Bolondok hajóján (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Bolondok hajóján
Köszi!
Neked is szép estét!
Persze, tudom, hogy nem feltétlenül rosszindulatból vannak más vélemények.
Nyilvánvaló, hogy mindenki máshogy vélekedik egy adott témáról.
De könyörgöm, kisbabát ne kívánj nekem, meg is őrülnék.
Két nagy fiam van, 16, és 13 évesek.
Én már nem akarok babázni.
"aki rádmosolyog nem biztos , hogy szeret. Aki meg leszíd az nem biztos , hogy utál."
Igen..ebben benne van minden!
A baj itt az ,hogy ha valaki máshogy gondolja az már hülye bolond bunkó ,meg minden ilyen szép jelzővel titulált valaki.Csak azt szeretném irni a fórum nyítójának ,hogy aki rádmosolyog nem biztos ,hogy szeret.Aki meg leszíd az nem biztos ,hogy utál.Ezt csak egy hasonlatnak szántam. Mert aki nem mindenben ért meg Téged az még korántsem biztos ,hogy roszat akar neked.
UI: Kívánom ,hogy legyen egy aranyos kisbabád ,aki csak a szépet és a jót fogja látni,ebben a néha tényleg nem rózsaszínű világból!Szép napot mindenkinek aki igy gondolja ahogy én és annak is aki nem igy gondolja:)
köszi a biztatást...
Az a helyzet hogy nem tudnék semmi másról írni csak amiről már Te is beszámoltál, a végtelennek tűnő fájdalomról, az egyre fokozódó reménytelenségről hogy egyszer jobb lesz, semmi olyan mondandóm nincs amiből tanulni, okulni leget....erre pedig az úgymond "normálisaktól" jön az unalomig ismert sablonszöveg , ilyenek hogy "foglald le magadat és akkor majd nem érsz rá az önsajnálatra", meg hogy "nem szégyelled itt hagyni a 3 szép gyerekedet"----a bunkóbbak meg még ennyire se fogják vissza magukat véleményileg.
Én mér rég eldöntöttem hogy csak olyan zártkörű klubokba írok, ahova kizárólag a sorstársak jöhetnek be, ahol nincs kívülről jövő észosztás meg leparasztozás----szóval bocsi, nem Miattad, hanem a fórum nyilvánossága miatt kussolok.
Szia Dundy!
Neked is örülök.
Írj magadról, a problémáidról, azt szeretném, ha itt megoszthatnánk egymással örömeinket, bánatainkat, és beszélhetnénk mindenről őszintén.
Örülök, hogy írtál.
Írj máskor is, egyáltalán nem szóltál bele semmibe :)
Igen, én is tiszta szívemből kívánom Karenának, hogy soha ne érezze, mit jelentenek az ő mondatai az én fordításomban.
A számból vetted ki a szót. Az Én problémáim meg sem közelítik borderét, át sem lehet érezni,mert mindenki másképp éli meg.Ha már semmi motiváció ( munkahely, stb)csak nézni ki a fejből,hát az nagyon pocsék.
Karena remélem nem tudja,és soha nem fogja megtudni.
Ez szép és igaz válasz volt egy olyan embertől aki ismeri a depressziót/halálvágyat mert benne van egy olyannak, akinek fogalma sincs róla, csak a szokásos és már az ember könyökén kijövő közhelyeket pufogtatja.
Le a kalappal border, no nem az állapotod, hanem a válaszaid miatt.
Karenának meg üzenem, soha ne kelljen közelebbről megismerkednie ezekkel az érzésekkel, mert addig jó neki míg csak ilyeneket kérdez.
Bocs ha beleszóltam a dialógusba.
Akkor most megmondom azt amit nekem ezek a mondatok jelentenek.
Valamikor olyan életet akartam élni, mint a szomszéd néni. Sokszor nekifutottam, mindhiába. Belefáradtam. Megbékéltem azzal, hogy sosem fogok úgy élni.
