Anyósom hozzánk fog költözni. Nagyon félek tőle, hogyan fogjuk egymást elviselni. (beszélgetés)

Sziasztok!

Csak leírom a fejleményeket, ha érdekel valakit. A mama három hónapja lakik nálunk minden konfliktus nélkül. Mint már írtam a melléképületben alakítottunk ki egy kis lakást. Szoba, konyha fürdőszoba.

Nagyon jól érzi magát, az udvart birtokba vette. Még a fűszálak is tisztelegnek neki. Ilyen rend még sosem volt nálunk a terepen. :) /nem vagyok egy rendmániás/

A kutyánkkal /roti/ is megbarátkozott, ott ül folyamatosan az ajtaja előtt, mikor esik le egy kis jó falat. A férjem ezért morog is néha, mert azóta nem eszi a kutyatápot.

Hozzánk, a lakásba egy héten talán egyszer jön be. Akkor is azért ha kell neki valami esetleg a boltból.

Szóval, a rossz érzéseim teljesen elmúltak, pozitívan csalódtam.

Köszönöm mindenkinek a segítséget és a tanácsokat!

További szép napot!

Köszönöm mindenkinek , aki válaszolt. Sokat segítettetek.

Holnap utazok haza. Néhány napig nem lesz időm net közelébe kerülni, de utána majd mindent elmesélek.

Majd meglátod, hogy alakulnak a dolgok, az mindenképp jó, hogy a "mama" is szeretne nálatok lenni, és ti is szívesen fogadjátok. A melléképületes megoldás meg teljesen megkönnyíti a dolgot, veletek lesz és mégsem, ez mindenkinek így lesz a legegyszerűbb.

Ami a többi dolgot illeti, remélhetőleg minden könnyedén, gördülékenyen fog menni, az átalakítás stb. is úgy tud majd alakulni, ahogyan ő is szeretné. Így inkább fogja majd "otthon érezni magát", mint "megtűrt anyósként" ott lakni nálatok. :-) Sok sikert, majd mesélj... :-)

Szia Eva 03 itt is.

Nekem anyukám fog hozzánk költözni ,mert uj lakást veszünk neki és csak szeptemberre lesz kész.Pont ugy félek töle,mintha egy anyos lenne.De az a helyzet,hogy ha nincs más lehetöség akkor csinálni kell,mert nem hagyhatja az ember a családját bajban.És az lebeg a szemem elött,hogy szeretném ha szükségem van rá a fiam is törödjön velem.

Az biztos ha valami nem tetszik azonnal szolni kell,mert ha érlelödik az rosszabb.Az én anyosom egy igazi rém,komolyan.És ráhagytam az eléjén mindent most sokkal rosszabb,mert meglepödik,hogy miért nem tetszik valami.Ha anyám költözik elején tisztázok mindent,az a tuti bár a saját anya könyebb.

Akkor van kertetek, csak nem vetemény van benne. Az már valami, azzal is eltud bogarászni:-)

A melléképület pedig tökéletes.

A fórum elején írtam , hogy teljesen körbevették a kisebbség képviselői.Ezért is kell eljönnie onnan. A házat nagyon nehéz ott eladni. Most hogy nincs szocpol ők sem tudják majd megvenni.

Mi pedig egy német nemzetiségi városban lakunk ahol az ingatlanárak a betelepülő németek miatt elég magasak.

Házának az árából esetleg egy telket lehetne venni.

Sokkal könnyebb lenne, ha lenne kertünk, mert ott szívesen elbogarászna, de nincs. Én a fele időmet Németországban töltöm, így nem érek rá , a férjem pedig betegsége miatt örül ha a 8 óráját le tudja dolgozni.

Így gyümölcsfával ültettük be a kertet.

Épp most beszéltem vele telefonon, azt mondta szeptember előtt semmiképp sem jön.

Addig még elég sok idő van. Igaz ,addig még sok munkánk is lesz, ha át akarjuk neki alakítani a melléképületet.

Még az a szerencse, hogy ő sem akar beköltözni teljesen hozzánk, tetszik neki ez a melléképületes megoldás.

Azt mondta van egy kis spórolt pénze is amivel beszállna az átalakításba.

Talán így lesz a legjobb.

Hát igazán nem tudom, hogy mivel foglalhatná le magát.

Az anyósom nálunk elmosogatott, időnként főzőtt vagy sütit sütött, vasalt is időnként, de az leállítottam, mert sokszor bedugva hagyta a vasalót, meg porszívózott időnként.

Persze ezeket nem rendszeresen, mert mi is jobban szeretjük magunknak csinálni.

