Akinek nagyon félős volt a kisgyereke, változott az idő alatt? (beszélgetés)

Ki tudja még milyen felnőtt lesz, addig még rengeteg idő eltelik.

Megértem, ha zavar, hogy visszahúzódó, esetleg félted is; de hidd el semmi rossz nincs ebben.

Sőt! Sztem az introvertált emberek sokszor stabilabbak, és óvatosabbak, aminek rengeteg előnye van.

Arról nem is beszélve, hogy az emberek többsége szerencsére nem annyira szélsőséges, tehát, amíg nem arról van szó, hogy senkivel nem beszél és elzárkózik mindenkitől, addig ez teljesen egészséges és normális, csak felteszem, hogy más, mint a Te személyiséged, de sztem ez is csodálatos felfedezés, tanulás kettőtök között. :)

Ilyen kicsink szerintem nem. Ő 1,5 évesen ment bölcsibe, nagyon nehezen szokott be, de utána szívesen járt, viszont idegen terepen nem tágított mellőlem. Az oviban még nagycsoportban is sírt reggel, de csak év elején. Ott két kislánnyal játszott, akikkel amúgy is összejártunk. A fiúk neki túl vadak voltak, nagyon szelíd kisfiú volt.

Aztán alsóban már nagyon jól elvolt a társaival, sőt a tanító néni szerint nagyon közkedvelt gyerek volt.

A félénkebb gyerekeknek is vannak előnyei, ahogy a bátrabbaknak hátrányai. Nem kell elkeseredni.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy ne úgy tudatosítsd ezt benne, mint egy rossz dolgot. Ez további szorongást okozhat.

Én szörnyen félős gyerek voltam, a szüleim mindig rámzözzerentek, hogy miért nem vagyok vagányabb. Emiatt méginkább szégyeltem magam amiért nem merek megtenni dolgokat.

Két fiam van, a kicsi félénk, a nagy belevaló. Majd alakulnak. Néha már én érzem cikinek mikor a nagyobbikom ismeretlenekkel elegyedik szóba és a mérgeskígyót is megszelidíti a sok dumájával. XD

28 hónaposan még olyan kis csöpp, az is lehet, hogy ez egy korszak nála. Légy ott neki mindig, érezze, hogy te vagy a biztos pont.

A többi gyerekhez hogyan viszonyult? Tudott velük játszani? Fel tudott oldódni közöttük?

Az én kicsimnek nem megy és ő is fél a zajoktól és az idegenektől. 28 hónapos.

Fiam nem volt félénk, de nagyon zárkózott volt, ezt tőlem örökölte, én is erősen introvertált vagyok. Most a 20-as éveiben jár, de zárkózott is maradt, csak a szűk családi körben oldódik fel. Sosem szeretett szerepelni, de azért az iskoláskori fellépéseket szerencsésen túlélte.

Nem kell elkeseredni, én is ilyen voltam, egyikőnk sem nőtte ki felnőtt korára. Érdekes, a családban szinte mindenki más nyitottabb.

Szia! Az én fiam elég anyámasszony katonája volt, de kamaszkorára szépen kinyílt. Nagyon is. DD!

Például bölcsiben, oviban minden szereplésen, fényképezésen sírt. Már másodszor volt nagycsoportos mikor itt a faluban avatták a Sportcsarnokot, minden gyerek ügyesen végigcsinálta a mozgásos kis műsort, a kiscsoporostok is, csak az én fiam sírt és jött az ölembe. Aztán alsóban elkezdett irodalmi színpadra járni és szépen szereplt. Évekig ministrált, a középiskolában is szerepelt a Rómeó és Júliában, sőt 14 évesen a Damaszkuszban.

Kicsinek az idegenektől és a hangos gépektől is nagyon félt. Meg úgy általában mindentől.

Jelenleg 30 éves és nyoma sincs a félénkségnek.