Amikor az élet citromot ad... (beszélgetés)

Elég szomorú, ha önmagában a vélemény kinyilvánítása is ítélkezésnek számít.

Egyáltalán mi számít negatív véleménynek? Sokszor olvastam már itt, a hoxán, hogy valaki véleményt mondott valamiről, és ez nem tetszett annak, akinek szólt. Pedig egyáltalán nem volt bántó, semmi negatív nem volt benne. Egyszerűen mást várt az, akinek szólt.

És hány, meg hány vagdalkozást láttam már itt. Pusztán azért, mert ütköztek a vélemények. Hozzáteszem, leginkább azok részéről ment a vagdalkozás, akiknek nem simogatták a lelkét, vagy nem adtak neki igazat. Ilyen esetben miért ne lehetne véleményt mondani? Azért, mert valakinek nem tetszik?

Persze teljesen más, amikor aztán ide-oda megy az adok-kapok. Az már nem véleménynyilvánítás, hanem sárdobálás.

Összességében úgy gondolom, hogy ezek a mondások egyáltalán nem "baromságok". Semmivel nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani ezeknek, mint amit alapjában sugallni szeretnének. Csak vannak, akik a sérelmeik miatt túlgondolják.

"De hát kérdeztek? Nem kötelező véleményt nyilvánítani akkor se. Hát ennyi." - tényleg nem kötelező. Viszont szerintem ha kérdeznek, illik rá válaszolni. Kivéve, amikor már értelmetlen lenne, mert semmivel nem visz előre. Így gondolom.

A negatív vélemény kinyilvánítása, és a pletykálkodás is ítélkezésnek minősül.

Ha ítélkezel, számolhatsz azzal hogy feletted is ítélkeznek majd esetleg e miatt. Ha ezt nem akarod, ne mondj negatív véleményt. De hát kérdeztek? Nem kötelező véleményt nyilvánítani akkor se. Hát ennyi.

Erről jut eszembe egy idézet:

When life gives you lemons, don’t make lemonade. Make life take the lemons back! Get mad! I don’t want your damn lemons, what the hell am I supposed to do with these? (..)Do you know who I am? I’m the man who’s gonna burn your house down! With the lemons! I’m gonna get my engineers to invent a combustible lemon that burns your house down!

“Amikor az élet citromot ad, ne csinélj belőle limonádét! Vedd rá az életet, hogy vegye vissza a citromokat! Haragudj meg! Nem akarom a b*szott citromjaidat, mit kéne csinálnom velük? (…) Tudod ki vagyok én? Én vagyok, aki le fogja égetni a házadat! A citromokkal! Ráveszem a mérnökeimet, hogy feltaláljanak egy gyúlékony citromot, ami leégeti a házadat! “

Na így kell hozzáállni XD

Ez nem közmondás, Dale Carnegie népszerűsítette a klisét, egy férfi ruházati hirdetési folyóiratban szerepelt, amelynek neve Férfi viselet 1908/09:

Ez egész felvetésed hülyeség akkor, mert a citromot sem az élet adja, meg kell, hogy vásárold.

De tegyük fel előtted terem egy citrom, az sem mindegy a tengerparton a pálmák alatt a jeges koktélodat szürcsölve, vagy amikor a sivatagban a homokban kúszol már egy napja, nem volt folyadék a szádban 24 órája.

Kár egy ilyen mondásból ekkora problémát csinálnod.

Vihar a biliben.

Nagyon megkeseredett ember lehetsz, ha ezért pofán szeretnél vágni valakit.

Azt jelenti hogy mindenből hozd ki a lehető legjobbat.

Sok nyomort láttam, ők is a túlélésre játszanak, ha nekik pont egy esernyő kell ahhoz hogy legyen fedél a fejük fölött, akkor aláállnak.

A citrom a probléma. Abból kell facsarni valami élvezhetőt.

Alapesetben optimizmusra tanít.

Lehet hogy valakinek egy szál cigi a boldogság, még akkor is ha rottyon van az egész élete.

Akkor kérj hozzá Martinit! 🍋🍸

[link]

Ez csak egy mondás. Persze, hogy nem lehet mindig mindent rózsaszín szemüvegen át nézni, mindig mindent pozitívan látni, akkor is, ha gond van.

De az általad felhozott "Amikor az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét" sem arról szól, hogy mindenáron csak pozitívat kell látnod.

Nem gondolom, hogy ha valaki neked ezt mondja, közhelyes dumával akarja tömni a fejedet. Miért kellene arcul csapnod?

Ezt inkább egyfajta együttérzésnek gondolom, bár én - annak ellenére, hogy ismerem ezt a mondást - soha nem mondtam még senkinek. Viszont értem a célzatát.

Kíváncsiságból rápillantottam az adatlapodra, és elolvastam az írásodat, az Elégetett fényképek-et.

Nekem - ez után a vallomás után - nagyon sokatmondó írás. Könnyen el tudom képzelni, hogy mások arra biztatnak, hogy nézd az élet szép oldalát, és neked ebből van eleged.

Nem tudom, csak gondolom.

Nem, dehogy!

Csak furcsállom, hogy ebben a modern világban van még valaki, aki hiányolja az együttérzést.

Nem értem ,miért a sok kérdőjel.

Valami érthetetlent írtam?

"Együttérzés?"

Ez hiányzik???

(Hát igen, igaz, ami igaz, EZ nekem is hiányzik néha...)

Én sem szeretem ezeket a frázisokat,,főleg ha csak úgy odavetik.

Nincs mögötte együttérzés,,csak mondott egy okosat.

Viszont az igazság tartalmuk általában él.

Nem kéne senkit arcul csapni azért!

Úgy fogd fel ezt a mondást, hogy vigasznak jó. Sőt!