Az elmúlás misztériuma (beszélgetés)

Többek között azért születtünk a Földre, hogy tapasztaljunk és hogy tanuljunk.

És hát a tanulás útja nem mindig rögmentes...:)

Tökéletes dolog pedig nincs az univerzumban.

Mint ahogy a jin párja a jang, úgy a jónak is kell lennie ellentét-párjának. Az energiaáramlás miatt.

Azt szokták mondani, hogy nem a sötétet kell elpusztítani, hanem a fényért kell élni.

Nem ugyan az.

A fantázia egy érdekes dolog. Ugyanis az emberi agy nem tud dolgokat "kitalálni" csak ami volt, van, vagy lesz. Minden fantázia szülte gondolatnak van valóság alapja. Sajnos (vagy szerencsére) az emberi agy működése korlátozott, csak bizonyos információt tud feldolgozni. Legfőképp azt, amit fizikálisan érzékel (lát, hall, tapint...).

A legtávolabb áll tőlem, hogy bár miről is meggyőzzelek, de azért azon érdemes elgondolkodni, hogy mennyi minden van, amit nem tudunk, esetleg megpróbálunk megmagyarázni, még ha sántít is valahol az a magyarázat...:)

Inkább arról lehet szó hogy a kisgyereknek élénkebb a fantáziája.

Az áramot mérni tudjuk. No meg érezni is. Ha valaki nem hisz a kettőhúszban könnyen meggyőzhető. :)

Nem erre az "álomvilágra" gondolta. Hanem, hogy a felnőttek elfelejtettek oly sok mindent, ami a gyerekeknek még természetes, de egy "komoly, érett" felnőttnek nem illik. Azonkívül, a kisgyerekek még nyitottak magasabb dimenziók felé (ha csak a szülő idejekorán be nem zárja őket) és az, amit az a kisgyerek észlel, lát, tényleg úgy is van. Csak mi felnőttek, azt mondjuk neki, hogy ...butaságot beszélsz, kisfiam...aztán egy idő múlva már nem mondja. Szép lassan belesimul a 3D-be és tényleg elveszíti kapcsolatát a magasabb dimenziókkal. Többségünkkel ez történt és történik. Aztán sok ember elkezd eszmélni, hogy valami nem stimmel a jól betanult, megmagyarázott 3D-s világunkkal.

Az emberi agy felfogóképessége korlátozott, csak azt hisszük el, amit látunk (erre mondanám, hogy látod, ha hiszed)

Csak annyit fűznék hozzá, hogy a vezetékben sem látjuk az áramot, mégis működik a lámpa...:)

A kisgyerekekre szoktuk mondani, hogy "álomvilágban élnek". a kérdésem a következő: ők élnek álomvilágban - vagy mi, felnőttek? Mert hogy nagyon elfelejtettük azokat a dolgokat, amikben akkor hittünk. És ki mondja meg, hogy mi az igazi valóság? Az, amit egy kicsi gyerek lát,hall,érez - vagy "bezártuk magunkat" és most már csak a 3D-s világ illúzióját éljük?

Egy Kryon idézetet szeretnék megosztani veled: "...mindegy, ki mit választ hitének, az igazság akkor is igazság marad..."

Üdv. Gepárd

Kedves Gepárd1962, tökéletesen fogalmazol. Mindenben és szószerint egyetértek minden itt megírt hozzászólásoddal.

A minap kérdezték tőlem, hogy mi a vallásom, amire csak azt tudtam válaszolni, hogy nekem nem vallásom, hanem hitem van. Én is így érzem...

:-(((

Szépen fogalmaztál.

Igazad van. A vallást tanulni kell. De a hitet nem lehet megtanulni. (az egyik az agy, a másik a szív..:)

Azért az érdekes és elgondolkodtató, hogy a "civilizált" európaiak már nem a katolikus vallás felé fordulnak...

Nem biztos. Magyarországon a "neveltetés" inkább katolikus vallású, de egyre több buddhista, hinduista...stb. jelenik meg, igaz, részben - csúnya szó- divatból. De ha ráérez az ízére és hisz benne, akkor egy szerencsés divat.

