Elfogadod, hogy te Isten szerves, teremtő része vagy? (beszélgetés)

"Borzasztó nagy önbizalmat éreztem. Nem volt előttem akadály, ami igen jó érzés."

/egy halálközeli élmény túlélője/

Végre valaki, aki kimondja, hogy a valódi ÉN és az önbizalom szervesen összefügg.

Már koncentrációnál/meditációnál is lehet tapasztalni, hogy ahogy gyakorol, egyre nagyobb önbizalomra tesz szert.

De ez nem hencegő nagyképűség.

Ez egy nagyon békés, nagyon csendes, de nagyon erős magabiztosság.

Ráadásul minél magabiztosabb, annál stabilabb és annál jobban örül a létezésnek.

Ha örül, akkor pedig megéli azt, amit a lélek szabadságának neveznek.

Tegnap éjjel már nem tudtam válaszolni.

"Így jutottam arra, hogy létezik, de bennünk, mindenkiben."

Ennél jobban nem lehet megfogalmazni - tetszik az egyszerűsége.

Maradj meg ennél!

A legértékesebb felismerés, ha önmagadban találsz értékekre - Isten meg elég jó kis értéknek tekintendő..:))

Minél több benned lévő érték erősíti az önbizalmadat, annál függetlenebb vagy a külső megerősítésektől. Ez azt jelenti, hogy egyre közelebb vagy a valódi énedhez - és ez az egyik legértékesebb fejlődési vonal egy ember életében.

Furán néznek, mert vagy nem hisznek Istenben, vagy ha hisznek, akkor nem így, esetleg még tapasztalatuk sincs ezzel kapcsolatban.

Léteznek olyan emberek, akik megtapasztalják az Istent valamilyen formában, de ez szavakkal nem kifejezhető, mégis valóságosnak élik meg.

Én úgy írnám le, hogy bennünk él, de egy másik dimenzióból hat a mi valóságunkra. Tehát ez egy mélységi, minőségi élmény.

Lehet hogy sokan kinevetnek ezért, de nagyon jól közelítetted meg a dolgot.

Nem lehet kifejezni - mert másik dimenzióban élünk, mint a lelkünk.

Meddig vagy még itt?

Tudunk pár percet beszélgetni?

Igen, magamtól, eddig nem nagyon osztottam meg másokkal, mert akivel igen, az furán nézett. :)

Gyerekkorom óta tudom, hogy az ember "csak emberként" nem lehet ennyire csodálatos szerzemény.

De valahogy sosem tudtam összeegyeztetni azzal a gondolattal, hogy Isten egy valaki, és ő irányít, felügyel mindent.

Így jutottam arra, hogy létezik, de bennünk, mindenkiben.

Nehéz kifejezni. :)

Zsófi!

Írod:

"De mi van akkor, ha nincsen "külön" Isten, hanem mi vagyunk azok, bennünk él."

Ne haragudj a kérdésért. Ezt te magadtól írtad?

És még egyszer elnézést, ha kételkedek.

Most először nyitottam meg ezt a fórumot, és most csak a feléig sikerült visszaolvasni; de folytatni fogom, mert érdekes.

Egy ideje azon gondolkodom, hogy a vallás úgy összességében "valaki más" Istenről/Istenekről beszél.

De mi van akkor, ha nincsen "külön" Isten, hanem mi vagyunk azok, bennünk él.

Ez most csak egy idevetett mondat, de én rengeteget boncolgattam már ezt a gondolatot.

(valami olyan középutat keresve, ahol a hit a magasabb rendűben megmaradhat, mégsem egy felhőn ülő, szigorú Istenről beszélünk).

Te még többet gondolkodsz emberben, mint az ember forrásában.

Erre gondoltam.

Ho-ho-hóóóó!!!!

Lassan a...!!

Kezd egy valami számomra derengeni veled kapcsolatban:

Te az ember ősi képét, azt a varázslatot keresed, ami megteremtette az embert, amilyennek megteremtette az embert, amiért megteremtette az embert...

Én meg a Varázslót keresem ..........:)

Értem.

Neked is igazad van, meg neki is!

Ezt én mondtam.

Nekem jutott eszembe arról, amit idéztél Teréz anyától.

Ez igaz! Nagyon is!

Ennek az idézetnek van egy története, tökmindegy ki mondta, egy hatalmas töltete van!

Én nem vagyok Teréz anya, de:

Szerintem a fájdalom és az öröm könny cseppjei is emelik ennek a tengernek szintjét, mert mindkettő az ember ős mélyéről jön.

Onnan,.... ahonnan nem tudjuk, hogy honnan....

"Amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger."

/Teréz anya/

Írok ide egy idézetet "csak Neked" L.Szt. Ignáctól:

"Mindenben Isten kegyelmére kell hivatkoznunk, mintha minden emberi cselekedet értéktelen volna,

mégis, ugyanakkor, mindig úgy kell cselekednünk, mintha minden azon múlnék."

Buta vagyok, honnan sejteném?

Van akinek nehéz kimondani.

Pl. a "szeretlek"-et tudjátok, hogy az emberek kb. 15-30%-a (sok mindentől függ) képtelen kimondani annak is, akit tényleg szeret?

Na csak most látom.

Én sajnálni fogom.