Amikor az anyád nem hagy békén... (beszélgetés)

Sajnos ezzel a hozzászólással is igazolod, hogy igaza van.

Ha anyáddal is így beszélsz, nem csoda, hogy ilyen a kapcsolatotok.

Nem kritizállak, normálisan tanácsolom: légy kedvesebb anyáddal, beszélgess vele sokat. Beszéld meg vele, hogy most kevesebb látogatást szeretnél. Hidd el, jól jön még a segítsége, és ha most elvadítod, akkor meg hiába várod.

Ha te normális hangnemben, kedvesen és következetesen kommunikálsz, ne törődj azzal, ha megsértődik. Azzal neki van dolga, nem neked.

Az a bab meg tényleg nem puffaszt 😉

teljesen igazad van,tényleg nem ismerjük a hátteret,ezért nem is érdemes durván ítélkezni,se felette,se anyukája felett...tényleg csak annyibol tudunk meríteni ,amennyit itt megosztott velünk.

A hozzászólások sokszor tükrözik,ki miben él,azért is írtam le nekem milyen volt nagyjabol,mert akik ennyire könnyen ítélkeznek a fórumindító fölött,biztos tényleg vágynak az anyai szeretetre ,mert nem volt benne részük,vagy nem stimmel az anya lánya kapcsolat.Nekem ugye nem lehetett,anyu korai halála miatt,többek között,más persze h hianyzott ,de ettől még nem vallom azt,hogy ha nekem van anyukám,mindent el kell tűrni neki,aztán örüljek hogy van,persze örülnék,de a szeretet pont arról szól,v arról is hogy figyelünk egymasra.Számomra az nem szeretet,ha masikra rá akarom erőltetni magam mindenáron,sose lennék rá képes.Oda vissza kell működnie a figyelemnek és a megbecsülésnek.

A fórumindító szerintem is pont olyan, mint az anyja, és az ő gyereke is olyan lesz, mint ők.

Se te, se én nem tudjuk elképzelni, hogy mi van ott.

Én az én kedves anyukámból indulok ki, illetve a kedves nőrokonaimból, te meg gondolom a sárkányosokból, de egyikünk sem tudja, hogy a FY-nél mi az igazság...

ja és ezt úgy írom,hozzáteszem,hogy nincs és nem is volt mögöttem soha szeretetteljes csaladi háttér,anyukám rég nincs,a csaladom többi tagja tett rám magasról egész életemben,úgyhogy ha valaki tudja milyen támasz és szeretet nélkül,az én vagyok,és aki meg tudna becsülni egy szeretetteljes ,gondoskodó anyát,én aztán meg tudnám.

De ha szeretetet adok,azt úgy adjam már,ahogy a masiknak is jó,nem csak nekem,és lehetőleg a másik szívesen vegye és viszonozza a szeretetemet,ne egy energiavámpírnak tartson és érezzen,akit a háta közepére nem kiván.

szerintem meg bárki bármit mond,nonszensz,ha én nem veszem fel a telefont,mert dolgom van pihenni szeretnék,vagy más,akkor dudáljanak ész nélkül a házam előtt,meg kaviccsal dobálják az ablakomat,aki erre azt mondja hogy normális viselkedés az ő maga is így viselkedik,vagy tűrje ő.Én tudom hogy nem tűrném,sőt,kimennék,és nem érdekelne,hogy anyukám v nem anyukám,úgy elküldeném,mint a huzat.

nehogy már csak anyukát sajnalgassuk,mert nem tudjuk pontosan a hátteret,de ha így van ahogy leírta,az már majdnem a zaklatás kategória.

de egy igaz.neki kell leállitania,más nem teheti meg helyette és lehetőleg finoman,mert rámehet a kapcsolat,de lehet pont ezért nem hagyta még abba mert a f indító nem volt még elég határozott eddig,a határozottság nem jelent mindig gorombaságot!

