Amikor "elmerültem", akkor döbbentem rá... (beszélgetés)

Bonyolult témát feszegetsz.

Úgy érzem, soha nem volt olyan nehéz megteremtenünk magunk körül az egyensúlyt, mint őrületesen (és ráadásul rossz irányba) rohanó napjainkban.

Szia!

Nagyon szépen és jól megfogalmaztad, hogy mit érzel. Ezeket a sorokat leginkább azok értik meg, akik hasonló cipőben járnak, mint te.

Vannak olyan szerencsés emberek, akik nem küzdenek folytonos teljesítési és bizonyítási kényszerrel. Ők valószínű nem tudják milyen érzés, amikor elindul az a pici könnycsepp és hirtelen megállíthatatlanul előtörnek az érzelmek.

Biztos, hogy jólesett kiírni magadból ezeket a gondolatokat. Kívánom, hogy megtudd valósítani a helyes rangsorolást (család, barátok, munka...) az életedben. Ha már megvan a felismerés az fél siker. :-)

Értem a lényeget, bár a felismerés szele, a nagy lelkesedés valóban elhomályosította kicsit a lényeget.

Agyonhajtotta magát, figyelmeztető jeleket kapott a testétől és most leesett neki, hogy valamit nem jól csinál az életében, baj volt eddig az értékrenddel, a helyes rangsorolással. Kívánom, hogy ez a lendület tartson ki abban is, hogy sikerüljön ezen változtatni. Mert aki nem figyel oda, az egyre durvább jelzéseket kap...