Amikor a nagyszülő nem szívesen vállalja el az unoka felügyeletét. (beszélgetés)

Egyetértek. Nagyon más 55 évesen és 65 évesen nyugdíjba vonulni. Az a 10 év rettenetesen sokat jelent.

A cikk engem sem érdekel.

Nem olvastam el a cikket, de most ez nagy divat lett, hogy a nagyszülők nem úgy vállalják az unokát, ahogy a régiek.

Nekem egyelőre nincs unokám, de pár év, és biztos lesz, de nagyon nem szeretném, ha a gyerekem azt hinné, hogy mi vagyunk azok, akik bármikor ugrathatóak a gyerek mellé, vagy ahova mindig le lehet passzolni.

Arról már nem is beszélve, hogy régen a szülők nevelték a gyerekeiket, és volt bennünk némi tisztelet. Mi van ma ezzel szemben? A gyerek azt csinál amit akar, sőt jogai vannak. Na ha nálunk így lesz, akkor azok a jogok csak a szülőkkel fogják megilletni, és ez vagy tetszik, vagy nem...

Én se olvasom el a cikket, mert a legtöbb baromság;)

Én úgy látom, hogy most is vigyáznának a nagyszülők az unokákra, csak az anyukák nem hagyják rájuk, mert jellemzően agyalágyultnak nézik a náluk idősebbeket.

Tehát, nem kell rináylni mindenért. Mindenki nézzen magába;)

Mi még szinte egész nyáron a nagymamámnál voltunk, ha épp nem dolgozott, mert ugye csak 1-2 generáció volt olyan szerencsés, hogy 55 évesen nyugdíjba mehetett.

Az én nagymamám az I. világháborúba született. Korán el kezdett dolgozni, de nem volt bejelentett munkahely akkoriba, ahogy a többi ennyi idősnek sem, így ők nem tudtak elmenni nyugdíjba korán, hanem amikor kiderült számukra, hogy a minimál nyugdíjhoz 10 évet bejelentve kell dolgozni, akkor kerestek olyan melót, ahol ez megtörtént.

Az én nagymamám, így ment 68 évesen nyugdíjba, de sosem voltunk a számára terhek. Volt olyan, hogy egyszerre 5-6 unokája is ott volt vele hónapokat.

Igaz, az akkori szülők nem nézték őket hülyének, hanem tisztelték őket...

Mivel az én édesanyám nem él, az apámat nem szereti a lányom így bizony az apai nagymamánál van a csemeténk.

Viszont idén aludt először tőlem távol pedig 10 éves.

Nem "adom le" csak ha nincs más megoldás.

En az egyik nagymamammal voltam 19, az meg egy hijan 20.Egyutt is laktunk.

Amikor nem ertette meg, hogy csontritkulassal ne masszon a letrara, mert kulonben osszetorom XD a francia kremes mellett, aminek en csak a karamellas tetejet ettem meg, o meg a tobbit....

Hianyzik.

Es sokat vigyazott rank, de 50valamennyi evesen ment nyugdijba. Ugy "konnyu".

Meg amugy egy ovono volot.

A masik nagyangyam tanitono. Es par evvel fiatalabb.

Rajtunk osztozkodtak a nagyik, mert mindegyik velunk akart lenni a nyari szunetben. Szedrintem ez a normalis. Nem az, hogy hova passzoljuk le.

Sokat voltam, és a mai napig sokat vagyok együtt az unokáimmal. Nem lennék őszinte ha azt mondanám, hogy néha nem szerettem volna inkább mást csinálni, minthogy vigyázzak rájuk , de szükség volt a segítségemre. Mostanra ... amikor már serdülőkorban vannak..., rendkívül erős kapocs alakult ki köztünk, s engem ez nagyon boldoggá tesz .

A véleményem mégis az, hogy engedtessék meg minden Nagymamának , és minden Nagypapának, hogy ne elvárások alapján "kelljen" az unokáikkal együtt lenniük .

Amikor valaki gyereket vállal, akkor számoljon az azzal együtt járó nehézségekkel . Soha senkinek nem szabad lenne természetesnek vennie azt, hogy a szülei idejével "gazdálkodjon" .

No és talán olyankor is jó lenne a majdani segítség igénybevételére gondolni...főleg az Anyukáknak, amikor a kicsi gyereket sokszor ok nélkül igyekeznek távol tartani az apai Nagymamától... szerencsém van, hogy ezt nekem nem kellett megtapasztalnom.

A cikket nem olvastam, mint írtam.

"A mai világban a legtöbb nagyszülő másképp éli az életét mint régen."

Miben éli másképp? Kevésbé, vagy jobban szereti az unokáit?

Vagy arra gondolsz, hogy míg évekkel ezelőtt 55-60-63 évesen nyugdíjas lehetett egy nagymama, most meg, ha nincs meg a 40 éve, akkor 65 évesen mehet nyugdíjba?

Gondolom, aki dolgozik 65 évesen még, hátzartást vezet, talán nem tud fizikailag már olyan felhőtlenül vigyázni az unokákra, mintha nem dolgozna, főleg, ha közben még itt, meg ott fáj is neki valamije, még akkor is, ha a szamafényei az unokák. Pihenni neki is kell/kellene. És még így is hullafáradtan sok-sik nagymami, nagypapi boldogan unokázik, csak ne elvárás legyen.

A "regebbi" az lehet mas, hogy koraban mentek nyugdijba.

Az en szuleim meg miindig dolgoznak, es mar elmultam 35.

Mielott 22 evesen elvetettem egy babat, a szuleim elmontak kulon-kulon, hogyha megtartom, ok teljes vallszelesseggel melletem lesznek. A vengegszobabol lehet babaszoba, es segitenek agyagilag, megorzesben, barmiben...

De en nem akartam. Es tiszteletben tartottak a dontesem azutan, hogy mi negyenen vagyunk ketto helyett testverek.

Nem olvasom el a cikket, de akinek teher a gyerek minek vallalja be?

Az en szuleim szivesen dadaskodak, en is elvallaltam az tesom kolkeit par napra (imadtak a kis dogok, ha velem voltak), de ez nem elvaras volt.

Nem érdekel a cikk.

Te elítéled a nagyszülők mert nem akar az unokája vigyázni?

Én szerencsés vagyok. Lassan többet van a mamánál, mint itthon a munkám miatt.

A mai világban a legtöbb nagyszülő másképp éli az életét mint régen.

Változtak az életkörülmények, felfogások.

Az alábbi cikkben talán több mindenre választ kaphatunk.

Elítélhetők ezért a nagyszülők?

Ti hogy gondoljátok?

[link]