Ez nem arról szól, hogy később jön rá valaki, hanem pl. arról, hogy nekem az anyukám meghalt 40 évesen. Az unokáját nem láthatta, mert a születése előtt 3 nappal meghalt, így segíteni sem tudott, meglátogatni sem, akár minden nap, ráadásul a telefonálgatásával sem tudott zaklatni, azt már meg sem említem, hogy még úgy sem tudott segíteni, hogy az nekem tetszen, úgy meg főleg nem, hogy ne...

Én nagyon szerettem volna ha az anyám ott sertepertél körülöttem bármikor, akár még most is tehetné, mert még mindig csak 71 éves lenne...

Hát nekem meg az nem is tudom mi, hogy még a saját anyját sem látja szívesen.

Nagyon gáz azért hőbörögni, mert az anyja sokat hívja, sokszor megy, sokat segít, stb., mert aztán meg azért fog picsogni, hogy az anyja nem kíváncsi rá, az unokájára, feléjük sem néz, nem segít.

Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző bizonyos korosztályokra, de azt figyeltem meg, hogy manapság sok fiatal a háta közepébe sem kívánja a szüleit, közben meg irigykednek arra, akiknél szerintük működik a szülő-gyerek kapcsolat, és bele sem gondolnak, hogy a kompromisszumok nagyon fontosak és másoknál talán azért működik, mert nem csak nyavajogni képesek. A legtöbb család működhetne rendesen, csak azért tenni kell és nem megszakítani a kapcsolat azért, mert nem úgy ugrál az anyuka/apuka, ahogy azt a kedves gyereke elvárja.

Nem gondoltatok arra, hogy a világ másik végére költözzetek? Bár akkor meg tényleg azon picsognátok, hogy nincs aki segítsen és már ez is nagyon unalmas...

Szerintem ez a "légy hálás, hogy van anyád" hozzászólás nagyon demagóg.

Azért mert az anyja, még nem kell a nyakára járnia, és ha segíteni akar, akkor segítsen úgy, ahogy elvárják tőle.

Én sosem kérek anyámtól segítséget, persze jól esett ha mkor a baba miatt el voltam havazva hozott egy tál kaját, de függetlenül attól, hogy nem vártam el, ha már hoz, olyat hozzon, amit meg is tudok enni.

Egy gyereknek nem kötelező jösszenőve élnie az anyjával, én sem teszem. Sok dolog van, amiben nem értünk egyet, de az én lakásomban elvárom, hogy senki ne szóljon bele, hogy mit hogyan csinálok, ha ez valakinek nem tetszik, haza lehet menni. Ha valaki segíteni akar (hangsúlyozom sosem várom el), akkor segítsen az én elvárásaim szerint.

Az meg hogy valaki csak úgy beállít a másikhoz, még ha az anyja is totál nonszensz. Ha nem veszem fel a telefont, vélhetően nem akarok valakivel beszélni, és ha már telefonon sem, akkor személyesen méginkább nem vagyok rá kiváncsi...

Tehat a FI hazudjon, majd ezutan az anyja azt hiszi, hogy jot csinalt (mikozben nem), es igy feleslegesen pazarolja az idejet, penzet a fozesre, es a jovoben is ez varhato.

En inkabb a tiszta kommunikacio hive vagyok, azaz oszinten, de nem veszekedve elmondani a problemakat.

:D:D:D

Valamiről kellett egy fórum.

És nem tudtál kekszet enni vagy ropit?

Felnőtt ember vagy. Ha anyukád szerinted nem főzött diétásan, akkor előveszel egy csomag kekszet és azt eszed, vagy főzök néhány szem krumplit sós vízben.

Én nagyon szeretném, ha az anyám itt okoskodna...

