Gondolatok házasságról és gyermekvállalásról (beszélgetés)

Az ketyeg bizony!...

Viszont bennem egy ideje más is elkezdett "ketyegni": a gyermek utáni VÁGY... ♥

Igazad van, de mindent meg lehet szokni, ha akarod, en azt sem zarom ki hogy egyszer tetszik is majd.

Nem tudom mennyire szamit, nekem bizonyos nehezsegek ellenere (mentalitas) soha nem ment el a kedvem az orszagtol ahol elek, bar ismerek olyan magyarokat akik nem szeretnek itt elni es szivesen hazamennenek. Nemelyikuk haza is ment, kinnak elte meg hogy nem otthon van, en meg soha nem igy alltam hozza, sztem mindenhol, meg a sajat orszagaban is kell alkalmazkodnia az embernek, kicsit tobb vagy kevesebb nekem nem kerul akkora erofeszitesbe, ezert en mindig ezt tanacsolom de elhiszem hogy nem mindenkinek konnyu. Bar en nem erzem annyira hogy kikozositenenek, elvileg nemelyikuknel iskolazottabb vagyok es az o iskolajukban tettem le az erettsegit, szereztem szakmat, ez ellen nem apellalhatnak semmit, kialltam az o probaikat, nem mas orszagbol hozott papirokat lobogtatok (az is van, de tudom hogy csak a sajat nyelvukon vegzett dolgokat ertekelik), ezert nem is nagyon cseszegetnek, jogsit is itt szereztem

Utolsó mondatoddal kifejezetten egyetértek - de baromian nehéz!...

Tudod, úgy érzem, az otthonomat (ahol születésemtöl kezdve éltem) már elveszetettem, de új hazára, új otthonra még nem leltem... Földönfutóvá lettem...

Az osztrákok teljesen más emberek, mint én (vagy, mint mi, magyarok); szakadékot érzek köztem & köztük. Erröl mindig Wass Albert egy mondata jut eszembe: "Akik nem beszélnek a nyelvemen, nem érezhetnek a szívemmel sem"...

Akkor meg mar minek a tesz?:) azt a pazarlos mindenedet!:)))

En is sokat ismerek, ma meg ugyanaz van nekunk is csak mas volt a sorrend

Az osztrakok sem mind egyformak, pl ahol te elsz, azokat is le"bauer"-ezi a tobbi osztrak, lehet, hogy innen ered hogy ok ennyire odavannak, gyulolkodoek stb. Ezen nem tudsz sokat valtoztatni mert a parod ott el, nem hiszem hogy arrebb koltozne. De nem mondtam hogy te rosszabb vagy nalam vagy jobb, egyszeruen, hogy nehezen veszed az akadalyokat es aki nem eleg meresz az ilyen kornyezetben azt elobb utobb tenyleg arra kenyszeritik hogy magaba zarkozzon vegleg. Sajnalom:( es azert remelem jobb, hogy kiirhattad magadbol egy cikk erejeig

En a te helyzetedben mas kiutat nem nagyon latok mint hogy ujra es ujra probalkozni a beilleszkedessel mert ha elhataroztad hogy ott maradsz, akkor van ertelme

Én meg majd saját házban gyermekkel :)

Most ne haragudj, de senki sem beszélt arról, hogy majd saját házat akar, gyereket meg nem...

Mondjuk ugyanezt írtam, hogy egy fizetésből élünk albiban. Így pedig nem lesz gyerek, ez van. Majd várunk, végülis van időnk.

Én már elég rizikót vállaltam a boldogsághoz, eszem is a kefét miatta rendesen...

Az baj a mai világban, hogy ha két fizetésre vállalsz gyereket, akkor is könnyen megeshet, hogy egyszercsak egy fizetés lesz belőle...egyik napról a másikra.

Az albérlet valóban gáz gyerekválallásra. De hacsak nincs sok millió ft készpénzed, vagy szülői anyagi segítséged, vagy lottóötösöd, vagy egy éven felfutó brutál sikeres vállalkozásod, nem tudsz saját lakást venni. Marad a hitel, ami , bár a sajátodat fizeted, ugyanúgy gáz tud lenni, ha az egyik fél elveszti az állását. A hitelre is elmegy annyi, sőt még talá több is havonta.

