Mennyi ideje tartó kapcsolatban vállaltatok gyereket? (beszélgetés)

Te egyértelműen irigy vagy.

Nagy gondok vannak veled.

Miért gondolod azt, hogy csak az volt a lényeg, hogy valaki megfektesse és a nyakába akaszkodjon?

Ez gusztustalan és gerinctelen, innentől egy percig nem csodálkozok, ha nem kellesz senkinek. És igen, valószínű, hogy még 40 évesen is ezen fogsz görcsölni.

Ha néha kimozdúlnál,rájönnél,nem csak a tv-ben léteznek!

Annyira lehangoló a gondolkodásod,h gondolom ez kiül az arcodra is,úgyh ne csodálkozz,h nem kellesz egy életvidám, humoros,intelligens pasinak! Szerintem keress valami depis fickót,aztán kesereghettek a fene sz@r múltatokon a 4 fal között! Hogy bugyikázás lesz-e, nem tudom,de legalább lesz melletted valaki,aki segít utálni az életet!

nem nagyon lehet mit mondani neked, mert mindig csak siránkozol és csak negatív dolgok ömlenek belőled. a jókat, a lehetőségeket, a tanácsokat, amiket már rengeteg embertől kaptál, meg sem hallod, csak fújod tovább az önsajnálatot. holnap a fejedre eshet egy tégla, senki nem tudja, mit hoz számára a jövő. 50 évesen te úgy akarsz visszanézni az életedre, hogy de hülye voltam, mindenem megvolt, minden lehetőségem, de én csak sírtam a négyfal között és sajnáltam magam?

csinálj programokat, járj el a barátaiddal, találj hobbit, sportolj, vállalj önkéntes munkát, válassz valamilyen tanfolyamot, ami érdekel, csupa olyan dolog, amikből pozitív élményekkel töltődhetnél, új barátokat szerezhetnél és talán a párodba is belebotlanál

vagy nyiss még 40 új fórumot, amiben ugyanarról a dologról sírsz, hogy te senkinek nem kellesz, mindenki más jobb nálad. nem is értelek, mert mintha nem is keresnéd azokat a lehetőségeket, amikkel változtathatnál a mostani, nem szeretett életeden

Én nem is az hogy irigylem. Jó, az is, hanem az van bennem hogy "És mi van ha nekem nem fog sikerülni az ami neki?" mert ha tudnám hogy 3 év múlva lesz pasim, és 5 év múlva gyerekem akkor nem aggódnék. De így az van bennem hogy telnek az évek és semmi. És mi lesz ha soha nem is lesz.

Van egy ismerősünk, bíró. Most 50 év körüli. Neki soha sem volt férje, hanem 30 éves kora környékén egyedül vállalt gyereket. Hogy ki az apja senkinek sem mondta el, egyedül nevelte fel, az ő nevét is viseli. Szépen élnek ketten. Ez is egy alternatíva mondjuk, de neki ott a nagymama. Én ilyet sem tehetek, meg annyira nem is szeretnék.

De egyedül meg...

Vele soha sem volt igazán jó a kapcsolat. CSak mostanában úgy ahogy.

Ennyire már nem akarok visszamenni a múltba, de eleve az hogy 2 anyától vagyunk, válás, öröklés stb.

Az ő anyja mindig gyűlölt engem meg az én családom. Soha sem volt igazán testvéri a kapcsolatunk.

ez szomorú, de előbb-utóbb mindenkinek meghalnak a szülei, nagyszülei. van fedél a fejed felett, van munkád, nem nyomorogsz, egészséges vagy, normális a külsőd, megvan minden lehetőséged, hogy olyasmire fordíts időt, figyelmet, amit szeretnél. független vagy, fiatal vagy, ha most nem tudsz semmit kezdeni az életeddel, akkor később pláne nem fogsz tudni mit :)

nyavalyoghatsz, irigykedhetsz még hosszú évekig, és sajnáltathatod magad, de attól még neked nem lesz jobb. ha változást szeretnél, változtass. de ezt már az összes neveddel, az összes fórumodban mindenki megmondta már neked, milliónyi tippet kaptál, merre indulj, hol keresgél, de te még mindig ugyanott tartasz. hogy másoknak bezzeg milyen jó, és neked milyen rossz, és semmi vagy és senki nem akar téged.

bocsi, de nekem tipikusan az a negatív energiavámpír vagy, akit messzire kerülnek, hogy ne vedd el mások életkedvét sem :) ha a tesód terhes, ezek szerint van egy tesód, és bővül is a családod, nem vagy egy szál egyedül :) de ha ilyen maradsz, előbb-utóbb tényleg mindenki el fog kerülni, és 30 macskával végzed majd siránkozva, hogy de hát téged miért nem szeret senki sem, amikor mindenki mást szeretnek

Ne sitánkozz már tegyél az életedért.

Nekem/nekünk sincs senkin, a szüleim 4 éves koromban meghaltak gyerekotthonba kerültem, a férjemet egyszerűen beadták nem kelltt a szüleinek, semmiből indultunk minden téren, az érzelmi fele sokkal rosszabb...nem mondom most hogy gyerekünk lesz nem félek de nem vagyok és soha nem voltam féltékeny emberekre akik családban nőtek fel. Neked legalább ott a testvéred, ha nem fúrnád, segítenéd helyette akkor talán mikor ott lesz az idő ő is segíteni fog! Ne légy rossz májú mert ő is az lesz veled....

