Párkapcsolat - gyermekvállalás (beszélgetés)

Nem hiszem,hogy nagyon nagyot rontottál volna,csak egyszerűen a srácnak nem olyan fontos a költözés,és valószínű a baba sem.Ezzel,hogy még maradnotok kell az anyjánál,tovább odázza a babakérdést,mert tudja: ha külön laknátok,akkor már nemigen volna semmi indok,ami mögé bújhatna.Sőt sztem a motort is valahol azért vette,mert az a szabadság(eladni asszem nem nagyon érdemes.egy ismerős adta el,feléért,mint amiért vette...)

Ha ő mondja azt,h: ha nem tetszik,költözz haza,akkor pláne nyugodtan tedd meg! Utána már nem mondhatja,h te magára hagyod,hisz ő küldött el kvázi.Nem azt mondta,h ha nem tetszik,akkor próbáljunk/próbálok változtatni,hanem :megszoksz v megszöksz.

Ha hazamennél kicsit,akkor amúgy is kiderülne,hogy mi is tart titeket össze.

Nincs nagyon késő babázni,főleg ha egészséges vagy(ha nem:tégy érte,hogy az legyél!!)inkább itt az a probléma,hogy jól érzed:nagy bizonytalanság van a srác részéről,egyáltalán nem lehet tudni,hogy mit talál még ki menet közben.

Hát tudod, kicsit magamra ismertem a történetben.

Akkor, én nem léptem. Már tudom, hogy nem 3 év, hanem 3 hét után kellett volna otthagynom. De mindig hittem a kedves szavaknak, az ígéreteknek, annak, hogy majd jobb lesz.

Nekem nem lehettek álmaim, vágyaim, mert nem tellett rá. Aztán egyik délelőtt elment egy sima tesztvezetésre, és órákkal később hazajött, hogy ő vett egy autót. Jahh! Hitelre, persze, hiszen mi másra? Meg kellett tv, hűtő, mikor mi. Mindig amit ő kitalált. Én meg várjak. Lassan már a családomhoz nem tudtam hazautazni, mert nem volt miből, de kocsi, meg hitelek, az kellett!

A kocsival kapcsolatban az volt a legjobb húzása, amikor mondja, hogy 'de hát az közös' (nincs is jogsim, mit kezdjek vele???) Meg amikor 2 évvel később mondja, hogy ő akkor, 2 éve azért vette az autót megkérdezésem nélkül, hogy majd ha gyerekünk lesz...

Szóval én az ilyen szövegeknek már nem hinnék... :(

A másik meg, hogy - tisztelet a ritka kivételnek -, de 28 évesen még talán tényleg nem érett meg az apaságra... És mint mondod, ki tudja, mennyi idő kell még neki a nagy elhatározáshoz, s onnantól is még legalább 1 év a baba...

Hát még mindig ugyanazon a témán vekengek. Újra és újra átgondolom a történteket, és keresem, hogy mit rontottam el. Mit kellett volna másképp.

Nehéz döntést hozni, hisz az ember nem tudja mivel hoz jó döntést, azzal hogy marad és VÁR vagy pedig azzal, hogy lelép és megpróbál új életet kezdeni... és talán boldogságát megleli.

Párom mindig azt mondja, hogy türelmetlen vagyok. Persze van benne valami. De könyörgöm. Ő is türelmetlen lenne, ha anyámnál laknánk és neki kellene alkalmazkodni. Hisz még egy vasárnapi ebédet is nehezen bír ki.. :/

Szóval 5 éve lakunk a szüleinél, és van kocsihitelünk, amiből már csak egy évet kell törleszteni. Ő ragaszkodik hozzá, hogy amíg kocsihitel van addig nem költözünk, mert akkor sok lenne a kiadás, a hitelek, rezsi, lakbér, kaja,stb. és nem jutna pénz szórakozásra... Aztán tavaly vett egy motort félig a megtakarításából félig újabb hitelből. (hozzáteszem diákhitel, áruhitel is van). Abból a megtakarításból amire mindig azt mondta hogy azért teszi félre, hogy nekünk jobb legyen. Tudjunk venni lakást.

ÉN úgy gondolom , hogy abból amit a motorra fektetett abból lehetett volna költözni, telt volna a lakbérre, rezsire. Nem várom el hogy mindent ő fizessen, most is felesbe fizetünk mindent!

Szóval számos veszekedés volt már a motorvásárlás óta, mivel szerintem ez egy nagyon rossz döntés volt. Azt mondja hogy már megbánta hogy megvette, persze örül is neki mert egy gyerekkori álmát valósította meg, meg azt mondja hogy ez egy nagyon jó vétel volt, szóval már nem tudja visszacsinálni. Meg el lehet azt adni. De nem azért valósította meg az álmát hogy után eladja.

És mindig azt mondja hogy ha nem tetszik akkor költözzek el... (költözzek vissza anyámhoz)

És ha most szakítanék akkor én lennék a szar szemét mert én nem tartok ki mellette hisz már csak egy évet kellene várnom hogy költözzünk. De egy év nagyon hosszú idő.

És ha együtt maradunk és tényleg egy év múlva költözünk (én már feltételesen fogadok mindent, mert ki tudja mi jön közbe, akár egy újabb álom... :/ ) szóval egy év múlva költözünk akkor meg ugyebár jó lenne kipróbálni pár hónapot hogy milyen kettesben élni, mennyire tudunk összhangban élni és alkalmazkodni egymáshoz....

A másik dolog,31 vagyok bennem már régóta érik a babavállalás gondolata - természetesen ilyen bizonytalan kapcsolatba nem szülnék! - és hát azért nem akarok én nagyon későn szülni...

És ha még várunk a költözéssel, ami jó esetben 1 év múlva összejön. akkor én már 32 leszek. és még akkor nem fog egyből babát akarni, mert még éljünk akkor egy kicsit, élvezzük azt hogy kettesben lakunk. az ki tudja mennyi idő, minimum 1 év de lehet több. szóval akkor már a 33. évembe lépek, és ki tudja egyáltalán mikor jönne össze a baba....

nem akarom én így kilogikázni az életet. meg számításokat végezni, de senki sem fiatalodik...

Ezeket tudva tényleg én vagyok a türelmetlen???

köszi. :)

Máris sokat segítettetek

A nagy határozottsággal lehetne szerintem messzebbre jutni.

Nálunk is van a rokonságban, ahol anyuka megkapta amit akart. Meglett az lakás, amit akart minden áron, meglett az esküvő, meglettek a gyerek, amire apuka baromira nem volt készen. Most még nincs 3 éves a nagyobb gyerek, de bejött minden jóslatom. Folyton hallgathatom, hogy az apuka így szemét, úgy szemét, a szegény, ártatlan, szent anyuka most meg már hallgathat a háttérben, mert hitellel a nyakukban, két kisgyerekkel nem tud hová pattogni.

Persze-persze. MIndenképp azt szeretném, de amig van kocsihitel (az még egy 1 év) addig nem fogunk, akárhogy próbálkozhatok.

Vagy elmegyek másodállást vállalok és akkor költözhetünk. Ez volt a múltkori kijelentése.

LÁtja hogy nem vagyok boldog a szüleinél, nem érzem ott jól magam.

Nem úgy kellene működnie, hogy a férfi boldoggá tegye a nőt akit szeret, és megtenne mindent a költözés érdekében, mert tudja hogy neki is jó lenne az és a nőt is boldognak tudhatná.

Nem vagyok én olyan élősködő fajta. sohasem vártam el tőle hogy nagy ajándékokat vegyen. Nem vagyok egy anyagias. Meg a pasikban nem a pénzt látom (bár így utólag belegondolva, lehet én csinálom rosszul) Szóval mivel ő a férfi, neki kell lenni a családfenntartónak így elvárnám, hogy azért a költözésbe is többet adjon, mivel ő a férfi, ő keres többet.

Bár ezt neki nem mondtam, hisz amig tudom én is fizetném ugyanúgy felesbe a dolgokat. Sőt inkább lemondanék saját dolgaimról, vágyaimról.

Jaj meg mindig jön nekem a "jelen gazdasági helyezettel", meg hogy a mai világban ez természetes, hogy a szülőknél lakunk... Na hát én erre mondhatok akármit.

persze lehet ez normális egy ideig. de 6 éve ott lakunk és még egy évet én már nehezen bírok ki...

