Baba kérdés, örökletes betegség, gyermekvállalás (beszélgetés)

Visszatérve a kérdésedhez: menj el genetikai tanácsadásra, kérdezz rá, hogy ezt lehet-e szűrni v nem. És ha lehet, akkor menj bele, ha a vizsgálatot vállalod (1% vetélési kockázata van!), ÉS ha netalán a baba is hordozná, elvetetnéd (mert ha nem, akkor felesleges a vizsgálat és a kockázat vállalása).

Sok sikert a döntéshez!

Ahogy én olvasom, ez nem csupán esztétikai probléma, ha jól értelmeztem.

Szerintem más az, hogy valaki kívülről szemléli emberek sorsát, és más félig tudatosan bevállalni egy esetleges kockázatot.

Én sem vállalnám!

most annyira sértve érzed magad a véleményem miatt, h lesüllyedsz arra a primitív szintre, h sértegetni próbálsz? :) Jelzem, nem fog menni :) Aki nem nézett végig annyi mindent, mint én is sokan úgy gondolják, ahogy én :) Azokkal akkor mi a gond? :)

Mellesleg, ha nyilvános fórumra kiírod, miért is gond neked, ha másnak más a véleménye? :)

:o döbbenet :o "O" láb???? Ez nem betegség :o Esztétikai hiba, amin lehet segíteni :o

Én lisztérzékeny vagyok. Ha örökli a gyerekem, üssem agyon????? :o Pofám leszakad, h lényegében egészséges gyerekeket képesek emberek elvetetni, csak mert a "beteg" nem kell :/

Ne haragudj, de azt kell mondjam, ne akarj addig szülni, míg a pszichéd helyre nem teszed! A gyereknek csak jobb lesz az. Sok viszontagságon mentél keresztül állítólag a lábad miatt. Szted az abortusz felemelő érzés???

Szerintem ha genetikai eredetű, akkor elvileg a 12. hét körül van egy ilyen vizsgálat (chorionboholy-mintavétel), amivel ezeket lehet szűrni. Hogy konkrétan az adott genetikai eltérést lehet-e, biztosan meg tudja neked mondani egy orvos! Szerintem érdemes elmenni egy genetikai tanácsadásra (pl. Istenhegyi génklinika jópénzért), és ott biztosan meg tudják neked mondani.

(Vagy esetleg halkan kérdem: az örökbefogadáson nem gondolkoztál még?)

Sziasztok !

Hasonló helyzetben vagyok, csak annyival "szerencsétlenebben" , hogy Én vagyok az aki a rossz gént hordozza.Anyáéknál és senki lemenő ágnál nem volt még hasonló az orvosok azt mondták annó , hogy 1000-ből 1 akiben mutálódik ez a gén. "O"lábbal születtem és rengeteg szenvedésen mentem át mire helyrehozták. Örökre a nyomát fogom viselni és vele együtt a lelki terhet is.Sokat szóba jön mostanában a gyerekvállalás, a párom tisztában van nyilván a dologgal de semmi jelentőségét nem érzi amúgy. Régebben egy anatómia tanárom azt mondta , hogy ha a partner egészséges 20% az esély , hogy a gyermek örökli. Nekem ez is sok.Nem tudnék, képtelen lennék a tudattal élni, hogy beteg lesz a gyerekem, arra az egész életem rámenne a kapcsolatom minden..ismerem magam, ha megbotránkoztat valakit ha nem.A kérdés, korai szakaszban(amikor még az abortusz szóba jöhet ) ezt milyen vizsgálatokkal lehet kiszűrni? ki lehet egyáltalán nagy százalékú valószínűséggel?

Én nem vállalnám.

Tudom, hogy a párod nagyon saját gyereket szeretne, de ő belegondolt, hogy mi lenne, ha..?

Lehet, hogy megbotránkozol, de spermabank? Akkor legalább a tied lenne a gyerek.

Most olyat fogok írni, amilyet ritkán:

Én várnék. Elég fiatal vagy még, simán kiderülhet, hogy nem is ő lesz életed végső párja. Majd ha 4-5-6 év után is így áll a zászló, akkor kiírnék még egy fórumot. :-)

Meglehet, hogy az idő megoldja a kérdést.

Pont a két év az az idő, amikor még dolgozik a kémia. Mi lenne egy beteg gyerekkel 10 év után, kémia nélkül??

Ez az, amit most még nem értesz meg.

Ezzel együtt én megértem azt is, ha gyereket szeretnél attól, akit szeretsz, de felelősen kell dönteni, itt meg fokozottan, és a legrosszabbra készülni..

Az én nagyfiam is örökölte a férjem "betegségét", amivel szintén lehet élni, de nagyon nehéz néha, nagyon-nagyon. Bár mi nem tudtuk előre, nem volt választásunk..

Sok fórumon előjött már, hogy ha előre tudtátok volna, akkor mi lett volna.. Hát ez a gáz kérdés, nagy kérdés...

Utánaolvastam a betegségnek, biztos hogy így nem vállalnék gyermeket.

Egyáltalán nem is értem az ilyet, ha valaki tudatában van hogy beteg lehet a születendő baba, miért vállalja be.

Aztán mit mondanak neki, ha csak kínlódás lesz az élete? "Bocs, tudtam hogy ez lesz veled, de akkor is gyereket akartam..."?

Páromnak nagy valószínűséggel egy genetikai betegsége van. Ritka, külföldön sem tudnak sokat róla, arról sem hogyan öröklődik pontosan. Eddigi információm szerint, 50 % hogy a gyermek is örökli.

Nem vagyunk idősek, párom 27, én 24. De mindig is fiatalon szerettem volna gyermeket vállalni, 25 éves korom körül. 2 éve vagyunk együtt. És bár én picit korábban, ő picit később, de mindketten szeretnénk babát. Amit a betegségről tudni kell, nem okoz durva testi deformitást, sem mentális sérültséget. De a félsz bennem van, mi lesz ha beteg lesz, annak ellenére, hogy nagyon hiszek a pozitív gondolkodásban. Párom is azt mondja, nem szabadna ilyen negatívan gondolkodnom. Eddig teljes mértékben kiálltam a betegségével együtt mellette, pedig sokan nem értettek ezzel egyet. Nem tudom, mi a helyes út, ti hogyan tennétek?