Hogyan lásd az élet pozitív oldalát? (beszélgetés)
szeritem erre születni kell....
van aki mindenben a rosszat látja!
szisztok. tegnap este megnézem A filmet...
rengeteg gondolatom támadt, és azt hiszem nagyon hasznos volt... :)
Társfüggőség.
Páromnak van egy ismerőse, nem nevezném barátnak, nem annyira szoros a kapcsolatuk. Kedvelem a srácot, de süvít belőle az, hogy pótemberekre van szüksége. Naponta keres valaki mást, hogy foglalkozzon vele, képes piti dolgokért telefonálni. Ezzel még nincs is semmi bajom, - azon kívül, hogy valakinek ki kellene már rángatnia őt ebből - de egy idő után kellemetlen, amikor az ember a Párjával lenne inkább. A srácnak meg kétnaponta bulizhatnékja van. A ciki az az, hogy a baráti körükben szinte mindenkinek van valakije, így nem nagyon tud a "körhöz" tartozni.
Anyukám és testvérem igencsak depresszióra hajlamos. Sajnálom őket. A tesóm előtt nem volt a hiteles apa jelen. Ezért olyan, amilyen. Anyukámat pedig rengeteg rossz élmény érte. 2 félre sikerült házasság, két félre sikerült kapcsolat. Bár az utóbbiban még igyekszik 'fent maradni'. A fia agresszív, az apja alkoholista, aki zsarnokoskodik is, érzelmileg manipulálja a családját. A párja mellett nem tud kibontakozni. Egy gyereke már meghalt. 49 évesen nem talál munkát, meg is mondták neki egy tanfolyamon, hogy azért ne reménykedjen annyira. Elmerült az anyagi csődben, a gondokban, és én nem bírom kirángatni őt. Tegnap is kiborult. Sorra mentek tönkre a mosógépek. Az egy percig tartó sorozatos áramszünetek miatt. Az internet is elszáll emiatt...nagyon sok apró gond felhalmozódik benne. Megértem, de nem tudok mit tenni vele, ehhez kevés vagyok. Tesóm is labilis állapotú, a múltkor elbeszélgettem vele, és még a blogjában is megemlített, hogy most hála nekem, kicsit jobban érzi magát, és nem akarja azt csinálni, amit nagyapám. (...)
Fiatal korom ellenére, nagyon sok nehéz pillanatot éltem már meg. Olyanokat, amikről nem beszélhetek a családi szégyen miatt. De tudjátok mit? Én igenis beszéltem róla. Elmondtam a barátaimnak, kiírtam magamból az interneten, hogy mit tett a nagyapám, hogy mekkora traumát okozott vele. Butaságnak hangzik, de az tényleg segít, ha mások szomorú történeteit olvasod. Akkor elgondolkozol, hogy te problémád nem is olyan nagy, mint a másiké. Bár mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Nagyon örülök magamnak, annak, hogy létezem, már kislány korom óta optimista szemléletű ember vagyok. Szeretek másokat is a pozitív oldalra terelni, de ez csak akkor megy, ha hagyják is az emberek! Kettő kell hozzá!
Szóval nálam ez alap természet, lehet, hogy történnek rossz dolgok, de az ember nem tud mindig jó kedvű lenni. Hiába optimista, nem Isten! Anno kedvenc tanárom mondta, hogy volt egy ismerőse. 33 évesen meghalt a nő, olyan betegségben, ami kiskorától kezdve benne volt, de nem tudtak róla semmit. Lefehéredett arccal figyeltük amit mond. Erre mélyen a szemünkbe nézett, és azt mondta: de mindenki úgy áll hozzá, a családja, a barátok, hogy de legalább élt 33 évet. Gondolkodtam, hogy a 'minden rosszban van valami jó' duma mennyire igaz halálesetekre. Erre nem lehet felelni. 5 éves voltam, amikor meghalt a bátyám 16 évesen. Máig bennem van anyu síró arca. Ezt nem lehet feldolgozni. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy esetleg ott egy másik gyermek is, és más dolgok, ami vigasztalhat, boldogabbá tehet minket.
Elég sokáig nem volt kapcsolatom, mert - azt mondják válogatós voltam - vártam az Igazira. Akiről tudtam, hogy nem lesz tökéletes, de így is álltam hozzá. S lám, találkoztam Vele, és már jó ideje boldogítjuk egymást. Mert türelmes voltam, meghozta a gyümölcsét, vagyis a rózsáját. :))
Minden nap érhetnek apróbb kudarcok, de mindig legyen a szemed előtt, hogy van miért felkelni, és te többre vagy képes! Szőj álmokat, tegyél értük. Ne félj attól, mert ha kapsz egy kis pozitívat, rögtön negatív dolog van mögötte. Tény, hogy jó után rossz történik, ez egy körforgás. De nem véletlenül kapsz pozitív élményeket! Nem azt kell gondolni egész életedben, hogy te különleges vagy. De hogy értékes, az biztos. A családodnak, a párodnak, barátaidnak pedig különleges vagy. Fogadd el magadat, az álmaidat, és hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy te szeretnéd. Milyen káosz lenne már, ha mindenkinek a vágya teljesül.