Ezek szerint akinek nincs saját lakása 30 évesen, az ne is vállajon gyereket:))

Az élet nem fekete-fehér. Néha kell egy kis rizikó a boldogsághoz...

Abszolút félreértettél!! Nem jól értetted, NEM általános iskolám van. Szerbiában végeztem a tanulmányaimat, és mivel Szerbia nem Úniós ország, így itt nem ismerik el - csak az általános iskolát.

Nem akarok tanulni, azt mondod?! Egy évig jártam itt suliba, elvégeztem a német alapfokot. S hogy miért nem tanulok tovább, ha ez nem elég? Hát, kérlek azért, mert nincs rá pénz & 40-50km-es körzetben nincs iskola középfokú német-tanfolyammal.

A munkavállalásról pedig annyit, hogy mivel se jogosítványom, se autóm nincs, teljes mértékben a férjem szabadidejétöl függök: amikor ill. ha ö ráér, akkor tudnék csak eljutni a munkahelyemre... Az elözö munkahelyemet azért vesztettem el, mert összel, a hidegek beálltával már nem tudtam eljutni kerékpárral a több km-re levö munkahelyemre. Különben -akármilyen pocsék hely is volt- nem hagytam volna ott önszántamból.

A takarítói szakmával az a baj Ausztriában, hogy 99%-ban külföldiekkel dolgoztam együtt, akik még tölem is sokkal, de sokkal rosszabbul tudnak németül, mint én. Esélyem sem volt, hogy németül tanulhassak! A fizetés pedig jelentéktelen összeg volt.

Egy hete jelentkeztem bolti eladónak. A próbanapon gyönyörüen elbeszélgettem a már ott dolgozó & nagyon kedves kereskedövel, aki, hogy megértsem, "rendes" némettel & nem tájszólással beszélt hozzám. Azután bejött egy vevö, aki dialektussal beszélt, én nem értettem öt, és annyi volt a melónak...

Nem hiszem, hogy te jártál vagy éltél már Ausztriában, ezért nem is tapasztalhattad, hogy az átlag osztrák polgár, ill. az iskolázatlanabbak, müveletlenebbek & hátrányos szociális helyzetben élök (szép számmal vannak azok is eme "gazdag Nyugaton"!...), KIFEJEZETTEN idegengyülölök. Az elmúlt hétvégén erröl méginkább megbizonyosodhattam: férjem egyik barátjánál kisebb társaság verödött össze; voltak ismerösök, ismeretlenek egyaránt. Az ismeretlenek között voltak a fent már említett "típusú" osztrákok. Egy szó vagy ötvenszer elismétlödött az este folyamán, igen becsmérlö hanghordozással & kommentárral: "Piefke" - így csúfolják az osztrákok a németeket. Én, mivel mindig is -szinte istenítettem a németeket-, nem tudom megérteni az osztrákok effajta gyülölködését. Miért utálják öket? Talán, mert a németek sok szempontból jobbak, mint ök?!

A törököket, szerbeket, horvátokat, bosnyákokat, csecsen- & egyéb európai & nem európai menekülteket & nemzeteket szintén gyülölik; arra most nem térek ki, hogy miért. (Hasonló a magyar-cigány viszonyhoz.)

Végezetül csak annyit mondanék neked, hogy ne kezdj el alapból leírni egy olyan embert, akinek az életét nem ismered, így nem tudhatod, mit miért tesz/ nem tesz. Én nem a te fejeddel gondolkodom & élek. Nem vagyunk egyformák - de ettöl még én sem vagyok se rosszabb, se jobb nálad. Csak más...

"Ha más nincs, az is valami" alapon én is bevállalnám a takarítónősködést, ha a létfenntartáshoz szükséges lenne.

Amúgy iszonyat rossz szerintem is természetes nyelvi környezetben tanulni. Az én környezetemben 3 emberből 3 hadar, egy csak simán nem nyitja ki a száját beszéd közben, mert elöl hiányzik pár foga, ja és kettő emellé még szlenget is használ.

Mikor elharapják a szó elejét vagy a végét, akkor lehet találgatni, hogy vajon mit is mondtak.

