Anyának való-e az ilyen? (beszélgetés)

Én pl. egyáltalán nem vagyok ideges típus, elég jól tűröm a megpróbáltatásokat, mégis előfordul néha, hogy kicsúszik a számon ez-az... Nincs ebben semmi, attól, hogy anyukák vagyunk, még emberek is vagyunk.

Szerintem a fórumindítónak nem kell abból az egy mondatból messzemenő következtetéseket levonni.

Jaj de jó lett ez a fórum. :)

Nagyon szórakoztató. :D

Na : én is mondtam olyat a gyerekemnek, amit abban a pillanatban megbántam. Sőt még a hideg is kivert hogy ilyet mondtam. Azon kívül van hogy kiakaszt és egyszerűen kiabálok, hogy gyerünk induljunk már, mert elkésünk ha nem segít hogy feladjam rá a cipőt. Ajjaj Németországban ugyan nem értik a szomszédok mit kiabálok, de eszembe jutott már, hogy ezek olyan feljelentgetősek, meg nagyon gyerekbarátok is egyben, csak visszafogom magam!!!!! Na persze meg a gyerek érdekében is.

Igen,mert eddig felnevelte, szerette

most meg kiakadt

5 perc kiakadás múlva pont úgy szereti, és neveli

a szájára meg lakatot tesz

A játszótéren nyáron ugyanezt ordította egy kollegina a 4 éves égedelmének. A gyerek egy pillanatra megszeppent, majd teli szájjal vigyorogta kővé dermedt anyja arcába, hogy de hát az teeeeeeeeee vagy ;))

Erre persze zanyuka is elröhögte magát.

Úgy szégyellem magam:(

Mert én gyakran ordibálok sajnos:(( Nagyon kiabálós vagyok-erről le kéne szokjak.

Úgyhogy szerintem,sok minden áthallatszik a szomszédba,de ahogy érzékelem,túlról is érkeznek a magasabb hangok-ott is három gyerek van.

Ilyen az élet.Ritkán beszélek csúnyán,de néha pattanásig feszül a húr,és bizony kiesik a számon egy-két keresetlen szó:O-de ettől még a gyermekeim szépen beszélnek.