Olyan sorstársakat keresek, akinek kisgyereke van és szorongásos betegségben szenved. (beszélgetés)

A félelmed a bizonytalanságból ered. Derítsd ki, mi az ami a bizonytalanságot okozza.

- Önmagadban nem bízol, félsz, hogy rossz anya lennél? De miért is lennél rossz anya? Nem tudnád igazán szeretni a babát?

-Vagy a lekötöttségtől félsz? Hogy többé már nem tehetsz meg mindent, amikor neked jó? Hogy nem tudsz lemondani sok mindenről eddigi életedből?

- Vagy félsz, hogy a párkapcsolatod rovására megy?

- Vagy félsz, hogy anyagilag nem érzed a saját és a babád biztonságát?

És még millió kérdés van, amit magaddal tisztázzál.

De lehet, hogy még egyszerűen csak nem állsz készen lelkileg az anyaságra. Ne keseredj el, mert nincs ebben semmi különös. Bár mindenki így gondolkodna, hogy a gyermekáldás előtt saját magát is felméri. Eljön mindennek az ideje, és akkor már nem lesznek félelmeid, biztos leszel önmagadban. Most lehet, hogy másnak van itt az ideje.

Szia!

Már elég régen indult ez a fórum, de kiváncsi lennénk ezalatt kinek, hogyan változott a helyzete. Jobb vagy rosszabb lett. Az biztos, ha van valaki, akinek kiönthetjük a lelkünket, nagyon jó. A jó tanácsok viszont nem mindenkinek jönnek be, hiszen nem vagyunk egyformák.

De az mindenkire igaz, hogy nem szabad hagyni, hogy a félelmeink uralják a gondolatainkat. Mert félni mindentől lehet, de van-e értelme előre félni? Gondolkodni persze lehet, de hogy beleéljük nagyon magunkat, ezt meg kell akadályozni. És különben is, meg kell értetnünk magunkkal, hogy nincs olyan gödör, amiből előbb-utóbb ne tudnánk kimászni. Bízzunk magunkba!

Nekem akkor már felnőtt gyerekeim voltak.

A kisebbik azért még jött velem.Egy évig albérletben voltunk.

Most meg nyögöm a lakástörlesztést :S

Válás,költözés.

Kiléptem a sok éven át tartó "mókuskerékből".

Megszabadultam egy csomó stressztől,és (lekopogom) megszűnt minden panaszom.