Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Az élet utolsó éveiben fórum

Az élet utolsó éveiben (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az élet utolsó éveiben

1 2
58. Katinkaboszi (válaszként erre: 57. - Katácskák)
2015. aug. 4. 23:11
Köszönöm a csodálatos sorokat, a barátságotokat és én is hálás vagyok, amiért megismerhettelek benneteket :)
2015. júl. 16. 15:26

Szia Kedves :) Aranyos Drága

ANGYAL♥:)KATINKABOSZI♥:)

Reméljük a Bokád teljesen jól van Mennyből:)és Földi Orvosok meggyógyítottak Ámen.:)


A Cikked Megható és Bölcs:).Teljesen Igaz:)Minden Szeretetteli♥:)Sorod.


Olyan Áldott lehetne tényleg így lehetne Világban élni Szeretetből♥:),Tisztelettel lenni EgyMás Felé az interneten belül és kívűl a járműveken, meg mindenhol.

Azért az Áldásos:),hogy itt vagyunk azért EgyMással:)úgy hogy megvan a Barátságos:) Szeretet♥:)Tisztelet:).

Örülünk:)ismerhetünk Téged:).


Köszönjük szépen a Barátságos:) Szeretedet♥.:)

Isten:)Jézus♥:)Angyalok♥:)Áldjanak TÉGED♥:)

meg természetesen MINDENKIT♥:)e Csodás:)Oldalon:)Ámen.:)

56. Katinkaboszi (válaszként erre: 25. - Lara1984)
2014. okt. 12. 16:51

Aztán majd történik valami, amitől hirtelen kiszalad a szádon, hogy Istenem, vigyázz rá :)

És megérted, nem kell megfogható dolognak lenni Istennek ahhoz, hogy a jóságát, megértését és segítségét kérd, másnak, nem magadnak. :)

55. Katinkaboszi (válaszként erre: 24. - KisGréta)
2014. okt. 12. 16:02

A szüleim vallásos nevelést kaptak, én is, csak míg az én korosztályom ezt nem mondhatta, mutathatta, addig őket ez nem érdekelte.

Református emberek lévén, apu azt mondta, Isten ott van mindenkiben, belül, hiszen az Ő teremtményei vagyunk.

Nem kötelező templomba járni ahhoz, hogy hinni tudjunk, főleg nem a mai világban, ahova sokan csak azért járnak, mert illik és nem meggyőződésből, hitből.

54. Katinkaboszi (válaszként erre: 18. - KisGréta)
2014. okt. 12. 15:54
:)
53. Katinkaboszi (válaszként erre: 17. - Mirianna045)
2014. okt. 12. 15:50

Nagyon szépen írtad le az érzéseidet :)


Nekem nagymamám mosolya és a simogatása hiányzott a legjobban. Majd egyszer nagyon szomorú voltam, és egyedül ültem a szobában, amikor azt éreztem, miközben RÁ gondoltam, mintha simogatna :)

Csodás érzés volt és utána még sokszor tudtam visszahozni a simogatást, amitől mindig megnyugodtam :)

Minden ott marad benned és a többiekben, akikkel csak valaha találkoztak :)


Ahogy mondani szokás, senki nem hal meg addig igazán, míg van az élők között valaki, aki emlékezni tud rá :)

52. Katinkaboszi (válaszként erre: 12. - Regin_a)
2014. okt. 12. 15:42
Ez igaz, de én nem vagyok még csak közelében sem az írónak, neki szép és magvas gondolatai vannak, míg én az érzéseimet vetem gépre, izé, papírra :)
51. Katinkaboszi (válaszként erre: 10. - 4b6a2525df)
2014. okt. 12. 15:41
Kössssziiiii :)
50. Katinkaboszi (válaszként erre: 9. - Lara1984)
2014. okt. 12. 15:40

Soha, semmi nem tragédia, főleg nem az élet és a lét.

Annyi mindenen túl vagyok, főleg egészség terén, de sosem - bocsánat, fiatalként és gyerekként hittem, ez büntetés - gondolok már úgy ezekre, mint egy csapásra. :)


Nézz csak szét, máshol is vannak hasonló esetek, nem tudom mitől lettél ilyen szomorú :(


Ha alaposan belegondolsz, mindig valamiért történnek a dolgok.


Itt az én példám: egy ideje éreztem, hogy nagyon ki vagyok merülve és lejjebb kellene csavarni magam, mert nem lesz jó vége.

Hát nem álltam le, megtette Isten, az égiek, a sors, bárki, amiben hiszel, hogy megálljt parancsolt, eltörte a bokámat.


