Az utolsó esély?!

Nem vagyok idős és mégis annyi, de annyi minden van a hátam mögött, mintha még egyszer ennyit éltem volna. Bár tudom, ami nem öl meg, az megerősít és azt is, hogy minden közmondásban van igazság. Mint ahogy abban is, hogy kutyából nem lesz szalonna.

18 éves voltam, mikor megismertem a férjem, aki 14 évvel idősebb nálam. Válni készült, így egymásba szerettünk. De a mai modern kor Pinokkiója. Egy megrögzött hazudozó, szinte ártalmatlan dolgokban is hazudik. Na és a csajok… 20 évesen mikor megszületett első gyerekünk, ő becsajozott. Megbánta, én megbocsátottam. Hisz az első félrelépése volt. De a hazugságok nem maradtak abba. A volt feleség is tisztes helyet foglalt el az életünkben eltartottuk, segítettük, mert ugye ott a gyerek. Csak éppen szeretni nem tudta a gyereket, aki nemrég hozzánk került, mert nem bírta az anyja terrorizálását.

Én vállaltam, hogy felnevelem a kamasz 13 évest az én két gyerekem mellett. A 12 évünk alatt nagyon sok szép dolgot is kaptam a férjemtől, de ezeket mind-mind pénzzel meg lehetett venni. Őszinteséget, hűséget és azt, hogy kiálljon mellettem, azt nagyon ritkán. Már kétszer voltunk a válás szélén, mindig sikerült visszasírnia magát. És mert szerettem. 1 éves múlott a pici lányunk mikor egy üzleti útján újra megcsalt…nőkkel…többel. Megtudtam és mondtam vége! Sajnos be kell látnom, hogy van, aki nem változik. Most sem akarja elfogadni, hogy elveszít, hol sír és könyörög, hol fenyeget. Eléggé jól szituált üzletember és mégis szinte semmit nem akar adni. Mert állítása szerint ő nem csinált semmit, én akarok válni, ez meg kockázattal jár. A nagyobbik gyereket el akarja perelni pedig tudja, a szívemet tépi szét ezzel.

Nekem nincs pénzem ügyvédre, én mondtam személyesen fogok harcolni a gyerekeimért és bízom nagyon Isten segítségében. A válásban nekem ő lesz az ügyvédem, a férjemnek meg a bírája!

Megtanultam, a pénz nem boldogít, mindent tönkre tett körülöttem. A luxus egy fokán éltem és mégis egyedül voltam, boldogtalanul. Egy gazdag pasi nagyon bőkezű tud lenni, de mindig ügyel arra, hogy amit ad, azt el is tudja venni bármikor. Merthogy semmi nincs a nevemen... cégben van minden. Tehát most a válásnál nincs semmink, azaz nekem. De már nem is számít. Nem kell semmi, csak a nyugalom és a boldogság. Mert tudom, hogy rám talál majd egy olyan férfi, aki még tud tiszteli egy nőt és szeretni hűségben. És nem engedek a lelki nyomásnak, amit ő próbál gyakorolni rám, miszerint senki nem fog szeretni, minden pasi hűtlen és majd ha szegény leszek, akkor vissza fogok kúszni hozzá, a fénybe, a pompába. Hát nem!!! Soha nem alázom meg magam többé előtte, és igenis meg fogok tudni élni, még ha szerényebben is, de boldogabban.

30 évesen sokat tanultam az élettől, pénzes pasi nem kell többé. Bár ő sem volt az, mikor összejöttünk, pár éve dübörög az üzlete igazán. De én hiszem, hogy ki kell állnunk magunkért az érveinkért és senki, de senki nem törölheti belénk a lábát, csak mert férfi vagy éppen sok pénze van. Szerényebben is lehet boldogan élni, a lelkünk épsége a legfontosabb a világon.

És az, hogy reggel mikor tükörbe nézünk, ne egy megkeseredett, boldogtalan nő nézzen vissza ránk, hanem egy erős, boldog és ragyogó szemű. Nem szabad engedni a lelki zsarolásnak, harcolni kell, mert egyszer élünk és nem azért születtünk le a földre, hogy valaki lábtörlője vagy rabszolgája legyünk. Isten előtt minden ember egyforma és az utunk végén mind előtte adunk számot az életünkről.