Jól döntöttem, hogy nem mentem férjhez és nem vállaltam... (beszélgetés)

Már én sem megyek férjhez, alkalmatlan vagyok rá.

Nem tudok nyakkendőt kötni.🤣🤣

Ha neked így jó, legyél boldog és ez tartson is ki!

Volt egy idős házaspár ismerősöm. Flancos életük volt, sok pénz, utazások, barátok, partyk, stb. A férfi beteg lett, gyógyíthatatlan. Akkor mondták, hogy egyet bántak meg életükben: nem lett közös gyerekük. Mert nem akartak, lehetett volna. 80+ évesen bánták meg.

Amikor a nő egyedül maradt, megcsimborodott az agya. A távoli családtagok után kapálózott. Azok letojták, csak elrakták a hatalmas örökséget utána.

Az is szingli, aki "egyedül maradt". (A lényeget tekintve.) S ha kedve szottyan, a "szingli életformát választott személy" is ugyanúgy megváltoztathatja az életformáját, mint az olyan magányos ember, aki "egyedül maradás" következtében szingli.

Szerintem.

Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire megosztó és nehéz ez a téma.

Biztos vagyok benne, hogy döntésednek volt előzménye is.

Senki sem úgy kel fel reggel, hogy , “…á, úgy döntöttem, mától szingli, magányos farkas leszek!”

Minden okkal történik. …ami a múltban történt, az befolyással lesz a jelenre. …de minden élethelyzet, adott probléma a lelki fejlődésünket szolgálja. Okkal történnek a dolgok, például a rossz azért, hogy előidézze a jót…

S amint ezt felismertük, teljesen más életszemlélettel kezdjük látni a körülöttünk történő eseményeket. Viszont nem mindenki ismeri fel.

…de ez a te döntésed. Élj belátásod szerint. Sok sikert!

Nagyon fals elképzelésed van a szinglikről.

Szingli egy választott életforma és a legkevésbbé sem vágynak hagyományos párkapcsolatra.

Amit felvázolsz az az egyedül maradtak csoportja. Ők nem eldöntötték, hogy egyedül élnek, hanem így maradtak.

Számos oka lehet annak, hogy valaki nem vállal gyermeket, mivel a nőkben olyan mélyen van biológiailag kódolva a gyerek iránti vágy, hogy ha nem tudják megélni, akkor személyiségük valamiképpen torzulhat.

A szingli valójában olyan fiatal, aki mindennél jobban vágyik egy hagyományos párkapcsolatra, ám azt valamilyen okból (eddig) nem sikerült megvalósítania.

Egyesek nem találják meg a megfelelő partnert hozzá, kifutnak az időből, vagy egészségügyi okok miatt képtelenek, illetve a karrier miatt, esetleg csalódnak és lemondanak a gyermekvállalásról, másoknak a gyerekkorban elszenvedett rossz bánásmód, és a szeretet hiánya lesz hatással egész életükre, gondolkodásukra...

Arra utaltam (ezek szerint sikertelenül), hogy nem én vagyok az, akinek bizonyítani kellene, hogy nem rosszindulatból írt véleményt. Nem vagyok senki védőügyvédje, egyszerűen annyit írtam már a legelső posztomban is, hogy én nem láttam semmi kivetnivalót Maithuna hozzászólásában.

De mivel ő nem érez továbbá sem késztetést arra, hogy reagáljon, én tovább nem kívánok senki céltáblája lenni.

Ha visszaolvasod az eddigi hozzászólásaimat, egyértelműen látszik, hogy nem kortesbeszédnek szántam. amit írtam.

Ami pedig a legfontosabb: ezt, az első hozzászólásomban neked írtam: "Ha te így vagy elégedett az életeddel, ahogy leírtad, az úgy van jól. Ha más másként látja, nem baj." Ugyanezt megerősítettem a továbbiakban is. Tovább nem rágom a gumicsontot.

Mindenki élje az életét, ahogy neki jó! Szingliként, gyerek nélkül vagy családban.

Erre most kizárólag azért reagálok, mert akik nem olvassák az előzményeket, és azt, hogy ki kinek a hozzászólására reagál, azoknak úgy tűnhet, hogy tőlem idéztél.

