Csak bámulok a boltokban, hogy tele kosarakkal vásárolnak!... (beszélgetés)

Engem nem érdekel, hogy ki mit és mennyit pakol a kosarába. Nem az én pénzemet költi. Semmi közöm hozzá. Megengedheti magának - ennyi.

Azokat az embereket sajnálom, akik levesznek valamit a polcról, berakják a kosarukba, aztán mégis meggondolják magukat, és visszateszik. Mert drága.

Én is jöttem már ki üzletből telepakolt kocsival. Nem érdekel, ki mit gondol. Szükségem van rá, megveszem. Ennyi.

Én nem tapasztalom ezt, de igaz nem is törődök más kosarával.

Férjemmel külön járunk vásárolni, ő többször mint én, a tologatós vagy huzogatós bolti kocsit, kosarat nem használjuk, saját kézi fonott kosárral járunk, mindig elég a mérete és nem éhezünk.

Első olvasatra te írsz itt óriási, személyeskedő butaságokat, nem Lufthansi.

Neked kellene visszavenned.

A bolti árakon már én is csak mosolygok kínomban.

Igen. Úgyhogy leszel szíves befejezni a vicceskedést, mert miattad van az infláció, a devizaárfolyamok, a munkaerő piac visszásságai.

Tessék szépen a karót bedugni a hátsódba, ahogy mások teszik. És akkor a világban végre rend lesz.

Az élet fonákságait nem én gyártom.

De az ember már csak mosolyogni tud sok esetben a tehetetlenségén.

Hova menekülök, mi az, hogy mást dumálok?

Az a napi valóság, ha látod, ha nem.

Az nemaz,,

, Már más dumlsz megint ,,,,megint menekülsz, a beírásais végett is, sokhelyen,,, hagyom rád inkább, , , ....jobb.....

Hááát, mondasz valamit..-)

De a tanyasi élet az sok munkával, lemondással jár.

Barikám, ha nem mosolygunk semmit se, akkor jobb és olcsóbb lesz ott valami?

Az árakat nem én csinálom, ne nálam reklamálj..-)