Szerintetek hosszabb ideje ellaposodott párkapcsolat még menthető?Vagy az újdonság varázsa semmivel nem pótolható? (beszélgetés)

TE nem a férjemről írsz? :D Mert ez a jellemzés pontosan ráillik!

A témához hozzászólva csak annyit,hogy akkor érdemes egy kapcsolatot helyrehozni-foglalkozni vele,ha még vannak érzelmek.Mindenkinek tisztáznia kell saját magában,hogy szereti e még-mert csak ez számít!Akkor van értelme.Sajnálat,vagy érdek ne vezéreljen.Ha nem vagy tisztában az érzéseiddel,egyszerűen csak gondolj arra,milyen lenne,ha elhagynád,ő pedig pár napra rá egy nálad sokkal csinosabb nővel jönne össze-tartósan :) nem kalandra gondoltam!

Ha van benned egy kis féltékenység- talán még érzel valamit iránta :)

Én így teszteltem magam-amikor eljutottam arra pontra,hogy a házasságomnak vége.

Most pedig arra gondolok,hogy mindegy már ki, csak vigye a férjemet :( de jó messzire!

Legnagyobb álmom lenne,ha a férjem benőzne,de nincs ilyen szerencsém :(

A mókuskerék napokon is rád kell törjön az érzés, hogy szereted azt az embert! - és pl. spontánul meg is írhatod neki! Hidd el nekem, a férfiak is kimondhatatlanul örülnek neki!

Vagy újra fel kell egymást fedeznetek.

De szerintem ez csak akkor megy, ha még szeretitek egymást.

Próbálnám elkerülni...

Ha nem lehet, elbeszélgetnék vele őszintén, nyugisan, hogy ugyan nézzen már magába...

Ha ez sem a hat akkor nem tudom.

Mostanában még a csapból is az ellaposodott kapcsolat folyik!

Nem értem, miért. Egy kapcsolat nem lehet ugyanolyan mondjuk 15-20 év múlva, mint az elején. Szerintem az első pár év még mindig a kapcsolat elejének számít. Ha pár hónap után lapos, ott valami nagy baj van. Lehet, hogy a túl forró kezdés után hamar kiég? Szerintem túlidealizált képe van egyeseknek egy párkapcsolatról, valamiféle álomvilágban élnek, lehet, hogy amerikai álomfilmekből szerzik a tapasztalatokat. Ha két ember alapjában véve megérti egymást, és elmúlik a rózsaszín köd, akkor is kitartanak egymás mellett, mert nem lehet egy életen át a lángoló, mindent elsöprő szerelmet keresni, modjuk még 70-80 évesen is.

Vannak szerencsésebbek, akiknek ez a nagy szerelem kitart az idők végezetéig, de a nagy többség átmegy a lángoláson, aztán marad a megértés, tolerancia!!!, közös élmények, gyerekek, közös örömök. Ha nem ez marad utána, ott probléma van. EGYÜTT kell a kapcsolatot tovább ápolni, nem csak várni a csodát. Kis figyelmességekkel, megértéssel, kedveskedéssel stb...

Ezért kell alaposan megnézni (ésszel), kibe is habarodunk bele! Ismerni kell a szokásait, értékrendjét, mert, ha nagyon eltér a mienktől, akkor a lángolás után csak a kiégés, utálat, gyűlölet marad, meg a tehetetlenség és megszokás, ami továbbviheti a kapcsolatot még pár 10-20 évig.

Bocsika,hogy megkérdezem,de ha 29 évig boldogtalanul éltél valakivel,hogy tudtál 3 gyermeket szülni Neki?

Ne haragudj nem szeretnélek ezzel megbántani......

Akkor szállj ki belőle,boldogtalanul nem lehet leéln i egy életet........

Senkinek nem jó, sem Neked,sem a férjednek és a GYEREK? Milyen példa lesz előtte,mit fog látni...

Szedd össze magad,és változtass, ha Ő nem hajlandó,beszélgess el Vele,próbáldd meg.....

Egy kapcsolathoz mindíg két ember kell. S ha a két ember közt nincs meg a harmónia, megette a fene az egészet. Szerintem sokszor azért megy tönkre egy házasság, mert a felek egyike, vagy éppen mindkettő elkényelmesedik a boztonságban. Hiszen úgy érzik, mostmár megvan a másik, nem is kell semmi mást tenni érte. Dehogynem!S most nem kell eget verő nagy dolgokra gondolni, csak egészen pici apróságokra, melyek még így tizenhat év után is feldobják a kapcsolatunkat. Hogy mire gondolok? Ha éjszakás műszakból jön haza a párom, elkanyarodik a piac felé, és egy idős nénitől rózsát vesz nekem. Nem 500 foritosat 30 cm-es szárral, hanem egy 30 forintosat, illatosat, picikét, de tudom hogy gondolt rám4 VAgy amikor csomagolom a kajáját, becsempészek egy kis szelet csokit, vagy ha ünnep napon is dolgozik egy összehajtott levélkét. Ennyi Nem kell sokkal több, mint egy kedves sms, egy pár pillanatnyi telefonhívás. De tudom, még mindíg fontos vagyok neki.

Azt írta valaki itt, hogy a kapcsolatok elején még nem kell a pároknak megküzdeniük a nehézségekkel. Szerintem akkor kell csak igazán! Persze nem a telefon vagy villanyszámlával, de az egymás megismerésével, a családok elfogadásával, a szokások összecsiszolásával. S néha egy-egy párnak ennél sokkal több gond jut. HA annak idején a férjem csak a körülöttem nyüzsgő gondokat nézte volna, és nem azt, amit irántam érez, világgá szalad!

*jobb kezét nyújtja*

legyen =)

Érdekes, a férjed még nem gondolkodott el azon, hogy akkor Ő vigyen bele a kapcsolatotokba valami újdonságot,ha úgy érzi, hogy nincs......

Ne haragudj,hogy megkérdezem,mi értelme van,hogy együtt éltek,egyáltalán tudtok még beszélgetni,mert a leírtak alapján ezt már megette a fene, és az évek szállnak.

"És ne felejtsük el, h amíg együttjárás van, nincsenek megoldandó problémák, könnyű jópofának lenni, de a "szürke"hétköznapok előbb-utóbb bedarálnak."

Ezért... mert itt én vagyok az egyetlen érintett, aki MÉG nincs férjnél...