, mert az éj leple alatt az őket bántalmazó és most a hitvesi ágyban részegen hortyogó "férj" cerkáját nem tudnák egyetlen metszéssel elválasztani a tövétől.

Vagy nem tudnák magukat 3 danos aikido mesterként megvédeni.

Egy kedves ismerősömnek váláskor a T.Bírónő osztatlan lakáshasználatot ítélt meg azzal az emberrel, akinek pár évvel ezelőtt - mert előbb értem oda mint a járőr - én csavartam ki a kést a kezéből, ami olyan jól sikerült, hogy bizony 8 napon belül gyógyult. ( Naptári napon, nem munkanapon:)belül...)

Nemrégiben egy ismerős kért segítséget lévén ő 100 kg alatt van, nem tart fegyvert és nem olyan markánsan kezeli a magánéletét mint jómagam.

Ennek köszönhető egy előállítás, egy feljelentés - elfér egy másik ügyem mellett:) - mert egy nálam is nagyobb méretű vadbarmot sikerült kisebb testi kényszerrel a saját tyúkóljába zárni.

A barátnőjének az arcát össze kellett varrni, a pasas ellen is eljárás indult...

Meg ugye ellenem is, de pont lesz@rom.

Amíg nem áll senki a bántalmazottak mellé, nyugodtan jöhet itt a nőegylet, meg a mindenféle alapítvány sőt a máltaiak kényszerszállása is.

Az amcsiknál van ez jól kifundálva:

- Asszonyom, bántott Önt a férje? Igen? Akarja, hogy bevigyük? Igen....

Na, aztán bent egy kis csontdarálás - ez itt is beválna.

Én elmennék a yardhoz órabérbe fenyíteni:)

Saját tapasztalatomat írnám le.

Apám sokat verte anyámat, aki először alkoholista, majd öngyilkos lett. (Én akkor 19 éves voltam, van egy húgom és egy öcsém). Apám minket is vert, sőt, a húgomat és engem molesztált. Amikor elmondtam ezt anyunak, nem hitte el, azt gondolta, én hazudok. Szörnyű gyerekkorunk volt, mondanom sem kell.

Most boldog házasságban élek, de nincs az a terápia, ami elfelejtetné velem a múltat. A mai napig félek, ha idegen ember 2 méternél közelebb jön hozzám.

Nem sajnálom azokat a nőket, akik ilyen kapcsolatban élnek, inkább szánalmasnak találom. Szerettem anyut, de nagyon haragszom rá, mert ha otthagyta volna aput, boldogabb életünk lett volna.

sziasztok, nem tűntem el, csak egy kicsit.

Azóta alakulnak a dolgok, a kislányunk mindjárt 2 éves, és végre készülünk hazaköltözni Mo-ra.

A férjem pedig gyógyszert szed, csoportba jár, és egy-egy sör beiktatásával közel egy éve nem iszik. Miután egyszer elköltöztünk a picivel, magához tért. Elment orvoshoz, hogy segítsenek neki. Azóta nincs veszekedés, pláne verekedés, és a kicsit is rá tudom bízni. Persze a teljes bizalom már elszállt, és sok időbe és fáradtságba fog kerülni, hogy újra kialakuljon, de jó úton haladunk.

Köszönöm, hogy aggódtatok értem, nagyon jó érzés tudni, hogy vannak akikbe nemcsak, hogy szorult jóérzés, hanem ismeretlenül is készek segíteni és mások gondjait a vállukra venni. Nem vagyok nagy vallás-fan, de az Isten áldja meg őket.

zsó

Sziasztok!

A szakdolgozatomhoz szeretném a segítségeteket kérni. Szeretném ha az alábbi kérdőívet kitöltenétek. Teljesen önkéntes és anoním!

Köszönöm!

