Cikkhez ötletek: Hány élete van egy nőnek? (beszélgetés)

Sziasztok! Megírtam a cikket, akit érdekel itt elolvashatja :).

Hány élete van egy nőnek?

Nincsen tovább, sürget az idő, meg kell írnom azt, ami a témáról a fejemben van. A cím rendkívül találó, és tudom, hogy nagyon sokat lehetne erről írni, vagy legalábbis változatosan, mégis napokig kellett gondolkoznom rajta. Többször leültem, hogy akkor most megírom, ám az első néhány sor után mindig megakadtam.

Az első dolog ami a címet meglátva eszembe jutott, hogy SOK. Így, csupa nagybetűvel, hiszen abban az egy életünkben amit szüleinktől kaptunk, nőként sok-sok helyen kell megfelelni. Néha talán lehetetlennek tűnik a feladat, pedig nem az.

Gyerekként nincsen nagy különbség a fiúk és a lányok élete között. Mindannyian óvodába, iskolába járunk, és hazaérve a másnapi feladatokra készülünk.

Az első szembetűnő változásra kamaszkorban lehetünk figyelmesek amikor édesanyánk már nem akar egyedül a konyhában lenni, és előbb kér meg minket bármilyen házimunka elvégzésére, mint fiútestvérünket.

Amikor elég idősek leszünk ahhoz, hogy elhagyva az otthon melegét külön költözzünk, akkor jövünk csak rá igazán, hogy mindaz, amiért Apa/Anya leszidott vagy megdicsért, mindarra amire éveken keresztül tanított, nem is volt hiába. Akkor nyernek értelmet ezek a dolgok, mikor a munkából hazaérve üres a hűtő, és nincsen kinek felróni, hogy miért?! Amikor a befizetetlen számlák miatt kikapcsolja UPC a televíziót és nem nézhetjük a kedvenc műsorainkat immáron csak magunkat okolhatjuk. Mindezen dolgok akkor lesznek igazán érdekesek és nehezek, amikor nekünk kell megteremteni ételre valót, és a pénzt is nekünk kell kivenni a bankból, hogy a csekket befizethessük; és nem árt néha barátnők helyett/mellett kitakarítani a lakást, vagy kimosni a piszkos ruhát. Amíg pedig a postán állunk sorban a UPC csekk-kel a kezünkben és azon gondolkozunk, hogy vajon vettünk-e tejet vagy van-e még kenyér otthon, valahogyan meg kell találni azt a bizonyos arany középutat az életünkben, hogy se a szüleink, se a barátaink ne legyenek elfelejtve, ja, igen, és persze a munkahelyen is száz százalékosan kell teljesítenünk, mivel tudjuk, hogy sokan várnak a helyünkre.

Az összehangolást legjobb megtenni az előtt, hogy a nagy Ő belépne az életünkbe. Az már egyszer igaz, hogy amikor ez megtörténik, az életünk fenekestül fordul fel, és nem lesznek fontosak sem a szülők, sem a barátok, sem az üres vagy éppen teli hűtő, csak az, hogy minél többet VELE lehessünk. Az egymást követő randevúk, szerelmes esték után szinte törvényszerű, hogy összeköltözzünk a szeretett férfival és ekkor kiderül szüleink jó munkát végeztek-e. Hiszen valakiről gondoskodnunk kell ezentúl. Már nem lehetünk csak magunk, és nem vonhatunk vállat az üres hűtő látványakor sem. Persze, most lehetne azt mondani, hogy miért én gondoskodjak róla, hiszen eddig is ellátta magát?! Ez így van, de csak azért, mert nem volt mellette senki. Alapvetően viszont bármennyire is kiharcoltuk az egyenjogúságot, a klasszikus férfi-női szerepek nem változtak. Belénk van kódolva a gondoskodás és a féltés. Attól a pillanattól kezdve, hogy összeköltöztünk a „hátramozdítónk¬kal” már nem csak a saját életünket éljük. Napközben tulajdonképpen minden változatlan: dolgozó fiatal nők vagyunk, délután, a munka végén azonban átváltozunk, és háziasszony lesz belőlünk. Agyunk az esti vacsorakészítésen, a mosatlan ruhákon, és az esetleges rendrakáson jár, amihez reggel nem volt kedvünk.

Azután egy szép napon szülővé válunk: a gyermekünk megszületésével együtt egy harmadik énünk is születik, nőből vagy anya lesz. Ismét újat tanulunk, és ennek az újnak is meg kell felelni tökéletesen, és teljesen. Ahogy babánk növekedni kezd feladataink száma is egyre több lesz. Amikor visszamegyünk dolgozni tulajdonképpen új dolgozóként térünk vissza. A kollégák is lecserélődtek. Már semmi sem a régi… Szembe kell néznünk a ténnyel, lehet mi vagyunk a legöregebbek, ha nem is életkorilag, de azáltal, hogy fiatal anyák lettünk kikerültünk egy jól ismert „láblógatós” körből; vár ránk az otthoni munka a gyerek és a kedvesünk. Más értékrenddel élünk, sokkal fontosabb dolgok kötik le a figyelmünket, mint a munkahelyi pletykák, vagy a „Hová menjünk szórakozni a hétvégén?” kezdetű körkérdések. Ez persze nem jelenti azt, hogy anyaként eláshatnánk magunkat, nem élhetünk másnak mint a csemeténknek, és a férjünknek, de meg kell tanulnunk mértékkel élni.

