Az elme teremtő ereje (beszélgetés)
Sajnos - még - nem ismerem ezt a könyvet. Tetszik, már így a leírtak alapján is!
Nagyon érdekes lehet!
Igen, elolvastam.
Erről egyébként egy könyv jutott eszembe, amit pár éve olvastam.
Dr. Bruce H. Lipton
Tudat: a belső teremtő-A sejtek mágiája
"Immár bizonyos, hogy gondolataink átprogramozásával
szervezetünkön is változtathatunk!
Aki elolvassa ezt a könyvet, egyszer és mindenkorra megváltoztatja elképzeléseit a gondolkodás természetéről. Megdöbbentő felfedezések arról tanúskodnak, hogy gondolataink szervezetünk valamennyi sejtjére hatással vannak. A szerző – neves sejtbiológus – képekkel és mindennapi példákkal, közérthetően és szellemesen fejti ki mindezt. Eszerint nem a gének és a DNS szabályozzák az életfolyamatokat, hanem sejten kívüli tényezők. Többek között azok az erőterek, amelyeket pozitív és negatív gondolataink gerjesztenek. Ez alapvetően befolyásolja személyes életünket és az emberiség jövőjét.
Nagyszerű, mélyenszántó könyv ez, amelyet gyönyörűség olvasni. Nem kevesebbet közöl, mint a rég keresett "hiányzó láncszemet" anyag és tudat között. Valóságos enciklopédiája a legfrissebb ismereteknek, egyszerre világítóan okos és átláthatóan világos. E kötet lapjain olyan vadonatúj és felforgató világkép bontakozik ki, amely sarkaiból fordíthatja ki a jelenlegi tudományt."
Betettem a 90. hsz-be egy linket, azt elolvastad?
Érdekesség mennyit jelent a hit, amiben bízunk!
Nem, csak ez még a tegnapi felvetésemre jött, hogy egy csecsemőnél is megállapították a rákot, pedig ő egész biztosan nem rágódott semmi negatív dolgon.
Szóval ez a százhalombattai eset példa arra, hogy nem kizárólag a gondolatok okozhatnak ilyen súlyos betegséget. Részemről a téma lezárva.
👍
Igen, persze. Tenni is kell érte, hisz nem repül a sült galamb a szánkba😊
Az valósul meg leginkább, amin rajta tartjuk a szemünket.
Az elérendő célért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Észrevesszük a lehetőségeket, és élünk is vele.
A lelkesedés önmagában kevés, meg is kell tenni mindent, hogy elérjük a céljainkat.
Tk. a rákos sejtek a saját sejtjeink, amik egy rossz utasítás következtében "kifordulnak" magukból és burjánzásba kezdenek.
Bejutva a véráramba, nyirokrendszerbe bárhol megbetegedéseket okozhatnak, áttéteket képezhetnek.
A magzat egy vérkeringésen van az anyával, de akár fejlődési rendellenességként is jelentkezhet.
Szóval kicsit szkeptikusan kell olvasni ezeket a többnyire ezotériával foglalkozó oldalak sikertörténeteit.
"Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség" c. könyvében erről azt írja, amikor az ember képtelen feldolgozni egy eseményt, és éveken keresztül "azon rágódik", "eszi magát", akkor jelennek meg a fizikai testben a rákos sejtek, amelyek a test sejtjeit rágják, eszik...
És gyakorlatilag a fenti cikk is ugyanezt mondja, hogy a lélekben, az érzelmekben kell rendbe tenni a dolgokat. Ami fáj, azt nem szabad eltemetni, és őrizgetni magunkban, igenis "el kell sírni" a könnyeinket, "ki kell adni, ki kell sírni" magunkból a fájdalmakat, különben meglehet, hogy ilyen helyzetben találjuk magunkat.
Azóta vannak kétségeim az ilyen tanításokkal szemben, mióta azt olvastam, hogy egy újszülött testében találtak rákos sejteket!!!
Az egyik út lehet a betegség legyőzésének, de nem szabad elhagyni, lemondani mellette a hagyományos orvosi terápiáról.