[link]

Sziasztok!

látom már rég nem írt ide senki., de azért leírom mi történt velem. szóval ez ez állat csak könyörgött és könyörgött, és ígért füt fát bokrot, hogy megváltozik és minden jó lesz, és én hülye másfél hónap mulva visszamentem. minden egyes nap szarul éreztem magam már nem tudott boldoggá tenni semilyen értelemben a szó szoros értelmében megundorodtam töle, vele voltam még két hónapot, aztán elhagytam... két szatyor ruhával jöttem el.

ez 3 hónapja volt...

azóta mintha kicseréltek volna!!!

még most is üldöz, de leszarom az egészet, mindent ami vele kapcsolatos!!! megismerkedtem valakivel, 3szor randiztunk de az a pár óra többet ért vele mint az elmúlt 7 évem....

mindenkinek aki ilyen helyzetben van csak azt tudom ajánlani,hogy lépjen amilyen gyorsan csak tud!!!! nagyon jó ez a fórum, és mindenkinek kösznöm aki írt.... puszi mindenkinek :)

Sziasztok! Már csak néhány dolgog hiányzik és elkészülök a szakdogámmal amit a gyermekbántalmazásról írok.

Ha téged bántalmaztak a szüleid gyerekkorodban vagy tanúja voltál annak, hogy a szüleid bántalmazzák egymást,

Szeretném, ha 5-10 mondatban leírnád, hogy mi történt a te életedben, ez mit jelentett neked, hogyan hatott a késöbbi életedre. Ha vannak gyerekeid őket hogyan neveled, vagy hogyan nevelnéd ha lennének. Alkalmaznál e testi fenyítést nevelési célzattal stb.

Szeretném a dolgozatom végén szerepeltetni, monogrammal, életkorral, esetleg foglalkozással és ha vannak gyerekeid az ő életkorukkal.

Köszönöm, ha ezt leírod és elküldöd nekem priviben.

Üdv., Angi

Jajjj mit csinált ez a nyomorult gép ???

Na most csak gyorsan. Megtaláltam életem párját. 19 éve élünk boldogan egy legyintés sem csattant még el. Felneveltük a kislányomat és most neveljük fel3 és féléves kisfiúnkat. Én azt mondom érdemes új életet kezdeni még ha nagyon nehéz is. És ha van egy szerető anyukád annál nincs jobb a világon. Talán az én kis történetem segít a döntésedben !!! Remélem jól döntesz !!!

Szia Szomorú !!!

Én is fűznék hozzá pár szót. Azt nem mondhatom ,meg hogy mit csinálj de elmondhatom mit csinálnák én. Hátra se néznék csak eltűnnék. És meg keresném az igazi boldogságot. Mert amit Te leírtál és azt hitted, hogy az, az nem az volt. Nekem nem volt ennyire komoly de pofonok voltak, még az sem riasztotta vissza, hogy ott volt a karjaimban a másfél éves kislányunk. Egy évet adtam magamnak, hogy döntsek. Megtettem mindent ott hagytam gyerekkel a karomon léptem le. Anyám nem fogadott be leszart. Azt mondta Te választottad menj békülj ki vele. Egy ismerősöm fogadott be. Azt mondta addig maradjatok amíg akartok. Engem is hívogatott, bejött a munkahelyemre, az ovinál strázsált, könyörgött, szokásos szöveg,: Minden másképp lesz, kezdjük újra...... Már már majdnem bele mentem de akkor éreztem a pofonok súlyát és azt kérdeztem magamtól, hát ilyen életre vágyom? ezért születtem meg ? Rossz gyermekkor után rossz házasság ??? (Én is szipúztam tiniként csak rám szartak a szüleim) Hát én erős voltam elhajtottam.

Még jó hogye lőtte egy kis fondorlattal már el voltunk válva.

Az, hogy egyedül sétáltál, gyakorlatilag végcél nélkül (értem ezalatt, hogy nem Valahova mentél), az valóban nagy eredmény! :) Még jó, hogy nyár van, ilyenkor jó sok mindent lehet csinálni... Néha azért mozdulj ki a zöldbe is, jól rendbe tudja rakni az ember lelkivilágát egy kis madárcsicsergés... Ha jól emlékszem, bp-i vagy. Ott is vannak szép nagy parkok, meg kicsik is. :)

És az is nagyon becsülendő, hogy tovább látsz a magad problémáján: "azon gondolkodtam, vajon melyiknek az arca mögött rejlik olyan fájdalom, mint amit az én arcom takargat már hosszú évek óta".