Van egy idézet, ami nagyon tetszik:
"Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit szeretnél, néha csodálatos szerencse."
Kiskorom óta csak hímnemű barátaim vannak, ami elég rossz tud lenni. Persze az is tény, hogy velük érzem igazán jól magamat, de néha jó lenne egy barátnő is. Megszoktam, bár vágyom rá. De jól tudom érezni magamat így is. Van Párom, olyan Párom, akivel, ha még megérjük, tudok tervezni egy közös élet reményében. A körülöttem lévők nem vesznek komolyan, mert általánosítanak. Ezt is megszoktam már. Túl kell lépni az apróságokon.
Nincs kedved menni suliba? Ha nem jössz ki a környezeteddel, akkor ez érthető. Akkor varázsolj magadnak egyedül szép napot. Mindent lehet, csak akarni kell. Örülj, hogy élsz!
Elnézést a sok dumáért, köszönöm, ha elolvastad! :o)
Köszönöm!
...Igen,erről beszéltem.....:(
De nem adom fel,lehet,hogy nekem kell továbbfejlődnöm,és "felnőni" a könyvhöz.
Attól függetlenül ami az én életemben történt,"próbálok"pozitív "maradni.Nem haragszom az emberekre,örömmel megyek be a munkahelyemre,mert ott kedves szerető kolléganőim vannak.Nem töltöm a nap 24 óráját sírással,sem önsajnálattal.Annyira nem,hogy nem is szoktam mások előtt sírni.Nem áll szándékomban megkeseríteni a környezetem életét.A fiam sem örülne,ha az anyjáról egy örökösen bőgő,rosszkedvű kép maradna meg,mikor felnő.
Persze vannak rosszabb napok,sőt,pokoliak!Ilyenkor magamra huzom a takaróm,és bevonulok a magányomba...Mert erre van szükségem.
Az élet megy tovább.És mi akik itt maradtunk,mi maradtunk egy család.
Csak a TITOK értéke számomra nem ugyanaz,mint mikor olvastam.
Megváltozott,átértékelődött.
"Valahányszor megbotlasz,kelj felj!
Azután mosolyogj,és lassan,kitartóan és tévedhetetlenül haladj tovább a törekvés útján"
/Sri Chin Noy/
alapvetően az ember társas lény, ez tény
de vannak emberek, akik kifejezetten társfüggők
ezek az emberek mástól várják, hogy jó kedvük legyen és mindig mindent megmondjon, hogy mit csináljon. Ha viszont ez az "ideális" kapcsolat tönkremegy, akkor olyan depis lesz, hogy csak na..., mert ugye tőle függött az egész élete. Na ez az, ami gáz.
társfüggő vagy
emelett negatív
ráadásul nem is ismered saját magad és korlátaidat
a topic nem erről szól
Én így képzelem. Vagyis így látom nap mint nap. Akinek van valakije az boldog és sok jó történik vele. Nekem nincs semmim és semmi említésre méltó nincs az életemben. Az hogy megúszok pár felelést az molyfing. Nem erre van szükségem hanem arra mikor régen kifeküdtünk a főtéren a fűbe és csak nevettünk mindenen. Ezért útálom hogy mindenki marhára szerelmes és jókat bulizik és mégjobban útlom ha ezt közzéteszik mondjuk egy faliújság üzeneten vagy msn-en.
mennyi útálom. Nem csoda hogy vagyok aki vagyok.
Tavaly tanév végén mikor már nem szóltak hozzám az osztálytársaim rohadt szánalmsnak éreztem magamat és elkezdtem irogatni a depresszio.hu-ra. Aztán rájöttem hogy amíg oda írogatok hozzászólásokat addig csak megerősítem hogy az legyek így egyik napról a másikra abbahagytam. Nem is érdekel. Próbálom megjátszani hogy jól vagyok de amikor rajtam kívül 28 másik ember vidáman elvan akkor ez szinte lehetetlen. ÉN még mindíg nem tudom mit kéne tennem hogy jobb legyen. Másoknak tanácsot adni sokkal könyebb mint magunkon segíteni.