Megvan? Semmim sincs. Csak az anyagiak. Tudom ez most betegen hangzik hogy CSAK az anyagiak, becsüljem meg a pénzem mert más nyomorog, éhezik, de ez nem tesz boldoggá. Mert eleve az hogy olyan áron van amim van, hogy körülöttem mindenki meghalt mikor még gyerek voltam. A nagyimon kívül senki olyan nincs akire számíthatok. És azt nyomatja mindenki hogy "Ideje lenne összeszedned valakit mert nagyanyád ki tudja meddig él még?" és az van bennem hogy igen. Láttam hogy anyám 46 évesen meghalt, tudom milyen sz*r az élet. Láttam hogy éveken át szenvedett, míg a rák volt az erősebb. Aztán jött apám halála.

Annyira üresnek érzem magam. Eljárok dolgozni, van munkám. De semmi boldogság nem ér engem.

Sajnálom anyudat!

Nekem 2 gyerekhez 2 nagymama van,de egyikre sem számíthatok igazán! Anyám vigyáz rájuk,max. fél órát,míg szoliban vagyok. Nem is akar többet,és már nem is tud. Anyósom 2 órára van kalibrálva,de ha abba becsúszik mondjuk az uzsi,akkor ki kell raknom feldarabolva a gyümölcsöt,mert magától eszébe nem jut,de még feldarabolni sem. Szóval,a nagymamák megléte nem garancia a segítségre. Pedig gyerekként a párom is, én is a mamáknál sok időt töltöttünk!

Szerintem ez tok jo! Nezd a jo oldalat! Szuper nagyneni leszel:)

Mert gondolom, be akarja majd fejezni a sulit es egy csomoszor rad bizza majd, sot, kielheted azt a vagyadat is, hogy oltoztetgeted, jatszoterre viszed, stb. De mindemellett meglesz az a lelkesedes is, ami ugye abbol jon, hogy nem kotelezo ez a feladat, hanem mint nagyneni vagy! Mert igy egesz mas, ejjel aludhatsz is:)))

Aztan majd kialakul neked is!

Mondjuk, letezik olyan, hogy valakinek vegig megjon a menzesze, ebben lehet, hogy nem hazudott, de ha csak keveset hizott, es vekony, akkor is azert mar a 6.honapban terhes kinezete van (mint masnak 3-4 honapos terhesen), es a mozgast ereznie kellett volna, foleg, ha nem latszik a pocak ugye, mert vekony es keveset hizott, ebbol az kovetkezik, hogy a magzatviz is kevesebb (mert pici a poci, nyilvan nincs annyi magzatviz), es emiatt erosebben erzik a baba mozgasat.

Meg ha eleteben eloszor is terhes, keptelen vagyok elhinni, hogy ezeket a dolgokat nem vette eszre (a baba mozgasat)

Nincs garancia arra sem, hogy ha valaki sok-sok evet egyutt van, akkor a gyerek miatt nem fog szetborulni az egesz kapcsolat, es arra sincs garancia, hogy csak mert frissen jottek ossze, nem fognak egyutt maradni.

Mindenkeppen felelotlensegnek tartom nem vedekezni, es egy honap korainak tunik de akkor is, a dolog kimenetelet nem a kulvilag donti el, ne probald meg kivulrol megjosolni, hogy jajistenem, ugysem maradnak egyutt, mert letezik ellenpelda! Ha pedig nem szeretik egymast megsem, majd tanulnak a hibabol es kesz.

neked az a legnagyobb bajod, hogy nagyon keserű vagy, irigy mindenkire, még a hozzád közelállókra is, nem tudsz örülni semminek, és semmi szépet, jót nem látsz meg magad körül, nem becsülsz meg semmit. azt akarod, hogy szeressenek, akarjanak, de tulajdonképpen te sem szeretsz és akarsz semmit és senkit. nem gondolod, hogy így nehéz lenne bármilyent jót megélni az életben?

ilyen fiatalon hogy lehetsz ilyen? mindened megvan, ami csak kellhet egy jó élethez

Nekem van lakásom. Vagyis házam. Amikor anyukám meghalt örököltem tőle, mivel én voltam az egyetlen gyereke.

Ez is: van aki azt mondja hogy "neked már van házad, neked ez meg van oldva" ja van. Úgy lett hogy anyám meghalt és emiatt van. De amúgy mit tudok felmutatni? Semmit. Ha ő nem halt volna meg semmim sem lenne. Ráadásul k*szottul hiányzik. Nekem soha sem lesz senkim aki segítsen, aki támogasson már. Nagymamám is 86 éves. Már kb én támogatom őt. Szerencsére önellátó, tud mozogni, szellemileg testileg rendben van, de idős. Őrá ha egyszer gyerekem lesz nem számíthatok. Nem is hiányozna neki egy csecsemő.

Szóval áhhh jó sz** az életem.