Vannak, akik egyszerűen beleolvasnak egy-egy fórumba, az előzményeket nem olvassák, de rögtön rámarnak valakire, mert nem összefüggésében látják a hozzászólásokat. Nem rád gondolok.

Az egészből azt szerettem volna kihozni, hogy a hozzászólásod a felületesen olvasó emberek számára úgy tűnhet, hogy én írtam azt, amire úgy reagáltál, hogy kőkemény ítélkezés, egyfajta örömrombolás. Holott csupán azt írtam, hogy Maithuna véleménye az, ami.

Ebből az egészből, amit írtál, annyi vonatkozik rám, hogy igen, ezek szerint tényleg eltérő definíciónk van a véleményről. Szerintem nem gond. Nekem legalábbis nem az.

Én meg arra lennék kíváncsi, vajon miért bököm a csőrikédet?

Biztosan van valami oka, kis csattanó maszlag.

Nem kell hozzám szólnod, akkor én sem teszem. Most is felesleges volt. De én legalább érdemben is hozzászóltam a témához, és senkit nem bántottam.

Csak mondom, engem sem sikerült megbántanod. Nálam ugyan nem érsz célt. Nyilván magadból indulsz ki, amikor azt írod, "baj van az idegeiddel".

Nem kell írnod többet, figyelmen kívül fogom hagyni.

Nyugi.

Ha kioktatásnak értelmezted a hozzászólását, tényleg nincs miről tovább beszélni.

Másként látom, de nem is nekem kell itt bizonygatnom az ellenkezőjét.

Mindenki úgy él, ahogy neki jó. Mindenki úgy érez, ahogyan a pillanatnyi helyzete diktálja.

"Persze lehetnek az életedben barátok, hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatok, de ezek pótszerek. Igenis szüksége van normális, hosszútávú párkapcsolatra a nőnek és a férfinek is. Mert így kerek a világ. Bocs, nem akartam elrontani a kedvedet...."

A vallomástevő mindene ami van (amúgy nem tudjuk mije, kije van) az csak pótszer, ne örüljön a vallomástevő mert hosszútávú párkapcsolat nélkül nem kerek a világ.

Ez vélemény? Nagyon eltérő definíciónk van a véleményről.

Ez kőkemény ítélkezés, öröm rombolással (vagyis próbálkozással). Vannak emberek akik úgy próbálják magukat igazolni, jobban/jobbnak érezni, hogy a másikat lehúzzák. Hááát én inkább ezt érzem, mint véleményalkotást.

Nincs baj, mondja el a véleményét, de ne úgy, hogy az a tuti. Számára biztosan az.

Minden mondatát meg tudnám kérdőjelezni (írtam is hosszan, de aztán töröltem). Nem feszegetem.

De a vége "Mert így kerek a világ. Bocs, nem akartam elrontani a kedvedet...."

Ezt én kioktatásnak értelmezem

Most csak azért erre a hsz-re reagálok, mert nem akarok többekére külön-külön írogatni.

Pont erről van szó (szerintem). Az ő világa. Ahogy Maithuna látja a dolgokat a saját szemszögéből.

Nem látok benne semmi kivetnivalót. Nem rosszallóan írt, nem ítélkezett. Tanácsot sem adott, nem követendő példának szánta a véleményét.

Ehhez képest elég sok negatív hsz-t birtokol. Nem értem az okát.

Ha te így vagy elégedett az életeddel, ahogy leírtad, az úgy van jól. Ha más másként látja, nem baj.

Ez mindenkinek a saját döntése. Ha így érzed jól magad,akkor senkinek semmi köze hozzá. Én nem cserélnem el semmire sem az életemet. Csodás érzés,amikor a kisfiam kis kezecskéivel megsimogat. Ő még úgy szeret,ahogyan vagyok,nem ítélkezik,nem úgy mint a felnőttek többsége,hogy csak érdekből van az ember mellett. Na de ez más téma.

A házasság más tészta. Csatlakozom az előttem szólókhoz az csak egy papír. Társad lehet úgy is,ha nem házasodtok össze.