Ha otthon voltunk adtam neki mindig kis munkát (borsó, krumpli pucolás, stb.) Aztán természetesen utána kellett dolgozni, de hát ez legyen a legkevesebb. Sokat beszélgettünk vele, hogy ne érezze magányosnak magát.

Igen, nagyon nehéz!

De az mindenesetre jó ötlet, hogy a háza megmarad egy ideig.

Esetleg a ház árából egy kicsit venni közelebb hozzátok?

Ezért nyitottam ezt a fórumot! Kíváncsi vagyok mindenki tapasztalatára!

Köszönöm annak aki válaszolt.

Még nincs nálunk, de néhány hónap múlva biztos lesz.

Mit? Az életünket úgy rendeztük be ahogy nekünk jó. A mosogatásra ott van a mosogatógép. Ő még álló vízben mosogat forró vízzel mosogatószer nélkül, mert spórol. Főzni mi szeretünk magunkra. Tudom hogy a sóban-lében leves egészségesebb mint a gombás rakott hús, de akkor sem szeretem. A wc-t ha pisil csak kevés vízzel húzza le, mert spórol. Ez engem nagyon idegesít.

Ezek olyan apróságok, amik konfliktust eredményeznek.

Kertünk nincs, csibénk nincs, az óljaink üresek.

Végül is vehetünk egy pár csibét, hogy legyen mivel elfoglalnia magát.

Majd meglátjuk.

Sajnos, ha egy ilyen idős embert kiszakítunk a környezetéből, nem tesz jót.

Lehet tevékeny lesz az elején, és bosszantó, de lehet ő nem bírja majd elviselni a változást.

Ez olyan, mint amikor nyugdíjba mennek az emberek: A várvavárt nyugodt semmittevés, haszonatalanság érzetet kelt, és sokan belebetegednek e helyzetbe:(

De miért ne csinálhatna valamit?

Most néztem, hogy 80 éves. Nem lesz gond! Hidd el.

Ő egy öreg néni már, akkora galibát nem tud összehozni.

Így legalább az utolsó éveit jó helyen tölti el!

Igazad van. Mi már nem vagyunk fiatal házasok /egyszer voltunk/, de intimitást mi is szeretnénk.

Egyre nagyobb az elhatározásom , hogy még ha kölcsönt is kell felvenni, akkor is megcsináljuk neki a külön "pecó"-t.

Tele vagyok pozitív gondolatokkal. :-)

Bennem van A Titok.

Még mindig nem tudom igazán elképzelni, hogy ott lesz valaki és nem közlekedhetek szabadon a lakásban akár egy bugyiban /mert ez a jó szokásom/, vagy vasárnap ha úgy van kedvem, nem heverészhetek az ágyban sokáig mert ez lustaság.

Aztán , lehet hogy minden jó lesz.

Ha ilyen fiatal, akkor vissza az egész!

Én egy idős néniről beszélek, aki legalább 60 éves:-)

A legjobb természetesen az, ha van külön szobája, konyhája és fürdőszobája is. Ha nincs rá lehetőség, abban az esetben célszerű átengedni neki házi munkát. Ha nem a főzést, akkor mást (gyomlálás, stb.) A lényeg, hogy ne érezze magát feleslegesnek, mert azzal elkezdődnek a problémák, bár még az sem biztos.

Lehet, hogy ő el van a TV-vel, és akkor semmi gond nincs:-)

Ha anyósom hozzánk költözik, nem szeretném ha a konyhámban tenne-venne, takarítana, és főleg főzne. Ezt megoldjuk mi is.

Ezért szeretnék külön életteret neki.

Az ilyen embereket nevezik szeretet betegeknek:-)

Ha szeretjük őket, akkor meghálálják.

Sajnos nagy teher az ilyen betegség a hozzátartozóknak, de mindig arra kell gondolni, hogy ő is egy anya, aki felnevelt valakit, és teljes értékű ember volt, amíg nem lett beteg.

Anyosom 5 évig, apósom halála után velünk élt. Semmi gond nem volt. Volt egy külön szobája a többi helysé közös.

Napközben eltevékenykedett (főzött, mosott, pakolászott), sétálgatott. Este, amikor hazamentünk már csak pihengetett. Onnantól az én feladatom következett.

Aztán sajnos néhány éve meghalt:(

Tehát, ha a mozgásterüket, önállóságukat meghagyjuk, akkor nem lehet gond! Az a lényeg, hogy legyen elfoglaltsága!

Mindenkinek jó ez a helyzet. Nem kell a mamát látogatni. A mama pedig látja a gyerekét:-)