Egyetértek veled.A F.inditót megértem....Bizony van ilyen,nem is kevés.Nem kellene elitélni a fiatal hölgyet!!Ide már leirtam,de megismétlem: Anyukámmal aki nagyon jó lélek volt...de...szóval az idő múlásával nehezen nyugodott bele,hogy a nagy fiaim már nem úgy gondolkodnak és tesznek ahogy ő gondolja.Volt ismerősöm ,nem is egy aki adta a "jó tanácsot",türjek...türjek...Én meg megkérdeztem: te laktál együtt az idős szülőddel valaha? Erre ők...ááá ...én hamar megpattantam otthonról...erre én: Akkor te ne adj nekem tanácsot,ha soha nem voltál ebben a helyzetben,egy évben meglátogattad párszor ,pár napra.

Tehát én is jót kivánok,jóságosan ,de határozottan tegyél.

Ez eme hozzászólásodból is látszik, az a magabiztos arrogancia amit mások felé közvetítesz itt, hát szerencsétlen anya akit ismersz, mire is számítson.

Sose feledd, hogy amit adsz, azt látod, kapod vissza!

szia,azt tudom egyrészt mondani,szép volt tőle,hogy gondoskodott rólad ,mikor beteg voltál,tényleg nem tenné ezt meg minden anya,lesz*rom világ van,sajnos,inkabb tojnak az emberek 1más fejére ,mit hogy segítenének.DE:NEM normális dolog így élni ,megértem ha valahol zaklatásnak éled meg a helyzetet,mert nyilván szeretne néha mindenki egy kis nyugit,de erre egy megoldás van:a megbeszélés.

ha nagyon nem működik,esetleg felvetheted-persze nem gondolva komolyan-hogy megszakitod vele a kapcsolatot ha ezt igy folytatja,bármennyire szereted őt.Ha tényleg szeret,meg fog érteni és talan kissé megijed...mást nem tudsz tenni,ha tényleg ennyire erőszakos anyukád.

tudom,a fenyegetés nem épp szép dolog,de vannak rettenetes erőszakos emberek,akikkel semmit kezdeni nem lehet,bármennyire normális velük az ember.

viszont figyelj arra is,hogy ne legyél te se ilyen,amilyen,hogy kritizálsz mindent ,mert úgy tűnik,tényleg hajlamos vagy rá,és kérlek ezt ne vedd bantasnak.Kettőn áll a vásár sokszor,ha esetleg bántod anyudat szavakkal v kritizálod,tényleg vegyél vissza belőle,mert erőszakkal csak erőszakot lehet kiváltani.Ha te is hasonlóan viszonyulsz,ne várj változást.-ezt úgy mondom,hogy jó tanácsként,mert nem tudom,valojaban így van-e.

kívánom,h sikerüljön megoldani a konfliktust!

Ahogyan én elnézem, ez a két dudás egy csárdában....

A főzött ételre is mondhattad volna, hogy "köszönöm édesanyám, de majd később megeszem, mert nem régen ettem" s ha valóban ellenszeves amit főzött, akkor kiöntöd, elmosod az edényt és áthívod, hogy "Anya! Nagyon finom volt amit hoztál, legalább páromnak nem kell főzni munka után. Hálás vagyok, hogy ilyen anyám van, mint te!"

Máris 3 pozitívat (kegyes hazugsággal) elérsz és lehet édesanyád is másként áll a dolgokhoz! S majd le lehetne ülni beszélgetni is....

Minden nakpcsolatot nagyon nehéz felépíteni, de belőled sajnos ömleng a gyűlölet az édesanyád iránt, ez a szomorú. Itt elsősorban csak is veled van a nagyobb baj, mint a saját édesanyáddal.

Lehet viccesnek tűnik, de pontosan így van! Lehetek 40 éves is majd, akkor is hívjon, keressen (de inkább én), mint sem a másik véglet.

Véleményem szerint abban nincsen igazatok, hogy anyja-lánya, mert az anyja csak szeretne a nagy magányban segíteni (főz rá), látogatni, az unokák és gyermekének az életének a részese lenni. Miért baj ez???? (elnézést, de nem nagyon értem!)