Az élet titokzatos oldala (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Mindenki a "maga módján" kiválasztott. Te is. Meglehet nem jó helyen kerested.
Meglehet nem is kell keresni, mert már éled is a lehetőségedet azzal, hogy nagyon jó anya és feleség vagy... És az élet folyamán ezek a lehetőségek bővülnek új feladatokkal, élethelyzetekkel, amelyeket meg kell oldani...
Jo olvasni "arrol a tehetsegetekrol" amit az elettol kaptatok!
Azt olvastam itt ,hogy mindenkiben megvan a lehetoseg....
En mar sokszor probalkoztam vele de megse sikerul...talan nem jott el az ideje vagy nem vagyok kivalasztott?
Eszembe jutott még egy, ez se sorsdöntő, de érdekes. Évekkel ezelőtt történt, elindultam otthonról, és út közben jött egy kép, egy szép kötött szoknya és mellény jelent meg előttem, az akkor kisiskolás lányomon. Nem vagyok egy kötőbajnok, sőt ilyesmit még akkor nem is kötöttem. Azonnal megfordultam, hazavágtattam pénzért, el egy fonalas boltba, megvettem a fonalat, és nagyon gyorsan, elsőre sikeresen elkészült a szoknya mellénnyel, nagyon jól sikerült, nagyon csini volt a lányom benne, aztán kötöttem más színben, más mintával mégegyet, az is jó lett. Most ha neki kellene fogni, még egy sállal is megszenvednék.
Egyébként érdekes, van amikor csak egy gondolat jön, van amikor fizikailag érzem, hogy nyomnak valamerre, de volt már, hogy hangot hallottam, egy utasítást. Ezen annyira meglepődtem, mert ez az utasítás teljesen megváltoztatná az életemet, hogy kértem jelet, hogy biztos legyek magamban. Jött a jel, kértem még egyet, az is jött, még mindig kételkedtem, még egy jel jött.
A megérzés,belső hang,de javu,álom vagy mikor egy időben egyszerre gondoltok és mondtok ki dolgokat.
Mi 4en vagyunk tesók,anyuval ketten rendelkezünk ezzel a "képességgel".
Figyelünk-hallgatunk rá,sokat segít és így mégjobban tudunk egymásra vigyázni.Megtanultam hinni benne-bennem.Nem próbálok senkit sem meggyőzni ezekről a "dolgokról".Nem hisznek benne mert ők még nem készűltek fel.
Azok akik "éreznek", nekik feladatuk van a világba.
Én mindig hallagatok a megérzéseimre. Volt pl. egy nagyon érdekes eset: Anyu reggel felhívott, hogy rosszat álmodott velem, vigyázzak magamra. Este pedig elkezdett fájni a hasam. Elég magas a fájdalomküszöböm, de ez még nekem is nagyon fájt. Mivel hétvége volt és éjszaka is, vezetni nem tudtam, ezért ki szerettem volna hívni a mentőket. Nem jöttek ki. Nem vagyok egy nagy orvoshoz mászkálós, a legtöbb dologgal úgy vagyok, h majd elmúlik. Akkor mégis biztosan éreztem, h orvoshoz kell mennem. Igazam volt: vakbélgyulladásom volt! A lényeg az, h tudom magamról, h ha Anyu nem mondja el, mit álmodott, nem mentem volna dokihoz, akkor pedig komolyabb baj is lehetett volna.
De ez csak egy eset a sok közül. Úgy gondolom, hogy a megérzés egy felsőbb sugallat, segíteni akar. Hallgatnunk kell rá. Nekem sokszor segített a legegyszerűbb dolgoktól a legnagyobb döntésekig. És mindig jól alakultak a dolgok, amikor rá hallgattam.
Nem. Speciel arra gondoltam, hogy különböző képességekket kapsz, amelyeket felfedezel magadban életed során. Vannak amelyek hamar nyilvánvalóvá válnak, vannak amelyek bizonyos szituációban kerülnek először napvilágra.
Pl.: te nagy empatikus képességgel születtél valamilyen orvosnak vagy hasonlónak kell lenned, mert ezzel a képességeddel embereken tudsz segíteni.
Vagy olyan képességgel születtél, hogy kutató, tanár vagy tudomisén mi legyél. Ezek apró dolgok, de nem szabad figyelmen kívül hagyni. Cél nélkül nem élhet senki. Rövid hozzászólásodból úgy érzem te még nem találtad meg az életed igazi célját, és magaddal sem vagy kibékülve túlságosan. Lehet, hogy tévedek.
Szia!
Köszönöm a szavaid. Igen én mindig is mélyen éltem meg mindent, legyen az pozitív,vagy negatív élmény. Sajnos a gyermekkorom sem alakult vmi fényesen így már akkor belekóstolhattam az élet nem túl verőfényes oldalára. Talán ezért,talán nem, de elég erős az empatikus képességem és nagyon bele tudom magam élni egy-egy dologba. Rengeteget olvastam, és olvasok így volt hova menekülnöm,ha szükségem volt rá. Nagyon sokáig verseket is olvastam, amelyek széppé teszik a lelket (ajánlom mindenkinek).
Kedves Nóci!
Szavaidból érezve nagyon sok mindent átkellett már élned ahhoz, hogy ilyen fiatalon ilyen mély gondolatok nyilvánuljanak meg benned! Sok sikert kivánok az utad során! De ki tudja! Lehet, hogy te már egy sok életet megélt lélek vagy és azért vagy most ilyen korán mély gondolkodó! Akkor hát hajrá hátha közel van az angyallá válásod.Én is oda szeretnék már ezután az életem után kerülni! Időnként ugy érzem, hogy már nincs szükségem ezekre a földi butaságokra!
Mikor leszületünk erre a Földre, már egy céllal jöttünk ide.Az utunkat, a létezésünk igazi célját csak nagyon kevesen értik meg és nagyon kevesen tudják miért születtek meg, mi céllal. Én azt hiszem
már tudom. Nagyon szerencsésnek érzem azokat, akik már megtalálták az életük értelmét, mert így tudnak vmi módon tudatosan élni, és könnyebben megtalálják a helyüket a világban. Sajnos a célig vezető út nem mindig sima és egyszerű, sokszor sok fájdalom, csalódás és minden féle dolog történik velünk, de ez is kell. Ennek is van célja... ballépéseink sokszor megmutatják a helyes utat, már aki képes tanulni a hibáiból
Én is érzékeny vagyok a külvilág rezdüléseire, amely
sokszor nem is olyan jó. Én nem igazán emlékszem az álmaimra csak némelyikre, amelyeknek nem igazán tudom a jelentését, de biztosan van oka, hogy ezeket nem felejtettem el. Biztosan van mestere ezeknek a dolgoknak, de vajon ki az igazi mester? Mármint ezek
nagyon komoly dolgok és nem tudom ki nevezheti magát igazán annak. Talán az, aki képes irányítani a tudatát vagy ilyesmi.
Vajon ki ne tapasztalta volna, hogy - mondjuk - mosogatás vagy a reggeli öltözködés közben egyszer csak valami az agyába villan: kórházi ágyon fekszik az épp táborozó gyerek, vagy egy határozott hang azt súgja: ne ülj ma autóba, ha jót akarsz.
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.