A hitre visszatérve: nem csak vallásra értette. Ha hiszel abban, amit csinálsz és hiszel az utadban, akkor teljesen mindegy, milyen vallású vagy. A hited a fontos és hogy ne árts senkinek.

"A hit az egyetlen dolog, amit nem lehet megtanulni."

Dehogynem. Pl. hittanórán.

Ahány kultúra annyiféle hit.

Hiszem, ha látom, de látom, ha hiszem

Ki tudja merre, de a stílust viszem.

Látom, ha hiszem, mert hiszem, ha látom

Divat talán ez, de azt én csinálom.

[link]

Kedves Szabadgondolkodó!

A hit az egyetlen dolog, amit nem lehet megtanulni. Vagy hisz az ember valamiben, vagy nem. Természetesen mindenkinek joga van a lélek halhatatlanságában is hinni, mint ahogy az ellenkezőjében is.

Van egy mondás: "Hiszem, ha látom!"

Én úgy fordítanám le: "Látod, ha hiszed!"

Üdv: Gepárd

A szemellenző amire gondolsz az a kritikus gondolkodás. Sajnos a tudományos munka során éppen úgy szűkség van erre is mint a nyitottságra.

Az biztosan igaz, hogy a tudomány fő áramába be nem illeszkedő ötletek nehezen honosodnak meg. Másrészt az esély egy tudományos forradalomra nagyon csábító: gazdagsággal, hírnévvel és Nobel-díjjal kecsegtet. Emiatt mindig akad egy-két tudós aki szívesen megnéz bármi újat.

Az biztos,és vallom is:

AZ IGAZSÁG ODAÁT VAN!

A történelem folyamán már nagyon sokszor bebizonyosodott,hogy a tudomány mennyire szűklátókörű.

A szemellenzőt nem vehetik le,mert sok dr,prof, rájönne,hogy hosszú évekig hülyeséget tanult,és tanított.

Tisztelet a kivételnek!

Mi a fontosabb? Hogy mit szeretnénk, vagy hogy mi az igazság?

Nem feltétlen kell vele azonosulni, de a tudomány eredményei alapján ez tűnik a legnagyobb valószínűséggel igaz elméletnek.

Lehet,hogy így van.

De nem lenne jó,ha így lenne!

Nem tudok azonosulni a naturalista filozófiával, vagy materializmussal.

Mivel a az Univerzum végtelen és tágul, a materialista megközelítés bedobozolja, mivel az elmét is hasonlóan "dobozolható" és különböző ingerületátvivő anyagok egymásrahatásának tekinti, mind működését, illetve a tudatot is, a lélek fogalma pedig elfogadhatatlan, mert nem fér bele egyik "dobozba" sem. A materialista nézet, úgy mint anyaghoz kötött, tagadja mindenféle abszolútum létezését, legyen akár Isten, akár egy felsőbbrendű Elv fogalma. Az viszont ateizmus. Ezzel nem azonosulok.

Én a lélek naturalista megközelítésére gondoltam, mely szerint:

Az elme mint az agy terméke

Az emberi lényeknek nincs független lelkük vagy szellemük, csupán egy fizikai agyuk, melynek működése az elmét eredményezi. Mivel az elménk, és így személyként való létezésünk és azonosságunk teljes mértékben fizikai folyamatok eredménye, több következtetést is levonhatunk. Először is minden mentális tartalom (mint például ideák, elméletek, erkölcsi és személyes értékek, vagy maga a szépség fogalma) kizárólag mint az agyunkban kialakuló konstrukció létezik, és nem pedig valami tőlünk független fogalom. Másodszor, az agy sérülései (például betegség, drogok, helytelen táplálkozás vagy egy balesetben szerzett sérülések) gyakran a személyiség sérülésével járnak, így fokozottan oda kell figyelnünk ezekre a veszélyekre. Harmadszor pedig, agyunk megsemmisülését nem élhetjük túl, vagyis minden ember halandó. A jelenlegi technológiai lehetőségek mellett a halál elkerülhetetlen és végérvényes. Mivel jelenleg nincsen remény túlvilági életre, ezt kell el fogadnunk, és abból kell a legtöbbet kihoznunk, ami van.