Családi vita - a gyermek előtt... (beszélgetés)
Még egy gondolat!
A kisgyerek többet lát mint azt képzelnénk.Látja pl.azt az energiaburkot amit aurának neveznek.Ennek szine megváltozik az ember körül attól függően,milyen indulatban van.A kisgyerek pedig megtanulta már születése után amint lát,hogy milyen szinü a kedves szerető anyuka és apuka aurája és hangja!
Ha a kisgyerek veszekedést tapasztal rendszeresen, elveszti azt a biztonságérzést amit a szülőknek biztositani kellene.Bezárkózik és felnőtten is félni fog.Sok gyerek ezt ki is használja/nem tudatosan/ és az egyik szülőnek oda van a tekintélye.Később visszanyelvel,vitatkozik.Ezerszámra vannak ilyen gyerekek!!Szülő páros nem tehet rosszabbat a gyereknek mint a veszekedés !Persze azt sem lehet,hogy burában nőjjön fel,mert később "kiképzés" hijján védtelen lesz az agresszivebb gyerekekkel szemben.
semmiképpen sem szolgálja a gyermek érdekeit a veszekedés és lárma
Szerintem sem jó dolog. Főleg, hogy a gyerek a mintából tanul. Ne váljon természetessé a gyermek számára ez a fajta konfliktus megoldás, mert akkor ő sem lesz majd képes másképp megoldani a problémáját. Lehet, hogy a probléma lényegét még nem, de a hangsúlyt, hangerőt, gesztusokat mindenképp érzékeli.Persze nyilván nehéz ezt betartani, ha a másik fél nem törődik az ilyesmivel. De muszáj ilyen emberrel együtt lenni?
Lehet,hogy butaságot irok,de a hangnemet biztos érzékeli,kellemesen lágy vagy erőshang.
Gyerek előtt nem szabad,mivel szereti az apucit és az anyucit,lehet,hogy nagyon a szivére venné,és sirna.
Teljesen eggyetértek, hogy gyerek előtt nem szabad és nem is kellene veszekedni, sajna én ezt nem mindig tudom elérni, mert nem én veszekszem hanem a párom és olyankor nem tudok vele mit kezdeni...ennyi. ő csak mondja, én meg hallgatok.
Egyetértek! Az a lényeg, hogy a szeretet legyen túlsúlyban.
Viszont minél kevesebb családi vitát lát a gyerek, annál jobb! A magunk részéről - ha közeleg a vita szele - bemegyünk az egyik szobába, és ott folytatjuk le.
Mi van, ha a gyerek még csak kisbaba, és előtte veszekszünk?
Az én szüleim sosem veszekedtek előttünk, a férjem szülei állandóan.Mikor összeházasodtunk,azt kértem a páromtól, próbáljuk mi is úgy,mint a szüleim.Nekünk sikerült, és én ezt így tartom jónak.Nem tartoznak a gyerekekre a konfliktusok, bennük nem úgy zajlanak, mert még nem is értik miről van szó.
Az én szüleim állandóan veszekedtek, sőt néha el is fajult a dolog. Napjainkban a kis családomban,a körülményekhez képest próbálok odafigyelni,hogy a gyerek előtt semmi vita ne történjen. Azonban néha nekem is elszakad a cérna.. mondjuk,szerencsére ritkán.
Nem jo ötlet , szerintem. Szemelyessen mind a mai napig kimelem a sracaimat , mindenfele szemelyes gondomtol.
Szerintem ha a szeretet van túlsúlyban a szülők kapcsolatában, akkor a veszekedés és esetenkénti kiabálás nem okoz lelki sérülést a gyerereknek. Mert leginkább a szeretetet tapasztalják, érzik maguk körül és szüleik kapcsolatában.
Szerintem a normál határ elég alacsony. Az én szüleim folyton marták egymást, míg 12 éves koromban el nem váltak. Rám olyan hatással van még ma is a kiabálás, a veszekedés, a vita az életben.. örök nyomot hagyott a gyermekkorom rajtam. Felnőtt fejjel azt mondom, 2-3 éves koromban el kellett volna válniuk, amikor kiderült, hogy nem megy.
Természtesen vannak a kapcsolatban viták, de nem tartom jónak, ha a gyerek előtt folynak, illetve ha megemelt hangerővel folynak. Meg lehet ember módra beszélni akkor is, ha már alszik, vagy óvodában, iskolában van, vagy bármi. Egy életre meg lehet nyomorítani lelkileg ezzel valakit, ha hosszú távon zajlik a feje felett gyerekként. Tapasztalatból mondom.
Hozzá tartozik az élethez normál esetben, normál határig.
Milyen hatással van a gyermekre lelkileg egy családi veszekedés, azaz hangosabb vitatkozás? Előfordult,hogy a gyermek előtt zajlott le?
További ajánlott fórumok: