Baba 41 éves korban... (beszélgetés)

Ha kedved tartja és bírod, miért ne?

Nekem az első 41. éves koromra született volna, a második 45.-re. Sajnos végül nem jöttek, de nagyon örültünk volna neki. Most már betöltöttem 45-t, de ha terhes lennék újra, azt a babát is szeretettel fogadnám. Soha nem terveztem, hogy korán leszek anyuka, és a családomban sem volt divat a korai gyermekvállalás, igaz azt sem terveztem, hogy ilyen későn, már ha az leszek egyáltalán. Viszont egy dolgot megtanultam a várakozás közepette, hogy mindenki élete más és nem lehet mindenkire ugyan azokat a szabályokat ráhúzni. Az, hogy ki hogyan bírja a jövőben, azt nem lehet előre tudni, se pro, se contra. A nagymamám pld. sokkal jobb állapotban volt 80 évesen, mint anyu 70 évesen. Engem anyukám akkor sem tudott volna jobban támogatni, ha 30 évesen szültem volna. Én minden esetre arra törekednék, hogy a gyermekem minnél hamarabb önállóan is megálljon a lábán, mint ahogy én is tettem fiatal koromban.

Szerintem, aki érzi magában az erőt és a vágyat, ne fogja vissza magát, csak azért mert valakinek ez nem tetszik. Aquitániai Eleonóra a 12. században sem bocsátotta nyilvános vitafórumra, hogy kellene-e neki szülni 42 felett, hanem megszülte.

Ebben teljesen igazad van!

Drukkolok Neked, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd! :)

manapság sok nő épít karriert,vagy nehezen talál megfelelő párt,meg kicsit divat is 35 felett szülni,stb.....lényeg,hogy nagyon sokan vannak így és nincs ezzel semmi baj,a dokik jobban figyelnek,és ha te is figyelsz,nem számít a korod

én amúgy 30 vagyok,idén szültem a 2 gyermekemet,de még szeretnénk legalább 2t,ha anyagilag belefér akkor 3at is,és én azt tudom,h min 3 év korkülönbség lesz köztük,én kisebbet nem vállalok,de lehet 4 év is a különbség,mert fiam ha sulis lesz,vele szeretnék foglalkozni,nem egy újszülöttel....engem nem zavar hány éves leszek,ha egészségileg bírom és anyagilag is.....

Sajnos tegnap nem tudtam leülni a gép elé, most meg csak ámulok-bámulok, mennyi üzenetet kaptam!

Nagyon köszönöm Nektek a sok jó szót a bíztatás, a tanácsokat! :)

Azt meg mi is tudjuk, hogy már nem vagyunk tinik.

Tisztában vagyunk azzal, hogy nehéz lesz, hogy a gyerek tini korában mi már valahol 60 fölött leszünk. Ismerünk ilyen családokat, ott nem volt nagy probléma.

Az tény, hogy igen, az első baba. Viszont már volt próbálkozás, és sajnos mint írtam, nem jött össze...valójában kétszer. Az első mondjuk már nagyon hamar elment. Ezek után én kicsit "összeomlottam" és nem éreztem magam készen arra, hogy próbálkozzak. :(

Szóval teltek-múltak az évek, dolgoztunk, stb...

Mostanában jött megint elő, hogy elsírom magam ha látok egy kisbabát és a hasonló anyai érzések.

Ezért gondoltunk arra, hogy igenis belevágunk...hátha :)

Eloszor is sztem ne " oregezd" magad semmilyen formaban. Masodszor, ha a paroddal/ ferjeddel egy a dontesetek, le kell carni a velemenyeket, mert azt mindenki imad osztogatni
️

Harmadreszt regen a ffiak vadaszni mentek, a nok meg bogyokat gyujtottek, elmult az az ido is amikor mindenki tizen-huszonevesen megszuli a gyerekeket.

Utolsosorban, a hsz- eket nem olvastam/ olvasom el ,mert a negativ beszolasokkal csak huzza magat mindenki vissza, nem kell masokat is. Sok sikert! 😀

és gondolod, hogy manapság például olyan sok 50 éves szülő tud lakást venni és eltartani a gyerekét?

ha 20 éves lennék egyedül, egy örökölt lakással, akkor nem érezném magam rossz helyzetben anyagilag, sőt :) el lehet cserélni kisebbre, vagy kiadni és albérletbe menni kevesebbért, máris lenne miből fizetni a rezsit :)

nekem jó a kapcsolatom a szüleimmel, de amiket korábban írtál, mind egyedül éltem meg, nem kellett a segítségüket kérnem sem a lakáshoz, sem a munkához, sem a gyerekvigyázáshoz :) az ember éppen attól lesz felnőtt, hogy gondoskodik önmagáról, és nem a szülei nyakán él

mint írtam, én egyetértek abban, hogy jobb fiatalabb korban, nem 40 felett vállalni gyereket, pláne az elsőt, de őszintén szólva az anyának jobb, ha nem szül későn, nem is a gyereknek :)