Helyesen tette, mert egy esésből még nem értem meg,hogy eddig és ne tovább :)

A férjem sem, így azután mindketten kénytelenek leszünk pihenni, fájdalmas áron, ez igaz :)

49. Katinkaboszi (válaszként erre: 8. - 9b10f3d7ff)
2014. okt. 12. 15:32
Köszönöm, majd beszélünk még róla, hiszen végre géphez jutottam már :)
48. Katinkaboszi (válaszként erre: 6. - Manna74)
2014. okt. 12. 15:31

Nem fájdalmas az öregség, hiszen akik azt a kort már megérték, sok szép és kemény dolgot tapasztaltak meg.

A legtöbben tanultak belőle, a legtöbben nem, így aztán addig kapják a büntetés számba menő bajokat, míg végre értenek belőle.

Nekik onnantól könnyű már :)

Sok baj, tanulásként jön, sok azért, hogy megállítson bennünket. :)

47. Katinkaboszi (válaszként erre: 5. - Drusyl24)
2014. okt. 12. 15:27

Köszi :)


Hmhm, nem értem, hol olvastál lenézésről, akár egy szót is :(

Ha így van, nem fogalmaztam érthetően :(

46. Katinkaboszi (válaszként erre: 4. - Csukottszemmel)
2014. okt. 12. 15:26
Szép és tartalmas az írásod, kicsit kiegészítve, leadhatnád cikknek is.
45. Katinkaboszi (válaszként erre: 3. - Judit6006)
2014. okt. 12. 15:25

Sok idős között nőttem fel, akik nekem gyerekként, annak számítottak, de ahogy teltek az évek és közelebb kerültem a negyvenhez, mint a harminchoz, valahogy már nem láttam őket olyan idősnek :) Fura az élet :)


Annak örülök :)

44. Katinkaboszi (válaszként erre: 2. - 3d787b167a)
2014. okt. 12. 15:22
Örülök, hogy mosolyra fakasztott :)
43. Katinkaboszi (válaszként erre: 42. - Csukottszemmel)
2014. okt. 10. 21:23
Igazad volt, de hiszitek vagy sem, én Isten ujjának tekinem ezt a dolgot is és minden hasonlót, a segítségét a szenvedéseim alatt, mert utólag visszanézve, arra jutok, jól tette, igaza volt és köszönöm, amiért csak ennyit adott, mert vigyázott rám ezzel is.)
42. csukottszemmel (válaszként erre: 41. - Katinkaboszi)
2014. okt. 10. 20:25

Hiányoltam is... :)

Gyors felépülést kívánok és sok glüközamin szedését meg ezt: [link]

2014. okt. 10. 19:50

Sziasztok, elnézést kérek mindenkitől, de aznap, amikor a cikkem megjelent, kórházba kellett feküdjek, megműtötték a törött bokámat, így csak ma értem haza és köszönöm a hozzászólásokat, igyekszem válaszolni rájuk nagyon hamar :)


Szép hétvégét mindenkinek, nekem már az lesz :)

40. csukottszemmel (válaszként erre: 33. - Unom)
2014. okt. 10. 08:43
Jaj, igen, erre még tegnap este válaszolni akartam, aztán elsinkófálódott. Hogy igazad van, nem jut messzebb, de más, teljesen más tőle minden. Milyen furcsa, de miért? Anyám is azt hitte, mert Istenben vetett hitem van, ezért biztos nem vagyok sose hitvány, se ilyen, se olyan, az életem se keszekusza - nem, ugyanolyan az ember, az élet is lényegében ugyanaz, de a dolgokat viseljük másképp. Biztosan az öregséget is, hogy maradjunk egy kicsit a témánál :)
39. csukottszemmel (válaszként erre: 34. - Unom)
2014. okt. 10. 01:53

Pedig egyszer így lesz, a világ sokfelé nem tarthat. Az ember nem hisz csak úgy... mert ez szimpatikus.


Miért mondod perverznek? Mert szabadnak teremtettél, kezedben a döntés lehetősége úgy, hogy Isten már előre látja a választásod? Hm. Ezt úgy általában kérdezem, nem személyeskedés, érts Te, mint Ember.

38. csukottszemmel (válaszként erre: 32. - Unom)
2014. okt. 10. 01:48
A vallás csak egy forma, külsőség, lényegében valaminek a kifejeződése. A hit egy belső dolog - nincsenek szabályai, nincs benne hierarchia, a hitben csak Isten van és Én, közöttünk levő nagyon személyes és dinamikus kapcsolat. Talán ez éles határ lehet, egyik kollektív (forma), másik teljesen egyéni (tartalom).
37. Lara1984 (válaszként erre: 26. - Csukottszemmel)
2014. okt. 9. 23:42
A materializmus nem egy "Vidám tudomány"; nem gondtalan szárnyalásra késztet, hanem rávilágít arra, milyen a valóság, milyen maga az élet. Azért tudom értékelni, mert ennyire "kézzelfogható" és könyörtelenül valós.
36. Lara1984 (válaszként erre: 34. - Unom)
2014. okt. 9. 23:32

Nem akarok szarkasztikusnak tűnni, de az utolsó mondatoddal maradéktalanul egyetértek.