Én hiszem és tudom, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy új életet kezdj, meg igenis jogod van hozzá, hogy boldog légy!

További szép napot Neked is!!!

Köszönöm szépen a biztatást, megpróbálok erös lenni, ma már egész jól éreztem magam, képzeljétek: EGYEDÜL sétáltam a belvárosban.. ez elég nagy szó mert évek óta nem megyek nélküle sehova. nagyon élveztem az apró dolgokat, kedvemre nézelödtem, leültem egy padra és csak néztem az embereket, föleg a nöket, azon gondolkodtam, vajon melyiknek az arca mögött rejlik olyan fájdalom, mint amit az én arcom takargat már hosszú évek óta, de nem lehet rájönni, mert mikor kilépünk az utcára, általában csk egy maszkot mutatunk a külvilág felé,csak a szemeink árulkodnak néha.... szóval remélem nem török meg, bár erösen kapálozik, most mindent bevet, hogy magához láncoljon, már mindent szeretne,elvenne feleségül, még gyereket is, pedig idáig azt hajtogatta, hogy neki már van , ugyhogy nem akar többet... csakhogy már kivülröl nézem öt,nem a szív alaku rózsaszín szemüvegemen keresztül, és így egyre szánalmasabb látvány..

legyen szép napotok, és mindent köszi: Virág

Mindig sírás határán állva olvasom az ilyen történeteket. :(

A három év utáni megverés éppen azt bizonyítja, hogy sosem fog megváltozni. Sajnos tényleg nem lesz a kutyából szalonna.

Az az igazság, hogy neki nemsoká kezdődik a férfiklimax (igenis van ilyen!!!), és neki tutira erős lesz a kapuzárási pánikja. Ezt pedig kétféleképpen szokták kezelni azok, akiken erősen kijön a nemiségi része is: vagy úton-útfélen megcsalják a párjukat, vagy a párjukat piszkálják folyton azzal, hogy megcsalják őket. És az itt leírtak alapján szerintem az utóbbi lesz a történet... Főleg, mivel te most vagy a legszebb korban. Nem vagy már tizenéves kiscsirke, hanem az a fajta NŐ, aki után megfordulnak a pasik. És ezt ő is jól tudja. Aranyos tőle, hogy ragaszkodik hozzád, meg biztosan szeret is, de ha eddig belefért neki a verés, ezután is bele fog férni. Sőt lehet, hogy a frusztrációját egyre többet fogja alkoholba fojtani, annak meg - a leírtak alapján - egyenes következménye lesz a verés. Főleg, ha az éttermet se ő csinálja, hanem te. Ha a te sikered, akkor te tartod el, ez meg még egy adag frusztráció. :(((

Szóval nagyon nehéz a döntés, de a helyedben én nem mennék vissza.

Remélem, sikerült kicsit új nézőpontból rávilágítanom a helyzetre. Persze végül a döntés a tiéd...

Szia!

Nagyon szomorú, amit írsz! Légy erős, és ne menj vissza hozzá. Nem fog megváltozni, és minél idősebb lesz, annál nagyobbak lehetnek benne a komplexusai, annál féltékenyebb lehet, hiszen Te még mindig fiatal vagy (és biztos, még mindig szép!). Kívánok Neked erőt és kitartást ahhoz, hogy elutasítsd, hogy végképp kizárd az életedből, ezek után pedig valaki mást az életedbe, aki valóban szeret, és segít Neked megélni mindazt a jót, amit egy nő megélhet egy férfi mellett!

Szia!

Jól mondod,kutyából nem lesz szalonna. Soha nem fog megváltozni! Ha visszamész hozzá,talán egy ideig meghúzza magát és szép,meg jó lesz minden,de aztán kezdődik minden elölről.

Sajnos a tapasztalat beszél belőlem. Egy korábbi kapcsolatomban én is így jártam. Összeteszem a két kezem,hogy nem mentem vissza hozzá,soha többé.