Semmi garancia nincs arra, hogy valaki jó anya 20-on évesen, vagy sokáig él, de arra se, hogy 40-évesen rossz anya és nem lesz időskorú. De nyilván azért vannak biológiai határok, és azért a természet rendje szerint nem a 45 vagy afölötti kor való a gyermekszülésre, ha őszintén nézzük. És a fokozott lehetséges betegségekről ne is beszéljünk ugye, ami 40 felett sokszoros esély...

Persze, elüthetnek az utcán is bármikor, de attól még nem sétálgatok kivilágítatlanul éjszakánként kamionok között.

Nem igazán értem, mit kérsz ki mások nevében. Majd ők kikérik, ha lesz mit.

Csak megírtam a véleményemet, és szerintem nem bántottam senkit sem.

Véleményt meg mindenkinek szabad leírni egy nyilvános fórumba.

Az miért baj neked, hogy az a véleményem, hogy több szempontot is alaposan mérlegelni kell, nem csak a vágyakat? Ezzel mi rosszat mondtam?

Manapság annyira csak az "én akarom mindenáron és most azonnal!" habitus uralkodik, nem ártana kicsit visszavenni belőle.

Egyébként pedig te csak a szülés 1-2 -3 napján látod őket, és annyi. De mi lesz a továbbiakban?

Persze, csak ha nincs munkája, mint sok fiatalnak (és idősnek) manapság, akkor pont nem tudja fenntartani.

Igen, sajnos nem minden család ideális, de ugye gyerekvállaláson gondolkodva nem erre gondol az ember :-)

Érzelem mentesen sem jó 20 évesen árván maradni a világban. Még túl fiatal hozzá.

De ezek már csak hipotetikus felvetések.

Valóban, csak régen nem az első gyereket szülték a nők 40 felett, hanem a sokadikat.... nem mindegy.

És az is más kérdés, hogy persze, megszülték, de hogy igazából örültek-e a 7.-nek anno...akik általában nem tervezettek voltak, csak becsúszva megtartottak... (azért a házi vetélési praktikáknak egész sora volt anno ld. pajtáról leugrás, forró vízbe ülés megatöbbi.... )

Az én nagymamámék is 7-en voltak testvérek, és a legidősebb 20 volt, amikor a legkisebb született. A lényeg az, hogy totál más világ volt az, és totál más a mostani - e téren is.

csakhogy nem minden család ideális, és nem mindegyikben kapják meg a gyerekek a lelki támaszt, ezért ezt nem lehet készpénznek venni, hogy ha valaki húszévesen szül, az a gyerekét milyen frankón fogja támogatni minden téren :)

ha érzelemmentesen vesszük, és idős szülő meghal a gyerek 20 éves kora körül, valószínűleg a gyerek nem lesz hajléktalan, mert megörököl ezt-azt, ha mást nem, a lakást mindenképp. hacsak nem a szülői is a híd alatt lakott :))

Ha lakást nem is, de lelki és egyéb támogatást biztosan, és az nagyon jó.

Például ha nem kap munkát - ami manapság nem ritkaság - mi lesz vele, ha nincs családja, akira számíthat, amíg tud dolgozni?? Hajléktalan lesz, vagy mi lesz?

Vagy milyen nagyszerű dolog is, ha az apu vezethet oltárhoz, mikor férjhez mész...

Vagy hogy anyu jön segíteni a babád születésénél...

Vagy van kihez fordulni tanácsért, ha nagy tarveket forgat(tok) a fejetekben pároddal...

Ilyesmiket akkor ért meg az ember, ha már megélte, hogy nincsenek, pedig bizony hiányoznak.

A puszta lét önmagában kevés.

ez tulzott magabiztossag....

es velemenyem szerint nem is helyes gondolat.

regena nok addig szultek, amig szultek...

sok baba szuletett idosebb szuloktol is.

regen ez teljesen termeszetes volt, nem ertem, hogy miert kell valakit megszolni, ha ma ugyanezt teszi...

egy 60 eves siman lehet fitt es fiatalos, ha vigyaz magara.

es lehet egy 40 eves is lerobbant, ha nem. meg a 30 eves is lehet...

szoval nem biztos, hogy jo tulzottan altalanositani.

manapsag sok ember egeszsegtudatosabban, jobban, felelossegteljesebben gondolkodik...