Néhány hozzászólásom úgy hangzik mintha megváltoztot volna az életem a nagy TITOK-tól és mint valami avatár szórom a tudást és továbbfejlesztem a módszert és egyre jobb dolgok történnek velem pedig az életem egy mókuskerék. Minden nap ugyan az történik és legbelül rohadt irigy vagyok mindenkire aki boldog. És ugyan ki akar kapcsolatot teremteni olyannal akivel láthatóan senki nem foglakozik. Én se mennék oda magmhoz hogy Hello mi?
Miért kellene a jókedvünköz állandóan valaki más???
Társfüggőség?
A csoda nem más mint valami amit nem tudunk megmagyarázni azok alapján amiket tanítanak nekünk. Minél kevesebbet tudunk annál több csoda történik velünk ezek szerint. Vanaki csodának tartja a rákból való kigyógyulást van akinek egyszerűen annyit mond: bármit lehet csak akarni kell. És ez mindent magában foglal.
Van egy évfolyamtársam aki egy évet kihagyott mert cserediákkén külföldön volt, aztán visszajött, egy teljesen idegen osztályba ahol mindenki fiatalabb nála, és mégis folyton mosolyog. Persze lehet hogy egyszerűen csak elmebeteg, vagy gyagyás de valamiért mindíg mosolyog. Ha rámosolyogsz mégjobban mosolyog és zavarba jön és elfordítja a fejét mint egy zavarban levő kislány, pedig egy nagydarab magas srácról van szó. nem tudni minek örül. Gondolom csak jó dolgok történnek vele. Én sose mosolygok szinte és nem is mutatom ki ha jól is érzem magam és nem is történne meg a csodák. Ahhz hogy jókedvünk legyen kell valaki aki jókedvre derít. Hogy megszerezzük ezt a valakit ahhoz kell egy kis jókedv. Ez végtelen hosszú. A valaki amúgy lehet egy kisállat is.
Nem azért írtam,kösz jól vagyok!!!És én sem gyülölöm a gyerekeket,és azokat a családokat,ahol minden ok...egyszerűen csak a TITOK-hoz füződő reményveszettségemet szerettem volna tudatni.Pokolba az egésszel!
Gondolkozhatsz te pozitívan,ha a környezetedben élők másként gondolkoznak,és te átveszed az Ő rezgésüket,és közvetve vagy közvetlen de hat rád a sorsuk.Márpedig a gyermeked sorsa,a tiéd is.Lehet,hogy Ő vonzotta be magának a balesetet,de mivel az anyja én vok,így én is "kaptam",hiába nem gondoltam ilyesmire,és semmi olyanra,hogy a gyermekeimet tragédia érheti.Egy családon belül az emberek "szinergiában"müködnek.Vagyis minden veled együtt élőnek add át olvasásra,így biztosan sikerül az életmódváltaás....
Ellenben van nagyon sok olyan könyv,mely az én esetemben nyujtott segítséget.
És nem kedvszegésnek szántam,de a tények magukért beszélnek.Depressziós pedig az,aki annak hiszi magát...
Te csak keresd a szerelmet,és ha nagyon szeretnéd,meg is találod!Kívánom,hogy így legyen!
nem tudom. A nagy dolgok nem jöttek még össze de a picik meg sorra jönnek. Nem tudom mi lehet a baj.
"Nincs Semmi Baj"
Ez az amit nem szabad mondogatni mert mindhárom szó totál negatív jelentésű és így együtt mégroszabb és mégis egy csomóan ezzel nyugtatgatják beteg barátaikat, családtagjaikt vagy a síró gyereküket, vagy ha valami pénzügyi problémájuk akad vagy bármi. Anyukám hívta föl rá a figyelmet.
Meg úgy általában tagandni nem szabad. Vannak osztálytársaim akiket ha kihívnak felelni akkor mindíg azt mondják: "úgy tudtam hogy ma én felelek". Hát ha tudtad akkor naná hogy te felelsz mert biztos voltál benne. Mégha nem is gondolta tényleg úgy de kimondta akkor ezt seíti elő. Mindíg azt kérem óra előtt hogy más feleljen. Már 4 hét eltelt de még kb semmit sem tanultam itthon. Abból élek amit órán összeszedek, meg szünetben ha tanulok.
További ajánlott fórumok:
- Válás - Új életet kezdek, tarts velem! ... csak pozitívan!
- A pozitív gondolkodás valóban jobbá teszi az életet?
- Légy boldog, vonzd be a jót az életedbe, gondolj pozitívan! DE HOGYAN??
- Akik meditálnak - milyen pozitív változást hozott az életetekbe?
- Csodák és pozitív történetek az életről
- Pozitív idézetek, amik mégis rávilágítanak az élet kevésbé szép dolgaira is.