Ja és az a kedvencem, mikor 130km-rel arrébbról kapok levelet és szó szerint nem bírom értelmezni, annyira máshogyan beszélnek ott, pedig ugyanaz az ország.

Na de ettől függetlenül szerintem a nyelvtanfolyam kell, ha lehetőség van rá, mindenképp kell menni!

En is igy jartam de volt batorsagom beiratkozni ujbol a suliba es megismetelni az egeszet egy idegen nyelven, rament par evem de sikerult, es ebbe mar nem kothetnek bele (raadasul en is majdnem 30 voltam de sose keso), kis pluszmunka, de inkabb igy minthogy kijelentsem, hogy koszi ezt a melot nem, azt a melot nem. Most van rola papirom es ha elmegyek a gyerekek utan dolgozni, vegzettsegemnek megfeleloen helyezkedhetek el. Nem Ausztriaban elek de itt sem erdeklik nagyon oket a magyar vegzettsegek vagyis nem ismerik el.

Raadasul nekem akkor mar megvolt az elso gyerekem es amellett tanultam, Laranak meg ez a konnyebbseg is meglenne, ha elkezdene, igy nem unatkozna, tobbet jarna emberek koze (en nem szegyelltem nalam fiatalabbakkal beluni az iskolapadba es megerte)

Nem 8 általánosa van, csak amit tanult, nem fogadják el Ausztriában.

Sajnos én is így jártam.

Lara, nekem ugy tunik hogy te sem nagyon akarsz tanulni, 8 altalanosod van ha jol ertettem de degradansnak talalod a takaritoi allast. Szted 8 altalanossal mi lenne az ami a te mercednek megfelel? Sot, mar elottem mondtak, hogy miert is nem beszelsz nemetul/osztrakul, ott kellene kezdeni a beilleszkedest, elmenni egy suliba, elvegezni egy tanfolyamot ami a te szintednek megfelelo, valamilyen szakmat ado.

Nem akarsz kockaztatni de elvarod hogy legyen eredmeny igy is, pedig te semmit nem feccolsz bele. Igen, idegen vagy, de pont emiatt egy kis alazat kellene ahhoz hogy elobb utobb megmutasd hogy te tobbet ersz annal mint aminek latnak (aluliskolazott, szerb-magyar emigrans) es akkor nem fognak igy lenezni, ez tovabbi erot ad majd ahhoz hogy ne legyel gatlasos.

Ugyanez vonatkozik a babas terveidre, nem akarsz kockaztatni de vagyakozol a babara, ennek igy nem lesz gyumolcse, senki nem tudhatja elore hogy a szules utan a parja ugyanugy szeretni fogja-e, megis a gyerek utani vagy eleg eros ahhoz hogy ezt egy no megkockaztassa, de ne csak a gatmetszesre gondolj, mi van ha ahogy a tobbiek is mondtak, ujbol tip top nunid lesz de megis hazisarkannya valtozol es a ferjed emiatt nem kivan tobbe?

Kicsit mintha én írtam volna ezt a cikket:)

Még nincs veszve semmi:)

Sok sikert a továbbiakban!

Nem vagyunk egyformák és nem is kell annak lennünk.

Sok sikert nektek!

Én egy fizetésre meg albérletre nem vállalok gyereket.

Teljesen egyetértek! Nem beszélve arról, hogy annyira be akarják biztosítani a gyermek jövőjét, hogy sok esetben 35 után megszülnek egy gyermeket, aki Down kóros, vagy ki tudja milyen szindrómás, mert sajnos 35 után megnő a rizikó ezekre. És akkor jól bebiztosította a gyermek jövőjét, gratulálok!

Sajnálom az ilyen embereket, sokszor nem tehetnek róla, hogy későn találják meg az igazit, vagy későn sikerül teherbe esni, de egy kis megvetést is érzek, ha tudom, hogy sokáig az anyagiasság miatt halogatták, és egy ilyen jövőt biztosítottak a gyermeküknek. Inkább csúfolják a gyermekeimet, mert a turiból öltöznek, mintsem hogy sajnálják őket, mert nem tudják befűzni a cipőjüket.