Mert pl. ott vannak azok esetek, amelyeknél a megbetegedést az éveken át tartó környezeti szennyezés okoz.
Nemrégen olvastam, hogy kimutatták, még a maréknyi természetes kődarabnak is van rezgése, kisugárzása, holott mindenki úgy veszi, hogy a kavics, a kő, egy totál élettelen, holt dolog.
És nem véletlen, hogy azt tanítják, saját kisugárzásunkkal befolyásoljuk a környezetünket, és a környezetünkben levő, élő embereket, és ezért felelősséggel tartozunk önmagunkkal, másokkal, a világgal szemben!
Aki állandóan szomorú, szürke, bánatos, örökké csak panaszkodik, elégedetlen, stb. stb. nem csoda, hogy a közelében élők azt érzik, hogy "lehúzza az energiájukat"!
Köszi, elolvastam. Eddig ezen nem is gondolkodtam, a csakrákról tanultam, érzékelni is lehet őket, de hogy a szívnek "külön agya van", de miért is ne lehetne igaz. Az biztos, hogy cselekedeteink legnagyobb részének érzelmi töltést adunk, szívből, szeretetből, vagy haragból, dühből, vagy éppen a "józan ész által diktált", érzelem nélküli módon cselekszünk.
Köszi, ezért mondom: tanítunk, miközben mi magunk is tanulunk. Így megy ez, oda-vissza! :)
Azt tudom, sőt elég régóta érzékelem is a mások által kibocsátott rezgéseket, de az erőterekről még nem hallottam. Érdekes.
Én eddig csak azt tudtam, gondoltam, hogy az emberi test, mint egyetlen hatalmas élő szervezet bocsátja ki azt a rezgést, ami alapjaiban annak az embernek a létét, az életének minőségét jellemzi.
De hogy van külön rezgése az agynak, és külön a szívnek, még nem gondoltam. Persze lehet benne igazság. Hiszen ami szívből jön, az mindig lágyabb, melegebb, boldogabb érzés, mint ami a "józan észből". :)
Ezt egyébként racionálisabban is meg szokták fogalmazni, vagyis a tudósbácsik is elismerik, hogy rezgésekből állunk, hogy a gondolataink is rezgéseket, bizonyos frekvenciákat bocsátanak ki és hogy hasonló rezgésű dolgokat, tapasztalásokat vonzunk magunkhoz, mint amit kibocsájtunk.
Itt halkan megjegyezném, hogy a szív jóval nagyobb erőteret hoz létre, mint az agy. Talán nem meglepő, hogy amit szívből, szeretettel akarunk elérni sokkal hamarabb megvalósul.😊
Ezekben a mantrákban és angyalokban nem hiszek.
Azt viszont tudom, hogy megtudja változtatni mindenki a gondolkodását, a saját magáról, a világról, a környezetéről alkotott képet, véleményt.
Ehhez persze az kell, hogy ne csak úgy éljen a világban valaki, hanem meg tudja fogalmazni magában azt a keretrendszert, amiben jól érzi magát.
Tanulni és boldogságra születtünk. Tanulni, hogy hogyan legyünk valóban érett emberek megismerve magunkat és másokat.
Olvastam valahol, hogy ugye az angyalok azért vannak, hogy nekünk, földi halandóknak, embereknek segítsenek céljaink megvalósításában. És mivel közös nyelvünk nincs, ezért a gondolatainkból, szavainkból igyekeznek kihámozni, mit is szeretnénk elérni valójában.
Azt mondják, hogy némelyik ember agyában, gondolataiban akkora káosz van, hogy kész művészet kihámozni belőle, mit is szeretne. De minden embernek abban segítenek, amire legtöbbször gondol, amit legtöbbször kimond.
Ezért tartja a közmondás (és állítólag a Bibliában is benne van): vigyázz mit kivánsz másoknak, könnyen megkaphatod!!
Ugyanis, ugyanis ha ők valamit a te gondolataid között olvasnak, azt a valamit hozzád szállítják le!