Ezt te látod, mármint hogy milyen a párod. Amit itt leírtál, én keresnék mást. Tudom rohadt nehéz. De nem is feltétlen muszáj, hogy elnyerje a lapátdíjat. Hanem kicsit legyél határozottabb. Nincs olyan hogy lesöpri a témát, hogy jaj már.

Neked fontos, akkor igenis beszéljétek meg. Nem kell félni, hogy megsértődik vagy akármi.

Nem bántunk mi, tudjuk, hogy nehéz neked. Írhatnánk azt is, hogy korábban kellett volna látnod, de ezzel se mész semmire..

Mostantól tedd helyére a témát, és hidd el, bár sok ilyen pasi van, nem ez a normális... Bár azért az ilyen anyukát is megnézném, mint a párodé... Ő mit gondolt, hogy hogy fog felnőni a kisfia, és Veled mi lesz??

Sokkal értékesebb vagy Te ezeknél..

Jó azért hozzáteszem, hogy ezek évekkel ezelőtt voltak, hogy nem akart menni... akkor kb 3 éve voltunk együtt... csak arrafel írtam hogy mindenhez amit én akartam, legalábbis nagyon sok mindenhez érnie kellett...

na mindegy.. teljesen igazatok van... de nehéz egy megszokott dolgot feladni és új életet kezdeni.

Nagyon gáz, amit írsz. Szóval valahogy úgy van a sorrend, hogy

1. motor

1~2. mama "főztje"

3. haverok

4 te.

Van egy csomó apróság, ami szintén nem működik, és az olyan fontos kérdések, hogy anyagiak pedig ultimátum feléd megszoksz vagy szöksz elven. Az ég-világon semmi nincs meg köztetek, ami nemhogy egy gyerekhez, hanem egy jó kapcsolathoz kellene.

Szerintem egyre több ilyen kapcsolat van, szóval nem egyedi. Nekem is van barátnőm aki vár-vár-vár-vár-vár és most lesz 38 éves és vár-vár-vár-vár-vár. Van pasija, akivel állítólag nagyon komoly. De gyerek téma tabu. A csaj meg már egy baba látványától is elolvad, annyira akar gyereket.

Mennyire nevezhető az kapcsolatnak, ahol ezeket a komoly témákat lesöprik az asztalról?

Leszarom én ,ha a pasim aranyos amúgy, meg jófej, ha ilyen dolgokban nem partnerem.

Nagyon nem vagytok egymáshoz valók, ha téged a gyerek gondolata foglalkoztat, ő meg ott tart, hogy a haverok nélkül nehezen megy..

Amikor 300-adik éjszakát üvölti végig a gyerek, ő félkómásan jár dolgozni, amíg te a huszonpárezret kapod, meg már esetleg 3 hete nem volt szex, mert elájultál amire hazajött, akkor mégis mi lesz az a korábbi KÖZÖS alap, amire egy félmosolyból emlékeztek, és ami miatt mindketten tudjátok, hogy érdemes tovább csinálni??

Ez a srác jelenleg kb. 10 éves távlatra van a gyermekvállalástól, és még akkor is csak erős nevelés mellett lesz rá alkalmas..

Persze, kedves lehet valaki egy hörcsöggel is, meg gondoskodó, de egy gyerekkel akkor is törődni kell, ha már a fizikai-lelki kimerültség miatt egy porcikád se kívánja már.. És ez talán már hónapok óta tart.. No akkor mi van??

Nem jó egyedül lenni, de akkor legalább tudja az ember, hogy egyedül van és magára számíhat. Itt hiába beszélünk 10 évről, ez semmi. A pasika a mamhotelben( ahogy előttem vki mondta) elhéderezik, motor, kocsi, nő is van minden este az ágyban. Persze ha már arról lenne szó, hogy felelősség, lemondás, akkor meg farol hátrafele.

Nem kellett volna 10 évet várni....

Nem megértened kell, hanem elfogadnod a gondolatait.

Ok, vársz, hogy beérjen benne a gondolat. És ha 8 év múlva érik csak be vagy 10? Ő még akkor simán lehet kisgyerekes apa, de te nem 10 év múlva szeretnél szülni.