Sokszor eszembejutnak Nietzsche szavai:"Isten halott. Azzal öltük meg, hogy kételkedni kezdtünk benne."

35. Lara1984 (válaszként erre: 30. - Csukottszemmel)
2014. okt. 9. 23:26
Azt írtad: "nem érteni kell". Én is így gondolom. A hit bizonyosság abban, amire nincs bizonyíték. Nos, éppen erre vagyok képtelen: amit nem tudok értelmezni, alátámasztani, abban hinni sem tudok.
34. unom (válaszként erre: 29. - Mirianna045)
2014. okt. 9. 22:56

Ez olyan, mintha azt mondanád, egyszer majd mindenkiért eljön a rózsaszín egyszarvú. Te ezt hiszed, mélyen. De attól nem válik igazzá.

Ha tényleg lenne valami istenféle, akkor nála perverzebb lény kevés van.

33. unom (válaszként erre: 31. - Csukottszemmel)
2014. okt. 9. 22:54

Szerintem egy hivő nem jutott messzebb, mint egy nem hívő. Inkább menekülés.

ismerek olyanokat akik hívők lettek. Lehet, nekik ez pozitív változás, de kívülről nem az.

32. unom (válaszként erre: 30. - Csukottszemmel)
2014. okt. 9. 22:52
A legtöbb hitnek valamelyik vallás az alapja, illetve mostanában több vallás keveréke. Nem különül el olyan élesen a kettő szerintem.
31. csukottszemmel (válaszként erre: 29. - Mirianna045)
2014. okt. 9. 22:48
most eszembe jutott a régi önmagam - olyan messze van már, hál Istennek - szóval eszembe jutott, hogy beiratkoztam teológiára, és hallgattam egy társamat, éppen így beszélt, ahogy Te, megnyugtató volt, amiket mondott, jóságos is, szívesen hallgattam, csak éppen nem értettem belőle semmit. Évekkel később tértem meg, a teológiának pedig nem volt hozzá semmi köze :) Most értem, mindent értek és érzek, de ehhez egy nyelvet kell beszélni és eljutni valahová, ami túlmutat a tudományon, objektivitáson, különböző ideológiákon és amúgy.
30. csukottszemmel (válaszként erre: 28. - Unom)
2014. okt. 9. 22:39
Rendben. DE! éppen hitről beszéltünk, nem vallásokról. És ez nyilván pont nagyon egyéni, belső dolog, ezért egyszerűen nem érteni kell (hiszen pont ez a lényege), ide eljut az ember. Vagy nem jut el.
2014. okt. 9. 22:33
Csak úgy mindenkinek leírom,hogy nem egy vallásban hiszek.Nem egy egyházban hiszek.Nem egy szabályokkal , papokkal, lelkészekkel, misszionáriusokkal, mittudoménkikkel teli egyvelegnek hiszek.Azt gondolom, ezt a földet létrehozta valaki.Az egész univerzumot.Persze, meg lehet ezt magyarázni tudománnyal is.Ki, hogyan fogja fel.Én nem ítélek el senkit.Lehet, hogy az ő szemszögéből, az ő élethelyezéből fakadóan, tényleg így látja és ez neki jó.Szóval, én elhiszem, hogy létezik Isten.Nekem kell ez a hit, amibe én is kapaszkodhatok.Nem gondolom, hogy a jók és a rosszak különböznének egymástól.A jókban is van rossz, a rosszakban is van jó.Nem hiszem el, hogy az az Isten, aki ezt a csodálatos életet, emberi , állati, növényi, bármilyen életet, testet létrehozta, képes lenne elpusztítani.Bárkit is képes lenne elpusztítani.Mi az ő teremtményei vagyunk.Gyermekei.Ha az én valamelyik gyerekem gyilkossá válna, vagy bármivé,nem hinne bennem, meggyűlölne,akkor is elfogadnám, szeretném, mert a szülője vagyok.Szeretem.Isten is így szeret minket.Felesleges komédiázásnak érzem mindennemű vallás gyakorlását.Isten még a gondolatainkat is ismeri.Bárki lehet szkeptikus, ateista stb.Teljesen mindegy.Isten mindenkit szeret, még ha nem akarjátok, akkor is.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook