Bochidai Kastely Napok (beszélgetés)
KÖLLŐ KATALIN 2009
Központi helye a fesztiválnak a színpad, amelyet a hivatalos megnyitó után táncosok és zenekarok vesznek birtokukba: a két nap alatt reneszánsz táncokat , modern táncot, román, magyar, cigány néptáncokat, gyermek színielőadást, láthatott a nagyérdemű, zsidó zenét, dzsesszt, klasszikus zenét hallgathatott, este pedig olyan együttesek koncerteztek, mint a Knock Out vagy a Transylmania.
Központi helye a fesztiválnak a színpad, amelyet a hivatalos megnyitó után táncosok és zenekarok vesznek birtokukba: a két nap alatt reneszánsz táncokat , modern táncot, román, magyar, cigány néptáncokat, gyermek színielőadást, láthatott a nagyérdemű, zsidó zenét, dzsesszt, klasszikus zenét hallgathatott, este pedig olyan együttesek koncerteztek, mint a Knock Out vagy a Transylmania.
Szeretek a bonchidai Bánffy- kastélyhoz járni. Nemcsak azért, mert minden alkalommal felfedezek valami újonnan megvalósult részletet a restaurálási folyamatban, hanem azért is, mert elfog egyfajta örömérzet (és igen, bevallom, egyfajta csodálat is), látván, hogy mire képes az emberi – vagy mondjuk inkább civil – összefogás és akarat.
A Zöld Erdély Egyesület tagjai kihasználták az alkalmat, és játékos módon próbálták népszerűsíteni a környezetvédelmet, amire, valljuk be, nagy szükség is van. A standra felszerelt céltáblaszerű körféleséget megforgatva, majd bemondva a számot, amelynél a nyíl megállt, a két kedves „zöld lány” kikereste a megfelelő kérdést, és környezetvédelemből „vizsgáztatta” a bátor vállalkozókat. Egy kérdésre válaszolva egy darab szilvát, kettőre két almát, öt kérdésre vállalkozva pedig egy „környezettudatos vásárló” feliratú vászonszatyrot lehetett nyerni. Maximalista lévén, nyilván az ötös változatot választottam: bevallom, nemcsak a nagy meleg miatt izzadtam a játék alatt, a lányok keményen megdolgoztattak. Végül, kis jóindulattal, no meg kollegiális segítséggel sikerült megnyerni a bevásárlószatyrot, a játék azonban bebizonyította számomra: akad még tanulnivalóm a környezetvédelem terén.
Bonchida esetében azonban azt hiszem, bátran nevezhetjük civil kurázsinak azt, ami történt-történik, másként nem igazán érthető, miért is fognak neki valakik egy romhalmaz újjáépítéséhez, mondjuk úgy, szinte a semmiből. Aki a kezdetektől figyeli a „Bonchida-jelenséget”, azt hiszem, érti, miről beszélek. Az eddig elért eredmények még azokat is meglepi, akik gyakrabban járnak ide, az igazi „hatást” azonban azokon lehet lemérni, akik csak egykori, romos állapotában látták utoljára, vagy azoknál, akik régóta nem jártak erre. Igaz, akadnak olyanok is, akik gyorsabb haladást reméltek, irányukban csupán azzal érvelhetek: a három legfontosabb dolog mellett, ami ehhez a munkához szükséges – vagyis pénz, pénz, pénz – idő, és főleg magas színvonalú szakmai hozzáértés szükségeltetik. No, és türelem. Most látszik ugyanis, hogy a sokszor csupán percek vagy órák, esetleg hónapok alatt lezajlott emberi rombolás – és fűzzük hozzá nemtörődömség, lopás, stb. – „eredményét” csak évek, évtizedek munkája hozhatja helyre. De sajnos van olyan eset is, amikor még ennyi sem elég. Mindezekhez képest, azt gondolom, köszönettel tartozunk a Transylvania Trust-nak, hogy felvállalta ezt a szinte emberfeletti küzdelmet: megmenteni a jövő számára azt az épületegyüttest, amelyet valamikor Erdély Versailles-ának neveztek, és amely az 1990-es évek végére már csupán siralmas romhalmaznak nézett ki.
Központi helye a fesztiválnak a színpad, amelyet a hivatalos megnyitó után táncosok és zenekarok vesznek birtokukba: a két nap alatt reneszánsz táncokat , modern táncot, román, magyar, cigány néptáncokat, gyermek színielőadást, láthatott a nagyérdemű, zsidó zenét, dzsesszt, klasszikus zenét hallgathatott, este pedig olyan együttesek koncerteztek, mint a Knock Out vagy a Transylmania.