Gondold át jól,a végén úgyis Te döntesz,bárki bármit tanácsol. De remélem nem bánod meg a döntésedet!

Sziasztok! én uj vagyok itt, de hála Istennek hogy rátaláltam az oldalra, eröt probálok meriteni a hozzaszolásokbol... A helyzet az hogy én a nem vagyok tul erös jellem.. hosszu ideje élek egy alapjában véve Rossz kapcsolatban. azért írom nagy betüvel, mert ez a gondolat most kezd bennem erösödni, és ugy érzem kezdem átláni az életemet, talán ez az elsö lépés, remélem leszek elég erös végigcsinálni ami vár rám...

A lényeg (bar hosszu lesz):

nagyon fiatal voltam mikor megismerkedtünk (16), ö pont 16 évvel idösebb nálam, az elején nem mint férfira néztem rá , inkább mint valami féle megmentöre. az anyám alapjában véve nagyon jó anya. az apámat 4 éves koromban dobta ki az alkoholizmusa miadt, azóta nem láttam. Anyám mindent megtett értünk, hogy normális életünk legyen. Aztán megismerkedett a nevelöapámmal, lett egy kishugom, szoval alakulhatott volna minden jól is, de sajnos nem így történt. 12 éves voltam mikor a nevelöapám .... (ezt még soha nem mondtam el senkinek) molesztálni kezdett... nem vette el a szüzességem és nem kellett le...-nom se, de éjjelente bejárt a szobámba "simogatni"... nem tudtam hogy kezelni a dolgot, tudom hogy az anyám mellémállt volna de ezt akkor nem éreztem, meg voltam ijedve mi lesz ha kiderül a hugomnak sem lesz apja, meg ilyen hülyeségek forogtak bennem igy mélyen elrejtettem magamban ezeket a dolgokat. voltak fura jelei a dolognak, de elöadtam hogy ezek csak kamaszkori hülyeségek.. a lényeg: pár év mulva lelépett.. engem mintha kicseréltek volna, belevetettem magam az életbe.. de nem jól sült el a dolog.. elkezdtem drogozni,extasy, speed.. ( anyám 1. alkalommal kiszurta a dolgot, egyböl elvono, de csak ott lehet igazán rászokni) szoval ilyen eletszakaszomban találkoztam az én "megmentömmel"..

