Borravaló a postásnak (beszélgetés)

475 szorozva 12 hónappal az 5700ft egy évben!

van aki ennyiből ruhát meg cipőt is vesz magának...sajnos ilyen világban élünk...azt gondold át, hogy kell-e ez a pénz másra? gyógyszerre, kajára, unokákra ...

Említettétek itt a fodrászt. Ez is érdekes, mert az én fodrászom pl. láthatóan elvárja, tök természetes neki. Holott vállalkozó, tehát végülis amennyit kér a munkájáért, annyit kellene adni, szóval hülye vagyok, amiért adok. De pl. mindig úgy mondja az árat, hogy véletlenül sem 5000 Ft, hanem mondjuk 5.100. És akkor már azt mondom, hogy 5500 legyen.

Holott ez a szoci érából maradt (fodrászok esetében legalábbis), amikor KTSZ-ekben dolgoztak, mintegy alkalmazottként, és akkor ha meg voltunk az adott fodrásszal elégedve, akkor adtunk egy tizest vagy egy huszast még, innene ered. De amikor maga ura, tényleg okafogyottá válik a dolog, csak egy fura beidegződés. (Tetejébe az enyém szerintem tök drága is, lehet, hogy ezután nem adok neki még párszázat pluszba.)

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.

Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.

A másiknál kapott egy doboz finom szivart.

A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász-szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott.

Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.

- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondja a postás. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?

- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszol a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.

Azt mondta: "Bazdmeg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.

:)

Ahogy gondolod.

Én a hálapénzrő és a borravalóról így vélekedek.

Amennyit tudnék adni azt keveslik amennyit elvárnak meg nem tudok!

Így aztán jobb a békesség senkinek nem adok olyan munkáért amiért megkapja a fizetését.

En nem vagyok nyugdijas, ket kicsivel vagyok itthon, es bankszamlara jon a csp is meg a gyed is, de ha hoz levelet, amit at kell venni, adok neki 100ast. Neha tok kevesnek erzem. De igazabol nem is tudom, miert adok :) mert anno a nagyimtol ezt tanultam :) eddig mondjuk emeleten laktunk, es mivel felhozta altalaban az a postas a levelet, nem csak bedobta a postaladaba a cetlit, adtam neki termeszetesen, hiszen lepcsozott...de most ahol lakunk, nem kell semmit csinalnia :) megis adok.

Az 500szerintem is sok. Te abbol elsz (elnezest h tegezlek, vhogy itt a hoxan igy szoktam meg, nem tiszteletlensegbol irtam igy). Nem sajnalom senkitol a "halapenzt", ha nem varja el. Adjak ha akarok, ezzel elismerem a munkajat, segitseget; stb. De ha most kevesebbet kezdesz adni, mint 500, lehet h fura lesz neki :)

A boktokban, ha nem multi, vagy cukraszdaban; en igen, adok borravalot. Teszkoban nem.

Viszont az már paraszolvencia.Az büntetendő.

Legyünk délelőtt postások délután meg fodrász :D

?