Balesetem volt, kérlek nyugtassatok meg (beszélgetés)

Ellenszélben?

Valóban különleges vagy!

Nem sokan képesek ennyire rosszul fogalmazni!

Nem kellene erre is ráfeküdnöd?

Senki nem fecseg neked a keménységről, pusztán arról, hogy semmi extra nincs abban ami veled történik.

Azzal mit akarsz elmondani, hogy ha felnőnél? Teljesen értelmezhetetlen minden egyes mondatod.

Ja, ezért vagy más, mint mi! Valami nincs odabent rendben;)

Nem, nem értem.Érdekel valakit, hogy kiszállsz e?

És ha leírod itt százszor, akkor sem fog senki leborulni a lábaid előtt, és senkit nem érdekel, hogy te nem szállsz ki. Nem azért sportolunk, hogy istenként tekintsenek ránk, hogy ismét képesek voltunk részt venni egy versenyen;)

A partnered vinyogása sem érdekel senkit, ahogy az sem, hogy alárendelt.

Ezeknek mi köze van ahhoz, hogy megütötted a feneked. Inkább orvoshoz kellene menned, ha mozgáskorlátozott lettél.

Azt sem tudod, hogy ez mit jelent...

Most tulajdonképpen mi a bajod???????

Hogy fáj a segged vagy hogy nyekenyóka pasi a lakótársad?

Már tényleg nem tudom, miről szól ez a fórum.

Akkor meg mi a csudának vinnyogsz.

Örülj annak amit elértél.

Lehet hogy ez a s,ggre esés azért volt, hogy vissza ess a földre, mert igencsak elvagy szállva magadtól.

Ha felnőnék és ugyanúgy látnám a világot mint mások nem tudtam volna megmenteni a saját életemet, és kijönni abból a ködörből amiben 10 éve voltam. Ha felnőnék nem tudtam volna soha világot látni és ezerféle országban és egységben lenni.

Ha felnőnék, sosem döntöttem volna meg különböző teljesítményeket és a magam rekordjait.

Ha felnőnék, akkor nem dacoltam volna mindenkivel, az élettel, akik azt mondták, hogy maradjak a helyemen.

Ha felnőnék sose hittem volna el, hogy a tipikus standardok és társadalmi konvenciók és előítéletek ellenére, olyan életet építhetek fel, amilyet felépítettem.

Kár nekem fecsegni a keménységről, én mindig is ellenszélben mozogtam.

De ez ebben a topicban is megmutatkozik.

A csávó aki meg a partnerem volt, gyakorlatilag vinnyog, ha saras lesz a keze, vagy kicsit sebes lesz a bőre valamitől, vagy ugyanez a szociális szituációkban, kb mindenben lyan mint ha alárendelt lenne, semmiben sincs dominanciája. Akkor ő kiszáll. Én nem szállok ki. Ez a különbség kettőnk között.

Hogy én nem szállok ki. Érted?

A 9 éves lányunokám elesett a lóról.

9 éves, de eszébe nem jutott bárkit okolni érte.

Ezután is lovagol, készül a versenyre.

Te, napok óta itt nyereregsz felnőtt létedre.

Nőj már fel.

Lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, de!

Ha sportolunk, akkor nem másokat figyelünk, hogy hogyan reagál a sport sérülésünkre. A sportban nem azt várjuk, hogy más összekaparjon minket, sajnálgasson, stb.

Hiába vagy benne mindenben, ha közöd nincs semmihez.

Bizonygatod, hogy sok oldalú vagy és van kitartásod, majd az egészből az derül ki, hogy te a sport közben is azt várod el, hogy mások téged támogassanak.

A sport nem erről szól. Ott nekünk kell megcsinálnunk, megoldani, elérni bármit is.

A jég olyan, hogy csúszik, el lehet esni, főleg ha csak azért teszed, hogy elmondhasd, ezt is csinálom.

Ha valaki a jégen elesik, oldja meg maga a problémáját.

A lakótársad meg a lakótársad. Nem az anyád, hogy megoldja a gondjaidat.

Vele konrétan ezt az esetet nem fogom lemeccsezni, szóba hozni, mert ezen kívül így is jó párszor bszélgetésünk közben volt szó arról, hogy lehetne egy kicsit dominánsabb az életben, néha ő az uralkodóbb/irányítóbb fél, aki egy helyzet felett önként veszi ezt át, nem pedig napi 24-ben a másik utasítására, kérésére vár.

Egyébként csak azért írtam ezt a fórumot, hogy valahol ki tudjam adni ezt a dolgot és megkönnyebbüljek. Ez stratégia, amiatt, hogy ne maradjon bennem szorongásként vagy kmplexusként lerakódva, mert a múltamban is történtek ilyen esetek hogy a kínom csak úgy érzelem nélkül végig van nézve, és ez a múltból szerzett sérelül nyilván egy könnyen triggerelhető pontom.

Azóta jobban is vagyok érzelmileg.

Bevállaltál egy veszélyes dolgot, bénáztál, most meg nem viseled a következményeket, a lakótársadat hibáztatod.

Megáll az eszem!

Na, az én sztorim: szerettem volna, hogy a gyerekem megtanuljon korizni, de sejtettem, hogy nélkülem nehezen megy majd. Vettem korikat, elmentünk tanfolyamra. Gyerek szépen topogott elsőre. Én meg akkorát tanyáztam, hogy kibicsaklott a szar térdem. 2 pasi emelt fel, alig tudtam kijutni a jégről, aztán 2 hétig járni is. És? Kiröhögtem magam, hogy mit képzeltem. Eszembe nem jutna mást hibáztatni! (Gyerek amúgy szépen megtanult azóta.)

Ismerős kislány a fogát törte ki hoki edzésen. Nincs hiszti, jár tovább edzésre.

Ez ilyen. Ha esel, nincs háló, nem kap el senki. Ez jég! Ott az sem stabil eléggé, aki profin tud. Nem várhatod, hogy 2 pengén állva a jégen bárki elkapjon egy kapálózó 50-60-akárhány kilós húscsomagot!

Én igen jól korcsolyázok, de eszembe nem jutna mást elkapni, mert annak az a vége az esetek 99%ban, hogy egy helyett 2 esik, rossz esetben egyik a másikra, a közeli kontakt miatt esetleg elvágja a penge valakinek a kezét, lábat, stb.

A fapofa lehet a hirtelen lefagyás oka, vagy csak igyekezett nem röhögni. Ezt nem tudhatjuk. Ennek ellenére felróni, hogy nem kapott el, szerintem nem fair.

És röhögni sem röhögött?

Ilyen fapofát!

1, Nem tudom, hogy hol olvastál olyat, hogy a lakótársa kiröhögte a fórumindítót.

2, Senki sem írt olyat, hogy menő kiröhögni valakit.

3, A fórum témája a Fi testi/lelki sérülése, neki segíteni.

Aha...

Köszi,bizonyára így van :-)

Felőlem elhiheted,csak döntse már el hogy mi a "kínja"? A partner bunkósága vagy a fájdalom :-)

Vicc..........