Amikor szivárványt látok, a gyerekeimet biztatom, hogy gondoljanak valamire, amit szeretnének,hátha sikerül nekik.
Csodálatos, amikor nem kell éreznem semmit, mert akkor nem fáj semmi.
Csak azért van munkám, mert a tesómmal dolgozok együtt.
Amikor kisbabát látok, arra gondolok, milyen jó, hogy az enyémek már ilyen nagyok, mert már nem lenne türelmem kicsikhez.
Az életemről nem azért mert bármiféle tehetségem lenne, hanem a családomnak, hogy majd elolvassák, és megismerjenek, hogy milyen vagyok, mit érzek valójában.
A legkedvesebb gyerekkori emlékem, amikor el tudtam bújni, hogy ne verjenek meg.
Azért köszönöm, csak tudod, én már nem tudok hinni az álmokban.
Egyetlen célom, hogy felneveljem a gyerekeimet.
Szia Border05!
Végigolvastam a cikkedet, meg a hozzászólásokat a fórumon, és
feltűnt valami: nem találtam olyan őszinte kinyilatkoztatásokat Tőled, hogy például
"De jó lenne, ha olyan életet élhetnék, mint az idős szomszéd néni!", vagy
"A kedvenc évszakom a nyár, mert nyári zápor idején a keleti égbolton megjelenik a SZIVÁRVÁNY(!), ami mindig is elvarázsolt!", vagy
"Csodálatos érzés lehet, ha éppen az ember nem érez semmit, csak figyel beleülről, gondolatok nélkül!", vagy
"Sikeres vagyok a munkámban, végig tudom vinni a rám bízott feladatokat. Abból is kitűnik, mert VAN MUNKÁM!!!", vagy
"Amikor kisbabát látok, olyan szívesen az ölembe venném, gyengéden magamhoz szorítanám!", vagy
"Rájöttem, hogy miben tudom a tehetségemet legjobban kamatoztatni! Írok, az életemről, itt és most!", vagy
"A legkedvesebb gyerekkori emlékem, az, amikor egy fehér kiscicát simogattam."
Érted, hogy mire gondolok?
Azt tudják, hogy valami nem OK velem.
Mert ha magam alá kerülök, akkor jön a bőgés, amit sajnos nem tudok visszatartani, ilyenkor villámgyorsan behúzok a wc-be, beveszek nyugi gyogyit, és megvárom, amíg abba tudom hagyni.
Megpróbálok emberi külsőt varázsolni magamnak, persze ez nem sikerül, és látják rajtam, hogy megint gáz van.
Amikor nagyon szét vagyok csúszva, vagdosások után kell 24 óra, mire teljesen helyreáll a gondolkodásom.
Olyankor nagyon le vagyok lassulva.
Ezt most komolyan kérdezed?
Egyiket sem, mert félek minden forró dologtól.
Könyvelőirodában dolgozom adatrögzítőként.
Van egy élettársam, aki kamionsofőr.
Le szoktam írni a jó dolgokat is, csak hát az elég ritka dolog.
Pl. legutóbb a szülinapomat írtam le, ami pozitív dolog volt.
És most este is történt egy jó dolog, de azt már csak holnap fogom leírni.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy már messziről kurjongattak, ha feltűntél a folyóson?
Most olvastam a naplódat, rémisztő. Nem vagyok egy lángész, meg nem is értek hozzá, de akármi kis pozitív dolog történik, azt nem írod le? Ha nem is hiszek benne, szerintem Te vonzod a rosszat. Egyszer olyan naplót írtam magamról, hogy mikor egy év múlva elolvastam, sírva téptem szét, annyira nem volt benne egy perc boldogság sem.
Borderline + bipol szép kis elegyben keverve.
A dokik kedvence vagyok :(
Mániás depsesszió = bipoláris affektív zavar.
Igen ,ez az egyik diagnózisom.