Nagyon tetszetthogy már felnött, öntudatos , komoly véleménye van a dolgokrol.. gondoltam hogy nem kétkezi munkábol él, mert tul sok ideje volt amellett, hogy családja volt, rengeteg nö vette körül,hát lassan lassan a sok "szeretet és gondokodás" meghozta a gyümölcsét és bele szerettem.. nem laktunk együtt, mert a családjával volt, és miután szerettem ez még jobban megviselt, csak csusztam lefelé a lejtön, mikor nem volt velem mindig drogoztam, egy nap közölte hogy elválnak, es hogy költözzünk össze.. Ekkorra engem már kirügtak a sulibol csak lógtam a levegöbe. otthon is folytonos vitáink voltak, mert anyám próbált vona segíteni , de én a drogtol annyira kifordultam magambol, hogy mármár feladta a küzdelemet értem. (igy hittem akkor) szóval 18 évesen elköltöztem . visszagondolva a "lovag" mindent tudatosan csinált, tudta hogy nem szivesen jövök haza bármit tehet velem. egy ideig együtt drogoztunk, élveztem a "felnött" létet.. :S amikor elöször megütött ugy éreztem jogos volt. belém beszélte hogy miadtam hagyta el a családja és nekem kötelességem töle mindent eltürni, mert miadtam vesztett el mindent.. nekem egy ép gondolatom sem volt akkoriban , szoval simán elhittem, évekig büntudatom volt miadta. szoval a pofonokat türtem egy darabig, de egyszer amikor minden ok nélkül megvert, majd másnap megkérdezte, hogy mitöl koszos az arcom , mire én:-ez nem kosz. és ö: -ja oda kaptál pofont? kérdéssel nyugtázta a dolgot besokalltam és hazamentem, elmondtam anyunak hogy bánt, ö persze teljesen összeomlott, de ugy gondolta hogy ha vissza akarokmenni hozzá, akkor ugysem tud visszafogni, es igy is lett, mert jött a könyörgés meg a soha töbet duma, meg ami ilyenkor szokás és én meg szépen lassan elhittem neki. közben leszoktam a kábszerröl, telt mult az idö, voltak szép idöszakok az életünkben, és nem bántott mert csak akkor ver meg mikor iszik, es nem gyakran szokott, szóval .... na mind1. tehát még egy fontos momentum, amit tudnotok kell, hogy szépen lassan fordult a kocka, es nem ö tartott el engem, hanem én öt, de nem akárhogyan kerestem a pénzt, meggyözött hogy adjam el a testem a kettönk szép jövöje érdekében, és én mARHA ÁLLAT még ebbe is belementem , régebben amig ö kereste a pénzt rendszeresen elkaszinózta,szoktam is kapni amiadt, hogy én vettem el a szerencséjét, de azóta hogy én, nem játszott el egy forintot sem. szóval éltünk mint hal a vizben, gyarapodtunk, mivel fiatal voltam és szép (nem nagyképüség) néha megvert de sohasem engedett haza, mindig kiharcolta hogy aludjunk együtt, es reggelre meg ugy betompult a fejem, meg szégyelltem magam, hogy nem mondtam senkinek, hogy mi a helyzet. aztán abbahagytam ezt a fajta pénzkeresést, a sporolt pénzünkböl nyitottunk egy kis éttermet, és három éve nem vert meg. akik kivülröl néztek minket mind boldognak láttak minket, tudták hogy én sokkal többet adok, mint kapok,de nagyon boldog voltam, es ö is és nekem igazán csak ez számitott..

De KUTYÁBOL NEM LESZ sZALONNA!! 3 hete borzalmasan berugott és kisebségi erzése lett, es ugy gondolta hogy megcsalom, es gondolta elégtételt vesz rajtam, és mindenki, de leginkáb az én megdöbbenésemre (azt hittem megváltozott), szitkozódások közepette ugy szétvert, hogy egy hétig rossz volt rámnézni,majdnem megfojtott ,puposra verte e fejem, véresre az arcom .. aztán mint aki jól végezte dolgát lefeküdt aludni.. hát én sem voltam rest beültem egy taxiba s meg sem álltam hazáig,. amikor anyám meglátott sirva fakadt.. azóta beszéltünk már már aznap elkezdte mosni magát hogy nem emlékszik, meg sajnálja, de nem akartam hallani róla. a lényeg hogy 7 éve élünk együtt, es azt hiszem hogy teljesen megnyomoritott lelkileg, mert még most is ugy érzem hogy hiányzik folyton telefonál, könyörög hogy bocsássak meg nem lesz többé ilyen, hogy nem ö tehet rola, és ma már ugy ereztem hogy visszaköltözöm, de valami a fejembe hasitott, hogy HÜlye vagy??? és elkezdtem keresgélni a neten a bántalmazott nök után, hátha tud valaki tanácsot adni, mert miden ismerösöm azt mondja, hogy nekem kell döntenem , csak nem tudom mit tegyek, mert néha ugy erzem, tudnék hinni neki, és probál meggyözni mindenféleképpen, hogy nekem csak vele lehet jó életem de Nem BIZOK mar benne.

tudom hogy nagyon zavaros amit irtam de éjjel van, és jó kiírni magambol ezt a dolgot csak ugy pörögnek az ujjaim, szoval kösz hogy meghallgattatok.

most már tudok aludni. jó éjt mindenkinek.. Virág

Szia !!!

Te jobban ismered mint mi !!! Szerinted mi lehet vele ??

ZSOFROMABERDEEN GYERE VISSZA !!!!

Megpróbálunk segíteni !! Vagyunk egy páran akik jó érzésű emberek !!!

ui: szörnyű nevet találtál ki magadnak alig bírom leírni. Na de se baj gyere vissza segítünk !!!!!