Betegség, mint szimbólum (beszélgetés)

Igen. Erről van szó.

Igen, vannak szép filmek a témában. Gyerekek tanítják a szüleiket!

Gondolj bele! A gyermek beteg, de ezt áldozatból tette, hogy megmentse a szüleit, mert voltaképpen velük van a baj!

A gyermek közben felépül vagy meghal (karmánként változik), de a szülők mindenképpen gyökeresen megváltoznak!

Ez volt a cél! A kvantumugrás!

A gyermeknek benne volt az élettervében egy ilyen lehetőség, mert olyan fejlettségi fokon állt (az áldozatvállaláshoz nagyon nagy szeretet kell) hogy ezt meg tudta valósítani! A szülőknek pedig kellett ez a fajsúlyos megtapasztalás, hogy gyökeresen megváltozzanak!

Volt is egy ilyen dokumentumfilm! Ott meghalt a kisgyerek és ezt mondták a szülők:

"Ő volt a mi Kis Angyalunk!"

Hát erről van szó!

A szellemi oka konkrétabb értelemben az, hogy a karmája olyan élethelyzetek felé rugdossa, ahol a legjobban teljesíteni tudja a feladatát. Mert az okok és az okozatok valahol kiélésre várnak! Ez ugyanolyan tapasztalás, mint az igazságszolgáltatásban! Elkövettél egy bűncselekményt, ami hordozza az annak megfelelő következményt és megtapasztalást. (pl: bíróság, ítélet, börtön)

Örüljünk annak, hogy ez pozitív értelemben is működhet! Tehát a jó fák, jó gyümölcsöt hoznak!

A körülmények pont oda tesznek, ahol dolgod van!

Igen, lehet a lélek vállalta be a tapasztalást, vagy a szülők felé valami kiegyenlítést, (előző életből hozott) illetve, együtt vállalták be ezt a tapasztalást. (pl szülő a beteg vagy halott kisbabát)

Érzelmek itt a földön vannak, ezért nehezek aztán a tapasztalatok. Mert szenvedést okoz. Amikor bevállaltad nem érezted nehéznek a feladatot.

Amennyiben elfogadjuk (vagy lehetségesnek tartjuk), amit Neil-Donald Wals: Beszélgetések Istennel c. könyvében ír, hogy leszületésünk előtt mi magunk írjuk meg a következő életünk jelentős forduló pontjait, aszerint éppen mit akarunk ebben életben "megtapasztalni" itt a földön... akkor már belátjuk, hogy a kisbaba betegségének nem szellemi oka van, hanem a lélek saját (korábbi) döntése alapján történik, ami történik.

Persze mindenki döntését tiszteletben tartjuk, és segítjük, ha tudunk, ha kéri, ha kell a céljai elérésében, és talán éppen ezért nem ítélünk el senkit, és semmit. A lélek megy a maga útján, bár sokszor nehéz tudomásul venni dolgokat...

Nem tehetek róla, hogy neked (és sokaknak) nem tetszik, de ez a szabály. Igazából a sorsunkat is mi alakítjuk, a cselekedeteink által. Bár a jelenlegi individualista kultúra nem akar semmi többről tudomás venni, csak ami "emberi".

Nem tetszhet a gravitáció törvénye sem, attól viszont még ha kiugrasz a tizedikről feltételezhetően lezuhansz és összezúzod magad.

Hurrá, akkor ennek tudatában máris jobb?

Hát csak beszélgessetek.

Ruediger Dahlke: A lélek nyelve a betegség.

Szerintem sok igazság van benne, letölthető pdf-b en is:

[link]