A kastélynapok egyik fő attrakciója minden évben a lovasbemutató. Nagy érdeklődés övezi a sztánai lovasok ügyességét, Demartin Lajos csapata, a Kalotaszegi Turul idén néhány „baráti fellépővel” gazdagodott. A lovas-nomád harci bemutatót figyelve, ki-ki elmerenghetett azon, hogyan is éltek és harcoltak honfoglaló őseink, hogyan szerezték meg maguknak a hadizsákmányt, beleértve az apródnak álcázott ifjú hölgyeket is. A bemutatón, az ügyeskedő lovas legények mellett természetesen a rendkívül szívós és ellenálló, kistestű lófajta, a hucul néhány példánya aratta a legnagyobb sikert a közönség között. És hogy honfoglaló őseink nemcsak harcoltak és zsákmányt szereztek, hanem szórakoztak is, bizonyítja ez a felvételünk is: lovasjátékot játszanak a legények, a neve: köböre vagy buszkasi. A legnépszerűbb lovasjátékok közé tartozott, a mai napig széles körben elterjedt Belső-Ázsiában.
Kastélynapok, nyolcadszorra
Idén nyolcadik alkalommal rendeztek kastélynapokat Bonchidán. A Transylvania Trust Alapítvány, a Bonchidai Polgármesteri Hivatal és a Helyi Tanács által szervezett kétnapos eseményre egyre többen látogatnak, sokan felismerték, hogy nagyszerű hétvégi program lehet az egész család számára: a szervezők ugyanis gondoskodnak arról, hogy kicsik és nagyok találjanak maguknak szórakozási lehetőséget. „Családbarát” rendezvénynek is nevezhetném az augusztusvégi kastélynapokat, ebben a törekvésben megerősít Hegedüs Csilla is, a Transylvania Trust ügyvezető igazgatója. – Valóban szándékunkban állt megszólítani Kolozsvár lakosságának (és nemcsak) azt a rétegét, amely ritkán mozdul ki családostól egy-egy rendezvényre, talán azért is, mert esetleg máshol ugyanezt nem kapják meg. Ebben a törekvésünkben nagy segítséget nyújtanak partnereink: a Romániai Magyar Cserkészszövetség, a gyergyószentmiklósi Portéka Egyesület, a szamosújvári Téka Alapítvány. Ezek mind olyan egyesületek, amelyeknek köszönhetően a gyerekek tartalmas módon tölthetik el az időt. Így tehát a szülők is nyugodtak, hiszen a gyerekek nem a számítógép előtt ülnek egész nap, hanem esetleg bútorfestést tanulnak, rajzolnak, különféle kézműves tevékenységekkel ismerkednek, bábelőadást néznek, vagy megtanulják a rovásírást. Ugyanakkor a felnőtteknek is megvan a szórakozási lehetőségük, van könyv- és régiségvásár, ez utóbbi különös sikernek örvend. Próbálunk tehát egyfajta színvonalat tartani, anélkül azonban, hogy csalamádé lenne belőle, de mégis megmaradjon a tömegszórakoztatás jellege – nyilatkozta lapunknak Hegedüs Csilla.
A kastélynapok jelentős része a Passeggio Együttes táncosainak reneszánsz öltözetéhez kiválóan illő régiségvásár, ahol a hozzáértők igazi kincseket is találhattak. Műanyag merítőkanáltól (?!) porcelánokon, pipákon, festményeken, cserépedényeken át gramofonig, régi telefonig, üvegfedeles gyógyszeresüvegcséig minden elképzelhető tárgyat fellelhettünk itt. Mások népművészeti portékákat árusítottak, de aki vonaton érkezett, akár két keréken mehetett haza, hiszen még biciklit is vásárolhatott.
Az ügyvezető igazgató azt is elmondta, milyen újdonságok voltak az idei kastélynapokon. – Megemlíteném a késő esti filmvetítést, ilyesmire az eddigi rendezvények alatt nem került sor. Nagy sikere volt tehát szombaton este Horaţiu Mălăele: Néma lakodalom című alkotásának, valóban nagyon jó film. Szintén újdonságnak számított idén a széki Szalmakalap Hagyományőrző Néptáncegyüttes fellépése, erre vasárnap került sor, ők eddig még nem szerepeltek Bonchidán. A Bogáncs és a Kisbogáncs együttesek mellett, akik sokszor felléptek már az itteni színpadon, idén a székiek számítottak újdonságnak, és hozzá kell fűznöm: nagy sikert arattak – magyarázta.
