Mit tennél, ha elmulasztottad volna az igaz szerelmet, de most visszakaphatnád? (beszélgetős fórum)

Hát velem is ez történt . Én vagyok a férje a Fogtündér-nek . Az előzmények :

2000 ben ismertem meg fogtündért.akkor ő vállófélben volt egy kisfiú édesannya.Sokat vaciláltam ,,volt egy másik régi kapcsolatom amit teljesen lezártam F miatt mert beleszerettem.Amit nem kellet volna .Már az első években rajtam kivül is találkozott és randizott férfiakkal de mindig kimagyarázta hogy csak ismerősők.Én hittem neki ,közben megszületett a kislányunk ,de ez sem hatotta meg f-et a régi szerelmével titokban találkozgatott, erre sajnos itt a hoxán jöttem rá

2009-ben mikor elolvastam a 2008-ban írt hozzászólását, Szóval Fogtündérnek ,a feleségemnek

3-rom gyerek édesanyának 12 évig volt szeretője stb , Tölem mindent megkapott szerelmet ,kedvességet, odafigyelést , de ez mind nem elég ,ha a szeretett asszony szíve másé , csak azt nem értem hogyha anyira szerette az nagy őt , akkor miért nem vitte el a szerelme és vette ő el feleségül ??????????ezek a nagy kérdések , akkor miért velem a férjével maradt .

egy ilyen hazug kapcsolatban .ehez még hozzá tartozik hogy 2008 Nov-tól 2009 Júli-ig

a Webrandi oldalon ismerkedett szexuális céllal férfiak-kal két komoly kapcsolata is született .

de ezek a férfiak sem vitték el és nem akarták feleségül venni .Közös gyermekeink 3 éves a kisfiunk 8 éves a kislányunk issza meg a levét hogy a nejem nem bír magával (pedig szexuálisan teljesen rendben vagyunk ,szerintem el kell válnom ettől a fögtündértől . A gyerkőcöket nagyon megfogja viselni a vállás, a viselkedésétől már így is megváltoztak.

sokkal kezelhetetlenek lettek .

Szóval a lényeg senkiben nem bízhatsz csak magadban,mondok erre egy idézetet/ Ha szeretsz valakit mindenhez kulcsot kell adnod ami a tiéd ,különben nem megy , és eddig én is hittem az eféle mesékben .

Köszi, aranyos vagy!!!

Kezdek már egy kicsit furcsán nézni a körülöttem lévő emberekre...

Micsoda????? NEM! NEM! NEM!

A férjemnek és az ,,IGAZI"-nak is szakmunkás vizsgája van. Nekem főiskolai végzettségem. Mégis! Senkivel sem tudok jobban beszélgetni történelemről, könyvekről, általános ismereteket kívánó dolgokról, mint Velük. Persze külön - külön. Mindketten már egy egész könyvtárat kiolvastak. Az intelligencia nem végzettséghez kötött!!

Kívánok sok boldogságot!

Szombaton találkoztam a "volt" nagy Ő-vel, nincs egyikünknek sem senkije, minden olyan volt, mint régen, össze is gabalyodtunk...

ugyanúgy szép minden, csak..

a társadalmi különbségek, az ölték meg 6 évvel ezelőtt is a kapcsolatunkat, most is akárkivel beszélek, mindenki azt mondja, hogy legalább érettségije lenne... Ez tényleg ennyire fontos???

Ahogyan ovis korúak anno tanulták:

ÁÁÁÁÁÁ, dehogy!

Az kicsit durva, hogy már 4x vált, sejtet vmit... Bár ez is csak nézöpont kérdése!!! Lehet olyan ember, aki nem képes hosszú kapcsolatra, vagy csak Ö sem találja a helyét és (hiába) keres mindenkiben Téged!!! Viszont ha jól passzoltatok annak idején, akkor én az utóbbira szavazok!!! :-)

Az hogy kiböl mi lett az évek alatt, az meg csak egy dolog!! Sztem ha van rá lehetöséged, próbálj vmi kapcsolatba kerülni Vele, aztán hátha... azóta biztos sokat komolyodott!!!

sztem ha nem 3000km választana el minket, akkor én is megpróbálnék vmit, még ha tudom is hogy van vkije. Semmi tolakodót, csak pl "véletlenül" oda menni ahol Ö is van... :-)

Nekem olyan párom volt, akivel nagyon passzoltunk. Csak túl fiatalon találkoztunk.

Hallottam, hogy már 4x vált el, s most is egyedül van. Természetesen mindenkiben utána őt kerestem, s volt akiben a morzsáiból találtam is ezt-azt. Csakhogy közben nagy ember lett, sokan ismerik, nem hiszem, hogy újra szóba állna velem.

Nagyon fájt, amikor új kalandok kedvéért elhagyott...

jó a kérdés...

én sokat gondolok arra hogy mi lenne ha alkalmunk lenne újra kezdeni. Tudom hogy az elsö néhány nap-hét zökkenömentes lenne, csak utána??? Kezdödne az egymásra mutogatás és a problémák (a bizalom hiánya miatt). De mégis itt motoszkál a gondolat és nem tudok nem gondolni rá :((

Nem tudom...

Ha egyszer ott tudott hagyni, utána hogyan tudnék megbízni benne???

Nem tudom. Szerintem hagynám szépen elmenni, s magamba roskadnék...

Ez mindkét féltől, a szitutól is függ...

Húúúúú, 30 év? Nagyon durva!!!

Sok sikert.