Persze bárkivel előfordulhat, hogy az élet ilyen lapot oszt neki, velem is, holott én fiatalon szültem, szülök, de a lelkiismeretem mindenesetre tiszta.

Elöször is tudnod kell Ausztriával kapcsolatban, hogy itt hírböl sem ismerik az irodalmi németet, az ún. "Hochdeutsch"-ot (Bécsben még úgy ahogy, de vidéken, ahol én is élek, elfelejtheted, hogy valaki így szól hozzád.

A Hochdeutsch az a német, amit sulikban tanítanak, amit (jobb esetben) a TV-ben/rádióban hallasz & az újságokban/könyvekben olvasol. Én is ezt tanultam, már otthon is, és Ausztriában is. A németországi embereket (kivétel a Bajorokat, mert ök is az osztrákokhoz hasonló tájszólással beszélnek) szinte kifogástalanul megértem, kb. 85-90%-ban; az osztrákoknál ez az arány kb. 10-15%!...

Nekem egyáltalán nincsenek itt barátaim; nem sikerült 4 év alatt szereznem. Emiatt nem hibáztatok mást, tudom, hogy ennek (nagyrészt) én vagyok az oka: ismeretlen emberekkel szemben, személyes találkozásnál gátlásos & zárkózott vagyok (különösen idegennyelvü közegben).

Tehát nem vagyok egy kifejezetten társasági ember, a férjem meg egyáltalán nem az. (Különben ö is magyar, mint én, de mert itt született, anyanyelvi szinten beszéli a-z ausztriai- németet.) Neki már megvannak a saját barátai, nincs igénye arra, hogy újakat/közöseket szerezzünk. Rendkívül ritkán, jobbanmondva szinte soha nem járunk társaságba - nagyon izoláltan élek (és éltem akkor is, míg volt munkám. Most az sincs...).

Ha mégis kimozdulunk társaságba, az a köv.képp zajlik le: mivel a barátai KIZÁRÓLAG az osztrák nyelvjárással beszélnek, az egészböl szinte semmit sem értek, így hozzászólni, aktívan részt venni a beszélgetésben nem tudok, úgyhogy csak ülök, mint egy faszent. Ha mégis "merészelek" valamit kérdezni, akkor biztos lehetek benne, hogy a választ már úgysem fogom érteni...

Ami meg a könyvekböl, TV-böl, DVD-kröl való nyelvtanulást illeti, ismételnem kell magam, ha ezt mondom: az mind-mind irodalmi német, aminek itt semmi hasznát nem veszem!

Különben már jónéhány német nyelvü (komolyabb) könyvet, különféle irodalmi müveket is elolvastam; nem kínlódva, hanem úgy, hogy örömöm telt benne. (Imádok & rengeteget olvasok magyarul & németül egyaránt.) Látod mire mentem vele: se a dialektust, se a német szlenget nem értem...

Mielött munkába álltam, reménykedtem abban, hogy: 1) megtanulom a nyelvet; 2) szerzek barátokat. Egyikböl sem lett semmi... A munkahelyemen kizárólag primitív (ex-júgó, török, afgán, stb.) munkatársaim voltak, és ha hiszed, ha nem, én tudtam köztük a legjobban németül! Mert öbennük mégcsak az igény sincs meg a tanulásra. Az egyik pl. 20 (húsz!) éve él itt, és alig tud megszólalni németül! Ezektöl hogy tanuljak?! (Azt meg gondolom, mondanom sem kell, hogy barátokat miért nem tudtam szerezni köztük...)

Ausztriába költözésem elött egy (Ausztriában élö) ismerösöm viccesen meg is jegyezte: "Az , aki NÉMETÜL tud, az semmire nem fog menni Ausztriában! Semmire! "OSZTRÁKUL" kell tudnia, csak akkor fog érvényesülni."

Mellesleg az osztrák polgárok nagy hányada nyíltan vagy burkoltan gyülöli (a nagy számban lévö) külföldieket! Lehet, nem annyira mint Hollandia vagy Svájc, de nem sokkal marad le mögöttük!...

Igen hosszúra sikeredett a mondanivalóm, úgyhogy be is fejezem. Viszont "priviben" még szívesen társalognék veled e témáról - ha van kedved. ☺