Beleszerettem egy nős férfiba én a férjes asszony... (beszélgetős fórum)

Utoljára ekkor volt itt: 2013-01-02 18:36

a kiíró.

De ez nem jelenti azt, nem olvassa, írtak - e azóta...

A topc indítónak:

Ha nem léped meg a szakítást, akkor azt fogod sajnálni.

Ha meg megléped,akkor meg lehet hogy azt.

Ki az aki megmondhatja hogy mi is a helyes út, és döntés?

Senki!

Csakis Te vagy az, aki tudja hogy mit él meg és asszisztál a 4 fal közt.

Sosem tudnék pálcát törni más ember feje felett!

Mindenki maga tudja az igazát!

Valaki írta hogy a gyerekek nem fogják megköszönni ha egy életre mártír szerepet játszol miattuk.

Bizony milyen igaza van!

Amikor egy gyerek már önállósulni, és önmegvalósítani akar, nem azzal lesz elfoglalva,hogy Neked hálálkodjon ezért.

Ők élik majd a kis életüket Nélküled.

És Te ott leszel idősebben, és bánni fogod a mártír éveidet!

Nem akarlak arra buzdítani, hogy válj el, mert semmi közöm, és jogom ehez,de ha már nem tudtok egymás társaságának örülni, ha már nem menthető az egész, ha már nem partnered semmiben sem, akkor szerintem buta lennél ha maradnál.

Rövid az élet, és egy bizonyos x után már még gyorsabb tempóban pörögnek az évek....

Senki sem fogja visszahozni az elmúlt éveket.

Neked is egy életed van, és ha Te nem teszel a boldogságodért, akkor senki sem fog helyetted.

Kívánom hogy minden úgy alakuljon ahogy azt szeretnéd/szeretnétek! :)

Tudod mikor jó férj egy férj?

Ha szereti a gyerekei anyját.

Ilyen viselkedés nem arra vall...

Az hogy az elvált szülők gyermekei sérülnek lelkileg egy nagy butaság szerintem és bizony nagyon sok esetben azért sérül a gyerek, mert a szülők miatta együtt maradnak.

Szóval gyermeke/embere válogatja, hogy sérül-e válás után a lélek.

Végigolvastam a "beszélgetést" és szerintem nem párkapcsolat, az ami közöttük van a féárjével. Akivel csak veszekszel, bánt és nem is vesz "nőszámba" de emberszámba sem és ezt látják, hallják a gyerekek, akkor lépni kell, mert szerintem ebben az állapotban maradva mennek tönkre életek.

Itt nem csak arról van szó, hogy nincs szexuális élet a házasfelek között évek óta, de a fórumindító leírta, hogy a férj ingerült, nincs egy kedves szava sem hozzá.

Én nem csodálkozom, hogy észrevett egy másik férfit, hiszen mindenkinek szüksége van a szeretetre, hogy megbecsüljék, figyeljenek rá, szeressék és tiszteljék mint nőt.

Lépj, ez nem állapot, a gyerek nem tart össze egy házasságot sem!

Csak azt nem értem, hogy jutnak el a férfiak ilyen fiatalon arra a szintre, hogy azt mondják, hogy már nem szeretik a feleségüket, nem akarnak vele lefeküdni, érdektelenné válnak a gyerekeik iránt...úgy, hogy elméletileg nincs más nő az életükben.

Akkor mi hozza lázba őket? Nem zavarja, hogyha a feleség félrelépne? Vagy esetleg ő lép félre mégis?

Mondjuk, ez a leledzés nagyon nem szép dolog. Akkor vagy határozza el magát, hogy szervezesen részt vesz abban, hogy megmentsék a házasságukat, vagy akkor hagyja békén a feleségét, hadd legyen mással boldog. Nem kívánhat neki örök unalmat, szomorúságot, fásultságot, mert jelenleg csak az képes neki nyújtani.

Na akkor röviden-tömören hogy te is megértsd. Kérdezett a fórumindító, melynek az utolsó mondata így hangzott: vajon lehetséges? Erre válaszoltam: simán, hajrá... Nem kell nagy IQ fighter-nek lenni hogy megállapítsd, nem írtam többoldalas érv-ellenérv olvasmányt, nem hiszem hogy nyomtam hogy márpedig hagyja ott a férjét, egyszerűen válaszoltam hogy igen, lehet még boldog. És nem is hiszem hogy az én kommentem miatt hanyatt-homlok rohant volna beadni a válópert. Ha válásra kerülne is a sor, attól a gyerekeknek még lesz apjuk. Ellenben te úgy írod: " 4 apa nélküli gyerek". No komment.

És köszönöm szépen, éppen ma van a szülinapom de nem hiszem hogy rád tartozik, mennyi is az annyi. :)

Gárdonyi így fejezi be az Isten rabjait: A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se

lássa. Jól tette? Jobb lenne nyitott szívvel élni? Vállalnád, hogy belelássanak?

Így van ,nem bántottál meg és ezek nem az én gondolataim,de értékelem,de NEM MUSZÁJ vele egyetérteni!

"Nem csak a saját véleményünk értékes.

Ha valóban fontosak számunkra a körülöttünk élők, nyitottnak kell lennünk a véleményük meghallgatására és figyelembe vételére. Lehet, hogy olyan nézőpontot mutatnak, ami nekünk eszünkbe se jutott volna.

Ha túl fontosnak gondoljuk magunkat, az megakadályoz más perspektívák és a teljesebb kép megismerésében.

Minél inkább kisebbítjük magunkat, annál tisztábban látunk."

indiai Dighitti rádzsa

tanításáról, amit fiának szánt:

Ne nézzed nagyon messziről,

Ne tekintsd meg nagyon közelről,

Ha döntened kell bármiről,

Dighávu, szeretett fiam.

Ez Vili már olyan általánosság ,amit írtál ,hogy fájdalmas :(((

Így van egy vicc jut eszembe :Egy házaspár beadja a válóperi keresetet. A bíró megkérdezi:

– Hány éves ön, uram?

– Kilencvenöt.

– És ön? – fordul az asszonyhoz.

– Kilencvenkettő.

– És most akarnak elválni?

– Dehogy, bíró úr, már régen ez a tervünk. Csak meg akartuk várni, amíg

meghalnak a gyerekek.

Kiscsibész a neved ,miért pont ez?:)))

Mi köze van a korkülönbségnek ahhoz, hogy működik-e a kapcsolatuk? Ezt nem egészen értem....

Az én férjem is idősebb nálam, de én is dolgozom, nem a pénzéért mentem hozzá! :O

Nem is hallottam még ilyet...

Érdekházasság a +25 különbség között kezdődik szerintem és nem a magyar férfiak zsebébe akarok turkálni, de elég kevés engedhetné meg magának, hogy CSAK ezért hozzámenjen egy nő.

(persze nem az igénytelen vodkanarancsért pipázó lányokra gondolok)....