Az emberek többsége a stabil egzisztenciát miért az öltözködéssel azonosítja? (beszélgetés)

Pont letojom a divatot, tudom, hogy ma már rohadt ciki a szakadt farmer, de én hétköznapokra, laza üzleti megbeszélésekre ma is simán felveszem. Általában fehér pólóval, fehér sneakerrel, ilyen időben bőrdzsekivel.

Régen iszonyat mennyiségű pénzt költöttem ruhákra, amik főleg a szekrényben álltak, majd elajándékoztam őket, egy részüket címkékkel.

Ma már ránézésre tudom, hogy melyik szín, melyik fazon, és ha nincs meg a Hell-yessssssss érzés, nem veszem meg.

Vannak drága ruháim, mert ahogy Timi írta, vannak helyzetek, ahol villantani kell, különben esélyed nincs. Aztán persze van már egy szint, ahol ez már nem számít, de attól még fényévekre vagyok 😎

De a hétköznapokon csak az számít, hogy ne büdösödjek bele, ne nyúljon szét a második mosásnál, ne bolyhosodjon, , ne lógjon, legyen tartása, és lehetőleg sötétkék legyen, vagy fehér, esetleg némi piros. 🙃 Ilyenekkel meg tele van pl. a Van Graf. Tudom, nem a legolcsóbb kategória, de ár/érték arányban teljesen rendben van.

Meg fogsz lepődni, a CCC-ben is vettem már szuper jó cipőket. Lasocki és Gino Rossiból több is van. Van, olyan Lasocki, amit megvettem sötétkékben, pirosban, feketében és bézsben is. Nagyra értékelem, hogy feles számozásuk is van.

Ami a ruhákat illeti, majdnem olyan, mintha varratnál, kisszériás, és nem drága, Szilvi pedig egy tündérmackó: [link]

Ja, és a nagy szerelmem a Yurkov.

Sajnos most ez a divat:

[link]

[link]

Legalább is, ezzel próbálkoznak...

A cipőkkel úgy vagyok, hogy alig van:D

Igyekszem legalább 1 db jót venni abból, amire szükségem van. Sajnos sok cipőtől 1 felvétel után meg kell válnom, mert kényelmetlen. Elvileg pici a lábam (37-es), de kicsit szélesebb az átlagnál, valamint nekem a lábam nagy ujja a leghosszabb, ezért nem mindegy, hogy hol kezd szűkülni a cipő lábfeje, és nem akarok bütyköt és társait.

Na, ez lényegtelen, mert van minden fajta amire szükségem van, és mivel cserélgetem, így nem megy tönkre hamar.

Igen, vannak helyek, ahol az igazítást elvégzik, ezt ki is szoktuk használni, akkor is, ha én is meg tudom csinálni. Ha már megveszek valamit, akkor nehogy már nekem kelljen vele dolgoznom...

"Ja, és a cipő: szuper cipők voltak, nem nyomorgatták a lábainkat, mert nem csak hosszban, hanem szélességben is méretezve voltak."

Ez ma is így van, persze nem a kínaiban meg az ilyen CCC, Deichmann nívójú üzletekben kell körbenézni.

Amiket írtál a ruhára is igaz, régen is volt fos tucat áru, meg most is van rengeteg szemét, de a minőségi áru ma sokkal könnyebben hozzáférhető, persze többet kell áldozni rá, mint a tucatárura.

Régen nehezebb volt hozzáférni, trükközni kellett ha nem tucatcuccot akartál hordani. Pl anyám könyvelő volt egy nagy állami textilüzemnél, kellett összeköttetés hogy "selejtezzenek" neked a német, holland, olasz piacra gyártott áruból, egyébként csak a szovjet piacra szánt konfekció jutott.

A varratás megint más téma, régen sokan varrattak, mert rosszul voltak a tucattól, ha egyáltalán volt.

Pár éve még én is varrattam ezt-azt, de macera, meg kell tervezni, terveztetni, bár gyönyörű anyagokat lehet kapni, de jó varrónő/szabó már kevés van. Kényelmesebb készen venni, és jobb (drágább) helyeken ma is rád igazítják a kész árut is.

Hány éves vagy? Éltél a rendszerváltás előtt?

Nekem már akkor is Levis farmerom volt főként.

980 Ft volt az ára (Lottó áruházban és a Corvinba is lehetett kapni). A Trapperé 650 Ft, a márkátlané pedig 150-500 között. És Adidas cipőm is volt, ahogy Tisza cipőm is, és jobb volt, mint a mostani 30 ezres, pedig akkor 200 Ft körül volt az ára;)

És nem mellesleg jó varrónők is voltak. Az anyagok olcsók voltak és nagyon szépek. Gyönyörű estélyi, alkalmi és hétköznapi ruhákat lehetett varratni/varrni.

Nekem a nénikém varrónő volt. Jobbnál-jobb ruhákat, szoknyákat és bikiniket varrt nekem. Na jó, kicsit irigykedtek is rám, de nem úgy, ahogy mostanában teszik az emberek.

Ja, és képzeld el, de a rendszerváltás előtt is voltak jó pólók, ingek, blúzok, öltönyök és kosztümök, dzsekik, stb. Ha az ember olyan munkakörben dolgozott vagy olyan helyre ment, akkor sokkal jobb ruhákban jelent meg, mint manapság. Ja, és már akkor háromszög bikinit hordtunk a strandon, nem nagyibugyisat és nem ízléstelen kínait.