A napi gondok mellett amit a munkahelyen elviselünk a főnökünk, vagy néhány kolléga által, időt kell szánni a gyerekünkre, a házimunkára és este a férjünkre is.

Íme, ahogy én látom a női létet. Az olvasóban joggal merülhet fel a kérdés, hogy a cikk írója egy sok mindent megélt érett nő. Nem így van, sőt alig fél éve, hogy összeköltöztem a kedvesemmel. Én igazán nem panaszkodhatok, mert Ő tényleg a tenyerén hordoz, akár az ágyba kapott reggelikről, akár a meglepetés házimunkákról legyen szó. Csak kívánni tudok mindenkinek, egy legalább ilyen lovagias, udvarlós férfit ebben a korban, amikor állítólag már ez nem divat, de a lelkünk mélyén vágyunk rá.

Jó akkor megbeszéltük, senki nem akart bántani senkit :D

Nektek is szép napot :D

Mások vagyunk, másra ugrunk... nekem az a téma már humoros... és mivel én már korban előrefutottam, tehát milliószor belefutottam a témádba, erről pedig valóban nem tehetsz.

De most őszintén... felsoroltad, hogy mik az alapjai egy nőnek, ugye anyaság, munka, háziasszony, szerető.... hja, és amikor megüt egy bizonyos kort... és a szülei, anyósa, apósa robbannak le, ott is neki kell helyt állni biza.

Kíváncsi vagyok milyen újdonságokat vársz... vagy egyáltalán mit lehet ehhez hozzátenni.

Amúgy semmi kötözködést nem akartam... mert minek ... egyszerűen a jeladó és a fogadó kódrendszere nem egyezett.... evvan, ilyen meg előfordul. :)

További szép napot! :)

Valóban nem erről kellene szólnia, csak állatira nem szeretem azt, hogy minden egyes portálon vannak bizonyos emberek, akiknek soha semmi nem tetszik, és az élő fába is belekötnek. Nem arra voltam kíváncsi hogy mennyire jó vagy nem jó a téma, csupán ötleteket vártam volna. De ha ez Békakirálylánynak nehezére esik, akkor nem tudom minek írogat ide!

Nem személyeskedni akarok - tényleg.

Mellesleg, amiért a hozzászólásod után tettél két vigyorgó fejecskét, szerintem nem annyira humoros a hozzászólásod a megfogalmazás miatt.

Ne haragudj én nagyon is cinikusnak vettem az írásaid.

Ötleteket vár, nem blamálást... hogy lerágott csont, meg ilyenek, szerintem amíg a Nők élete tényleg erről szól,addig nincs lerágva semmilyen csont.

Ez csak az én véleményem. :)

Saját tapasztalat?

Mert szerintem egy férfi akkor megy el mást keresni, ha otthon nem kapja meg azt amit szeretne. Ha pedig megkapja,akkor a barátnője/felesége rögtön "utcalány"-nak minősíthető??

Már elkezdtem...

még nincsen készen.

De a hétvégén tutira megírom. Több időm is lesz. Tegnap és tegnap előtt nem dolgoztam, de egy csomó felé jártam a városban.

Igen ebben igazad van.

Ma délután megírom a cikket - legalábbis remélem. Szorít a határidő, nem nagyon kellene húzni tovább.

Inkább pozitív értelemben éreztették velem, ami szerintem nagyon nagy ritkaság ma. A párommal pl. úgy ismerkedtünk meg, hogy nyomozott utánam, és megkeresett. Sőt a mai napig udvarol nekem.

Te inkább munkahelyi meg nem kapott állásokra gondolsz? Végül is egy ilyen volt: segédoperatőrként végeztem a főiskolán, de nem vettek fel, a televízióba, mert nő vagyok. Ezt nyíltan meg is mondták :(.

Lehet,hogy papíron ugyanazon jogaink vannak, mint a párunknak,de vajon minden férfi így gondolja?

Neked még nem volt olyan szituáció az életedben, mikor éreztették veled,(negatív értelemben)hogy NŐ vagy...???

:D így igaz....

Hiába vívták ki nekünk sorstársaink az egyenjogúságot, még nem az igazi...

Reggel ételbáros (reggeli készítés, sulis uzsi, melóskaja gyártás).

Délig szakácsnő, mosónő, takarítónő.

Ebéd után konyhalány.

Kora délután kifutó, ügyintéző, kertész ha esetleg kertes házban lakik.Orvoslátogató,gyógyszertárfelelős betegápoló(ha esetleg beteg valaki a családból).

Késő du. tanítónő(hazajött a gyerek a suliból-lecke)

Este ruhatáros (másnapi cuccok). Feleség (hazajött a férj!)

Éjszakára egy kifacsart citrom! D

És mindez akkor ha a Nő nem dolgozik munkahelyen!

Ha még munkahelye is van, akkor pluszba a munkahelyen való helytállás is! Csupán csak ennyi!