Nagyon nem olyannak tűnik ez a kapcsolat, ami "gyerekérett". Ha már az is nagy dolog tőle, hogy kettesben menjetek el nyaralni vagy hogy a saját rezsijét fizesse?

Abban biztos vagyok, hogy nagyon jó apa lesz belőle, ha majd egyszer rászánja magát. Nagyon gondoskodó, és odaadó tud lenni.

Csak számomra okozott egy kis csalódást, azzal, hogy amit én szeretnék, arra nekem mindig várnom kell. Legyen az egy kis dolog, vagy akár a gyerek. Ez utóbbit persze megértem. hisz ez egy életre szóló dolog.ezt nem szabad elkapkodni, én sem ezt akarom.

De amikor arra kértem, hogy menjünk kettesben is nyaralni, ne csak a haverokkal, nem akart. Mert félt tőle. Aztán kapott egy ajándék hétvégét, és elmentünk, és csodálkozott, hogy milyen jó volt...

Vagy mikor mondtam, hogy menjünk együtt kettesben a strandra, ne csak otthon üljünk... Nem akart, jöttek a kifogások. Következő hétvégén a barátja szólt, hogy menjünk akkor meg szó nélkül ment...Nem számított, hogy fáj a lába, vagy nem volt egyéb kifogás...

MOstanában elég sokat voltunk strandon, kettesben, (sőt még ő akarta, hogy kettesben menjünk)...

Szóval erre írtam én azt hogy várnom kell. Meg kell várnom amíg megérik benne a gondolat ezek után a dolgok iránt, legyen az egy apróság. és ha már apróságnak ennyi idő kell a megéréshez, akkor a gyerekvállaláshoz is bőven fog neki idő kelleni.

biztos bennem is van hiba, hogyne lenne... de valahogy nem tudom őt megérteni...

Emberek, hát nem értitek--- és ez itt most vagy 1000 embernek szól, akiktől az utóbbi időben ilyesmiket olvasok itt, meg máshol is--- hogy ez egy nagyon nehéz és gáz "meló", amihez nagyon két ember kell???

Még a legjobb kapcsolatokat is megviseli egy gyerekvállalás, az azzal járó fizikai, anyagi, szerelmi, önértékelési és minden egyéb gond.. Még azokat is, amik jól indultak..

Nem önmagában korán vagy későn, vagy szegényen, vagy gazdagon felelőtlenség gyereket vállalni, de egy ilyen bizonytalan kapcsolatra igen.. Aki meg akarja a párkapcsolatba, a helyes pár kiválasztásába fektetendő energiát, annak később előre tudhatóan nagyon keserves lesz ezt később megtenni, pláne gyerekkel, akinek úgy alapból bizony az édesapjára lenne szüksége.. Látom az enyémeken is, mennyire...

Mi ugyan nagyon fiatalon vállaltunk gyereket, de soha egy másodpercnyi kétség nem fért egyikünk részéről se ahhoz, hogy ezt így szeretnénk.. És még így is voltak nehéz időszakok, mert fel kellett nőni..

A saját érdekében gondolkodjon mindneki előre. Még idejében ott kell hagyni az önző, mamakisfia pasikat..

Igen jól látod, benne van ez is. A biztost a bizonytalanért... Jó lenne tudni mivel hozom meg a jó döntést számomra.

Hisz azt mondogatja hogy el lehet adni majd a motort, bár tudom, hogy most még ez úgysem fog megtörténni, hisz még csak azt tervezgeti, hogy teheti még szuperebbé... jah és még én vagyok a szemét, mert meg akarom fosztani őt a gyerekkori álmától...

Tudom teljesen igazad van... csak nehéz...

Őszinte leszek: amit ide írtál, az azt tükrözi, hogy félsz lemondani a 10 év biztosról a bizonytalanért.

Még akkor is, ha tudod, hogy 4-5 éven belül 2 gyereket szeretnél. Ezért inkább vársz, hogy hátha hajlandó lesz ez a lusta gyerek érett felnőttként viselkedni és élni.

A bizalmad is megrendült benne. Kegyetlen(nek tűnő) leszek: hagyd el és adj esélyt magadnak a felnőttkapcsolatra, neki pedig arra, hogy úgy éljen, ahogy neki megfelel. Nagyon más a jövőképetek.