Nem tudom, hogy férfi vagy nő vagy, de hidd el, hogy a mai ribis alkalmi ruhák az akkori alkalmi ruhákhoz képest borzalmasak.

Ja, és a cipő: szuper cipők voltak, nem nyomorgatták a lábainkat, mert nem csak hosszban, hanem szélességben is méretezve voltak.

És abban az időben nem csak cigánymintás, vagy nyanya mintás ruhákat lehetett kapni, hanem nagyon szép színekben és mintákban léteztek.

Na, hány éves vagy, hogy így nyilatkozol? Ja, és az is számít, hogy hol éltél. Pesten azért akkor is lehetett jó cuccokat kapni és nem nejlon otthonkába jártunk az utcán, fejkendővel a fejünkön.

Most eszembe jutott az anyukám, aki 80-ban 31 éves volt, és nagyon csinos szoknyákat, szép felsőket és nagyon divatos vászon nadrágokat hordott (rövidet, térdig érőt és hosszút is).

Az egész azon múlt, hogy kinek milyen az igénye és ízlése és nem azon, hogy hányat írunk, ki a vezér, milyen társadalmirend van éppen, de ez, most is erről szól.

Nincs az az isten, aki rábeszélne arra, hogy a most divatos boka lengetős, bőszárú nadrágot felvegyem, kerüljön akár 100 ezerbe és legyen rá írva egy szuper márka, akkor sem, mert ronda, eldeformálja az alakunkat és tramplit csinál belőlünk.

Azért rendszerváltás előtt is előfordult az emberek életében, hogy "meg kellett jelenni". És ugye nem otthonkában vagy BKV feliratú kabátban?

Mindig fontos volt az embereknek a megjelenés, hogy jó benyomást keltsenek és ne nézzék őket csórónak.

Ja, sosem felejtem el a postás zöld és bordó öltönyöket és kosztümöket, ahogy feszítettek benne a vállalkozók;)

És ez a mai napig igaz, csak már nem lila az öltöny. Lehet, hogy drága az öltönyük és a cipőjük, de a legtöbb egy leharcolt trampli marad. A zöme nem tudja viselni, nem jó a méret, nincs meg a tartásuk, stb.

A legtöbbször azt gondolom, ha látom őket, hogy kár beléjük bár mi...

Mert az ember ilyen. Ne foglalkozz vele.

Majd ha meglesz a vállalkozásod, majd ha úgy jön a pénz, hogy lesz annyi megtakarításod ami X évre elég és már nem kell takarékoskodnod akkor te is elindulsz a nívósabb cuccok, pillanatnyi örömszerzés felé.

Azért, mert többségében* akinek sok pénze van (ÉS nem gyűjt másra), az jó minőségű (sajnos ez a legtöbbször drága) ruhát hord. Ne foglalkozz ezzel.

*Próbáljatok meg nem belekötni légyszi :) Ismétlem: többségében. Kivételeket én is ismerek...

Olyan jó, hogy ilyenekről csak hallok, de még sosem tapasztaltam.

Persze, az is lehet, hogy pusztán azért, mert engem se érdekel, hogy kinek milyen cipő van a lábán.

Engem pl. egy kicsit sem érdekel, hogy valakin adidas vagy kínai cipő van. És nem azért, mert azt gondolom, hogy erre telik neki, hanem egyszerűen nálam nem akadt be egy ilyen baromság sem.

Én azt tartom gáznak, ha valaki arra játsza az eszét, hogy van egy adidas cipője, és emellett azt sem tudja, hogy mit ünneplünk/vagy nem ünneplünk pl. március 15-én...

Fordított esetet is ismerek.

Egyik egy volt kollégám.

Agglegény volt, vegyészmérnöki diplomával, baromi sok mindenhez értett, nagyon olvasott volt.

2 háza volt, 2-3 autó (köztük egy sportkocsi), minden elektronikai kütyü, a legmodernebb dolgok...pénz annyi, hogy szó szerint két kézzel szórhatta volna.

De ha találkoztál volna vele, azt mondod, hogy egy hajléktalan a rosszabbik fajtából.

Koszos, büdös, ápolatlan...ilyen földi hívságokkal nem foglalkozott, mint tisztálkodás vagy másik ruha...

Egy biztos: nem a ruha teszi az embert.

Elég sablonos vélemény, de ha már magam is sablonos vagyok, megállja a helyét.😀

Jártam már olyan lakásban, majdnem hanyatt estem a meglepetéstől - ha lett volna hová... akkora kupi volt náluk, aztán mindenki tip-top cipő, szép ruhácska, műköröm.

Nem azt mondom, hogy törvényszerűség, de külső nem feltétlenül egyértelmű biztosíték a lakókörnyezeti lét milyenségére.

Ezek az emberek buták és felszínesek...ne foglalkozz velük.

Ismerek olyan családot, hogy rájuk nézel, menő cuccok, még a járni nem tudó babácskán is adidas cipő van....aki nem ismeri őket személyesen, azt gondolhatja, hogy magas színvonalon élnek.

Közben pedig olyan házban laknak, ami lassan árverezésre kerül a sok tartozás miatt (villany-gáz) és bizony még a higiénia is messzemenően hiányzik...

Miért? Miért?

Mert ilyen az ember. Vagyis sok ember az első benyomás, a megjelenés alapján már be is rakja egy kategóriába a másikat.