Apa nélkül, de vállalta... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Apa nélkül, de vállalta...
Csak torlódnak az érzések, a gondolatok...
ilyenkor áll el az ember szava... szorít a mellkas, gombóc növekszik a torokban...
Istenem, segíts, hogy a fájdalom szűnjön, a bánat tűnjön... végre enyhülés jöjjön.
Szeretettel gondolok Rá és minden szenvedőre.
Örülök, hogy a sors a cikkedhez vezetett és rávett a fórum végig olvasására.
Én is nagyon sajnálom! :( Azt hiszem, most még nagyobb szüksége van olyan barátokra, mint amilyen te vagy..!
Sovány vigasz, de valahol minden úgy lesz majd egyszer jó, ahogyan megtörténik. Ez most is és később is tragédia marad, de minden rossz dolognak is van értelme az életben, nemcsak a jóknak. Csak mindig idő kell hozzá, hogy az ember meglássa, megtapasztalja, hogy mi is az. "Valaminek a vége mindig valami újnak a kezdete."
Sok erőt kívánok nektek!
... és Isten azt mondta: NEM
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem
legyen egészséges.
De Ő azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
A teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke.
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy áldását adhatja - a boldogság
rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt felelte: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól,
és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést.
De Ő azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy a afejlődés az én dolgom,
De hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat megszeretni,
Úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezdet érteni.
Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amely erőssé tesz.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot...
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy
segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket...
és Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt
És imáim meghallgatásra leltek.
Nem értem minek vitatkoztok luxikával.Ő lekezel, te feldühíted magad. Mindenki magánügye hogyan szül., hogyan él. Ha ő attól boldog, tegye amit akar.A lényeg az, hogy világra jöjjenek a babák és szeretetben nőjenek fel. Biztonság és szeretet...ez a kettő kell nekik:)
egyébként kérek én is címet! Köszi!
a jól élő cicamacák félnek egy kis fájdalomtól.
És ha úgy gondolkozott volna anyu ahogy te nem lennék.
Én nem vitatkozom erről,szia éljetek megfontoltan boldogan!
hát először is,az én dolgom mit ítélek el mit nem,van önálló döntésem,nem vagyunk egyformák lehet véleményem,én úgy gondolom semmit nem lehet előre eldönteni semmit,főleg nem gyerekkel kapcsolatban.
nekem indított szülésem volt,mert veszélyben volt a lányom élete,megszültem simán,és ezután is így szülök ha csak lehet,dönntse el a baba mikor akar jönni(persze ha muszáj a császár a baba érdekében)az más,és azt is döntse el mi akar majd lenni,nem tudhatod neked mi jöhet közbe és szegények lesztek és lehet egyszerű eladó akar majd lenni a lányod,nem értek egyet azzal amiért idő előtt kiszedetted ennyi.Az én véleményem,nem lehet ennyire előre tervezni!
A programozott szüléseket én is mindig elítéltem, had döntse már el a baba, hogy ő mikor érzi,hogy a világra akar jönni, persze nem abban az esetben,ha túlhordja az anya, hanem a 40 héten belül, és ne az anya döntse el, hogy én most terveztem meg mindent, neked most kell világra jönnöd...
Az, hogy valaki egyéjszakás kalandba bonyolódik valakivel, az az ő magánügye, és az vesse az illetőre az első követ, aki nem követte el...
Az ő gondja lesz, hogy megbírkózzon a feladattal, és meg is fog, mert rá lesz kényszerülve...
Hisz abból fog majd tanulni a későbbi jövőre vonatkozóan...
Köszi a nevében is.Igen mégha kicsi az esélye is előfordulhat,nála nagyon durva ez a betegség,a családjában nőágon senkinek sincs gyereke emiatt,policisztás petefészek,van menstruáció sokszor,bár neki az sem volt csak néha,és nincs peteérés.
Holnap kiderül minden rendben van-e és milyen lesz a baba.
Én is kívánok minden jót É-nek és a pici babának is! Segíteni sajnos semmivel nem tudok, de a tiszteletem akkor is az anyukáé! Bátor és felelősségteljes, amit felvállal.
Viszont egy megjegyzést hadd fűzzek a történethez. Nem tudom, pontosan mi a PCOS, milyen összefüggések vannak a hátterében, de abban egyre biztosabb vagyok, hogy csak egyetlen esetben nem lesz biztosan gyerek: ha a nőnek eltávolították a méhét. Egyéb esetekben bármi megtörténhet! Nem egy ilyen esetet hallottam/olvastam/láttam magam is.
Pl. az én férjemnek is így született a fia. Az akkori barátnőjének 3 különálló orvos is azt mondta, hogy soha nem lehet gyereke (hogy mi miatt, nem tudom) - ehhez képest most várja a harmadikat... ("Sajnos" nálunk a férjem járt rosszul, az exe kirúgta még terhesen.)
Szóval szerintem minden nőnek, akkor is, ha azt bizonygatják neki, hogy nem lehet babája, muszáj óvatosnak lennie, ha nem akar egy ilyen igen nehéz helyzetbe kerülni...
(Úgy gondoltam, érdemes lehet ezt is leírni.)
További ajánlott fórumok:
- Mennyi ideje tartó kapcsolatban vállaltatok gyereket?
- Jól döntöttem, hogy nem mentem férjhez és nem vállaltam...
- Ha apródon eladtam s az illető vállalta, hogy ajánlás nélkül küldjem el a csomagot, mi a bizonyíték hogy tényleg megkapta vagy sem?
- Miért vállaltatok második..harmadik stb. babát?
- Ti a kapcsolatotok kezdete után mennyivel vállaltatok babát és miért akkor?
- Mennyi idő múlva vállaltátok a harmadik babát?