Átlagosan hány éves korára éri el az ember a stabil egzisztenciát és a teljes függetlenséget? Mikorra válik szabaddá? (beszélgetés)

Mondjuk azért figyelemzavarral meg jól vagy kicsit rosszabbul "funkcionáló" autistaként se lenne muszáj szobanövényként létezni... Tudom, mindenki máshogy küzd meg ezekkel, és nem könnyű helyzet, de akkor is.

Igaz, nekem van ismerősöm aki az autizmus és a figyelemzavar nélkül csinálja ezt, nincs kedve dolgozni, a mama eltartja 🤷‍♀️

Már iskolában sem voltak barátai, mindig egyedül játszott. Nem tudott beilleszkedni az osztályközsségbe. Már akkor lehetett látni, hogy komoly pofonokat fog kapni az élettől és súlyos problémái lesznek. Igaz nem diagnosztizálták autizmussal, de én laikusként is meg tudom állapítani, hogy az.

Figyelemzavaros, folyton rázza kezét-lábát, magában beszél, olykor dühkitörései vannak. Szociális készségei a béka segge alatt vannak. Konfliktusokat képtelen kezelni, adekvát helyzetekre nem odaillően reagál. Nem tud barátokat szerezni, ismerkedni, nem kommunikál semmit, de ha igen akkor rosszul, vagy nagyon rosszul. Súlyos hátrányai vannak az életben, alapkészségekkel nem rendelkezik.

Ha a szülei meghalnak valószínű hajléktalan lesz, az utcára kerül. Sehova sem veszik fel, mert rossz munkaerő. Nem tud komplexebb feladatokat elvégezni, önálló munkavégzésre majdhogynem képtelen.. Persze tud főzni, bevásárolni ilyesmi, de 5 percet jó, ha dolgozott egész életében... És mindent a szájába kell rágni.

J0a, ennyire azért nem.

Valamit félre érthettem akkor.

Igen, tudok ilyet.

Felnőtt mikor meghaltak a szülei... Tudta, hogy ez lesz.

Az, hogy 5 éves korodban féltél a büntetéstől, ezért nem ordítottál, toporzékoltál, nem rugdostad meg az asztalt, széket, nem borogattál fel mindent, ami a kezed ügyébe került... az egy dolog!

De már felnőttél, hát kezdd el most, helyrepofozni a saját életedet:

- keress egy szakembert, aki segít felépíteni benned egy egészséges énképet, egy értelmes, okos, határozott, szerethető ember képét, aki tisztában van saját értékeivel, akit nem lehet már hülyíteni, nem lehet már semmibe venni...

- kezdj el megtanulni ellentmondani másoknak, amennyiben olyasmit tesznek, mondanak, amik csak az ő érdekeiket szolgálják, és téged háttérbe szorítanak

- kezdj el kiállni saját érdekeidért, ha megbántanak, ha kigúnyolnak, ha aláznak... rúgj vissza, tanuld meg a szembefordulást másokkal, és hagyj fel a "megszégyenített elsomfordolása" stílussal.

Csak szisztematikusan, lépésről lépésre haladva tudsz ezen változtatni, ha akarsz! De ehhez szakemberre lesz szükséged, mert itt egy egész elfuserált életről van szó. De ez is csak rajtad áll!

Mint az is a te döntésed lesz, hogy tovább sopánkodsz-e sanyarú sorsodon, vagy valóban változást akarsz, és megteszed az első lépéseket!

Okéoké, csak jól esett kiírni magamból.

Szép napot mindenkinek.

Nem azt kérdezted, hogy ki nőtt fel olyan családban, hanem a véleményt kérdezted az ilyen helyzetekről!

Ha te pl. ilyen körülmények között nőttél (volna) fel, csak azt mondom: sohasem késő változtatni, ha változtatni akarsz.

Tégy lépéseket, hogyan tudsz leválni róluk, akár fizikai távolság meglépésével is, mint külön-költözés akár másik városba, vagy napi vitákkal, ellentmondásokkal értésükre adni hogy felnőttél, és majd te eldöntöd, mit hogyan szeretnél.

Ha nem általánosságban kérdezel, hanem konkrétumokat, akkor konkrét példákat, tanácsokat, lehetőségeket sorolunk, sorolnak, nem csak általánosságban írunk mi sem.

jav: Rudolf Steinek = Rudolf Steiner

Egyébként válasszuk külön, hogy valakit valóban elnyomnak-e, akár érzelmileg, akár életvitelében, döntéseiben, stb.

Mert teljesen más dolog, hogy egy fiatal időnként megszorul anyagilag és a szülőkre támaszkodik "kölcsönért", amit vissza is fizet! Ez anyagi függetlenség!

És teljesen más dolog érzelmileg rátelepedni, és önálló döntési lehetőségeit elvenni, megszabni, csonkítani.

Ez az érzelmi zsarolás, a személy, személyiség teljes elnyomása nem függ össze az anyagi függősséggel, vagy függetlenséggel. Nem függhet össze.

No ez az "önsajnálkozás", amikor valaki először kényelmi szempontokból fogadja el mások majom-szeretetét, később pedig már sajnálja és sajnáltatja saját magát. A legvégén magára húzza az áldozat szerepét, és ezzel próbálja takarni saját korábbi gyávaságát, lustaságát.

Amit itt írtál, már csak a tehetetlen ember bla-bla-szövege elfuserált élete miatt másokat okolni.

Nem, nem tudom elképzelni. Mert ha egy ilyen idős embert lehet bármire is kényszeríteni, akkor azt a lehetőséget ő maga adta meg a szülőknek.

Természetesen vannak ilyen szülők, akik "rosszul szeretik" a gyerekeket, de egy idő után a gyerek vagy elfogadja ezt a helyzetet, vagy akár végleges szakítás árán is, de kilép a hatósugarukból.