Igazi családi fesztivál a Bonchidai Kastély Napok: óvodástól matuzsálemkorúig bárki talál magának való foglalkozást, szórakoztató programot. Mint az alábbi fotókon látható, a gyerekek különféle kézműves tevékenységek közül válogathattak, a bogozás után kipróbálhatták a fazekasságot, ahol a korong mellé felnőttek is letelepedhettek, ha azt megunták, rajzoltak, festettek, agyagoztak, megtanulhattak gólyalábakon járni, kötelet húztak, majd újrakezdhették, és ha belefáradtak mindebbe, vasárnap megpihenhettek a bábelőadásokon.
Összegzésképpen Hegedüs Csilla kifejtette: „A mi szempontunkból mindkét nap nagyon jól sikerült a vasárnapi borús idő ellenére is, sokkal több ember látogatott ki, mint eddig. És ha az emberek jól érzik magukat itt, akkor mi is elégedettek vagyunk. Hogy idén kicsit több mindent tudtunk „megengedni magunknak”, vagyis több együttest tudtunk meghívni, jobb minőségű hangosítást biztosítani, több programpontot szervezni, az annak köszönhető, hogy idén mintegy 75 százalékban támogatott bennünket Izland, Lichtenstein és Norvégia kormánya az Európai Gazdasági Tér – Finanszírozási Mechanizmus (SEE) program keretében”.
Ekkora fesztiválon éhséget és szomjat is kell oltani, a sok program között beszélgetésnyi időre megszusszanni. Az épületben kávézó várta a tömeget, az udvaron pedig sátrakból kínálták a hagyományos kolbász és miccs mellett az apró sült halat és bográcsgulyást is, a sör igazán hideg volt, a fagylalt ízletes.
Hagyományos mesterségek bemutatója – képünkön a kőfaragó
Reméljük, jövőre sem adják alább, tekintve az érdeklődést, úgy tűnik megéri!
Könyvbemutatók és kiállítás
K. E.
Barangolásra invitál a Kalotaszeg népi építészete című kötet. Megmutatja, felfedezteti velünk környezetünk, világunk észrevétlen vagy csak megszokottságuk miatt soha alaposan meg nem figyelt részleteit. Értéktelen ócskaságnak vélheti szépapja korából származó, korhadozófélben lévő cifra kapuját az az ember, aki naponta százszor ki-belépked rajta dolga után szaladgálva. Furu Árpád és csapata arra törekedett a kötet mögött zajló felmérő munkával: megörökíteni a népi építészet sok-sok arra érdemes remekét, tornácoktól kezdve faragott kapukon és homlokzatokon át a tetőszerkezetekig, az ott lakó emberek, az olvasó – vagy utazó – elé tárva a különféle motívumokat,
Guttmann Szabolcs (balra) és Furu Árpád a könyvbemutatón
díszítéseket is. A kötetben összefoglalt munka azért is igen jelentős, mert a modern ember vidéken is egyre korszerűbb életvitelre igyekszik berendezkedni, és azt nagyon gyakran a hagyományos, régi elemek feláldozásával teszi. Így például a kutatás első szakaszában, 1999-2000-ben gyűjtött adatokat már hiába keresték később, amikor 2005-ben lehetőség nyílt a folytatásra: sok házat lebontottak, nem tartották érdemesnek megőrizni annak elemeit sem. A kötet szemet-lelket gyönyörködtető látványos és igencsak sokatmondó felvételeiből most Guttmann Szabolcs építész bemutatásával nyílt kiállítás a Bonchidai Kastélynapokon. A vándorkiállítás nagy méretű képeit legközelebb szeptemberben Budapesten állítják ki, majd tíz kalotaszegi településen. Furu Árpád úgy véli, így tudatosítható az emberekben, milyen fontos megőrizni megmenthető értékeiket. Hasonló kutatás folyik és kötet készül Udvarhelyszékről, a szerző következő terve pedig a méltatlanul mellőzött Aranyosszék.
A kastélynapokon bemutatták ugyanakkor Sandu Catineanu Versek a Kis Szamos partján című román nyelvű kötetét, majd vasárnap Zamoráni Cseh Márta és Barabás Enikő A székely–magyar rovás ABC-s könyv című könyvét.
Sziasztok!
Volt valaki kozuletek a Bonchidai kasteny napokon?
Ha igen akkor beszamolna nakam, hogy milyen volt? Mennyire latogatott a rendezveny, meg milyen elmenyekkel tert haza?
Elore is koszi.